A K-híd egy nyomszélességű, eredetileg vasúti, majd vegyes használatú, ma már csak közúti híd, melyet 1955-ben adtak át Budapest III. kerületében Óbuda és az Óbudai-sziget között.

AJÁNLÓ

A híd azzal a céllal épült, hogy a sziget déli részén lévő – ma már nem működő – Óbudai Hajógyár közvetlen vasúti vágánycsatlakozást kaphasson, emiatt íveli át a folyót – szokatlan módon – ferdén. A hídra vezető iparvágány a megszűnt jobb parti körvasút Óbuda-Gázgyár állomásának déli végén ágazott ki. A hídra vezető iparvágányokat a Gázgyár megszűnte után az 1990-es évek végén felszedték, a hídon viszont megmaradtak. Az állomásépület szintén fennmaradt. A híd egy nyomszélességű, csak váltakozó irányú közúti forgalmat tesz lehetővé. Északi és déli oldalára 1973-ban épült keskeny járda. Állami tulajdonban van, építése óta komolyabban nem volt felújítva. (Nyaranta a hídon át érkeznek a Sziget Fesztivál látogatói, s ezen a helyen forgatta Jovanotti olasz énekes a Mi fido di te című dal videoklipjét).

Az óbudai-szigeten 1835-ben telepedett le az osztrák DDSG hajógyár, melynek telepét az óbudai parttal tolóhíd (1858-1884) kötötte össze. Régebben a hajózás érdekei a vízszint fölött az elegendő hajózási magasságot még árvíz esetében is megkövetelték, ezért a hidat oly módon kellett kiképezni, hogy a hajók áthaladása idejére, ne zárja el a hajózási útvonalat. Így történt, hogy 1858-ban a gyár a Duna-ágra tolóhidat építtetett, amely tudomásunk szerint az egyetlen tolóhíd volt Magyarországon. A híd fából épült, tervezője Prokopp János. Az építkezést az Óbudai Hajógyár mérnökei és munkásai végezték. Négy pillére és öt nyílása volt. Középső nyílása két, konzolosan benyúló, függesztő művel erősített mozgatható hídrészből állt, amelyeket csörlőszerkezettel, görgőkön a híd hossztengelyirányában el lehetett húzni, hogy ezáltal a középső nyílás a hajózás számára szabaddá váljék. A fix hídrészen kapuzat tartotta a függesztőláncokat.

A szélső nyílások mérete 5 öl (9 m), a középső nyílásé 11 öl 3 láb (21,8 m), a hídpálya szélessége a fix hídrészen 2 öl 3 láb (4,7 m), a mozgó hídrészen 2 öl 1 láb (4,1 m), a híd teljes hossza 78 m volt. A középső két mozgó rész hossza 12 öl (22,75 m) volt és 10 métert meghaladó hosszban nyúlt ki konzolosan a víz fölé. A tolóhíd 26 évig volt üzemben, amely -fa szerkezetről lévén szó- méltányolást érdemlő kor. A híd, mint műszaki érdekesség is figyelemre méltó. Amikor 1884-ben a gyár vezetősége a híd felújítását határozta el, úgy döntött, hogy háromnyílású, kőpilléreken nyugvó vashidat építtet, amelynek középső nyílása felemelhető, hogy alatta magasabb vízállás esetén is áthaladhassanak a nagyobb hajók.

Az emelőhidat Rommel Péter, a hajógyár mérnöke tervezte. Az építési munkálatokat a gyár mérnökei és munkásai végezték. A híd szélessége 6,0 m, hoszsza 56,0 m, a középső, felemelhető hídrész 21,0 m hosszú, szerkezete alsópályás és az emelés magassága 3,0 m volt. A két mederpillér fölött egy-egy kapuzat épült, ezekben futottak a mozgó hídrész ellensúlyai, összesen 45 tonna. Az ellensúlyokat a kapuzat tetején levő csigán átvezetett emelőlánc kötötte össze az emelendő hídrésszel. Az emelést két csörlővel két ember végezte és hét percig tartott. Felemelt állapotában a híd alsó éle 13,0 m magasra került a Duna nulla vízszintje fölé. A híd felemelésére az 1930-as években már nem volt szükség, mivel magas vízállás esetén a Duna-ágban nem jártak hajók, így a csörlőszerkezetet közel 50 esztendei használat után üzemen kívül helyezték). A híd esedékes felújításakor, 1968-ban, az emelőhíd helyett 55,6 m nyílású vasbeton híd épült. A terveket az Uvaterv (Darvas Endre) készítette, kivitelezője a Hídépítő Vállalat volt.

Az Óbudai Hajógyárnak a háború után iparvágányra volt szüksége. Ezt az igényt erősítette, támogatta Óbuda lakossága, az óbudai Nagyszigetnek a gyár által el nem foglalt részére közúti hidat akartak. Mindkét igény kielégítésére 1955-ben „K"-jelű hadihíd elemekből három emeletes 98 m nyílást átívelő, a Duna-ágat ferdén keresztező híd épült, felszerkezete 2,8 m széles kocsipályát és az aszfaltburkolatba süllyesztett iparvágányt tartalmaz. A járdák 0,9 m szélesek és a főtartók külső oldalán, konzolokon fekszenek. A híd terveit a FŐMTERV készítette, az alépítményi munkákat a Hídépítő Vállalat végezte, az acélszerkezetet a MÁVAG gyártotta és szerelte. Forgalomba helyezése 1957-ben történt. A járdakonzolok 1973-ban készültek el, addig a gyalogosok is a két főtartó közötti kocsipályát használták. A Sziget Fesztivált ezen a hídon közelítik meg a résztvevők, ezért a rendezvény idején forgalma jelentős és a híd így vált közismertté.

AJÁNLÓ

AJÁNLÓ