Az 1817-ben Pollack Mihály tervei szerint épült Horváth-házban működött egykor a legendás Landerer és Heckenast nyomda, ahol 1848. március 15-én kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti dalt.
A mai épület helyén eredetileg egy hatalmas telek állt, amit 1813. október közepén osztottak fel hat kisebb telekre és egy újonnan kialakítandó utcára. Ezeket csakhamar áruba is bocsátották. A saroktelket Szentgyörgyi Horváth József császári és királyi kamarás vásárolta meg 1815-ben, amelyre Pollack Mihály tervezett egy háromemeletes házat: ezt 1817-ben adták át (a Vas megyéből származó Szentgyörgyi Horváth család tagjai több generáción át, számos ma is álló, gyönyörű épület megrendelője, építtetője volt).
Pest telkei 1828-ban (valószínűleg Balla Antal 1789-ben készült térképének
másolata, amelybe berajzolták a későbbi változtatásokat is)
Az épület 1837-ben, Carl Vasquez rajza által (jobbra a
belvárosi
ferences templom)
Pest 1838-ban
1841-től 1852-ig az épületben működött a Landerer és Heckenast-féle
Nyomda- és Kiadóvállalat. 1848. március 15-én itt nyomtatták ki a
Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Később itt készítették elő a
Kossuth-bankók nyomóducait, illetve itt nyomták ki Kossuth Lajos Pesti Hírlapját és a forradalmi ifjúság Életképek
című újságját is. A történelmi események miatt Petőfi Sándor a Szabadsajtó Udvarának nevezte az épületet. 1848 májusától
szeptemberig itt tartotta a Batthyány-kormány minisztertanácsi üléseit
is (a miniszterelnök a szomszédos, volt Cziráky-palotában lakott).
Ezen időkben élt az épület bérlakásaiban Kossuth Lajos, Arany János,
Bajza József, garay János, Vörösmarty Mihály és Jókai Mór feleségével,
Laborfalvi Rózával.
1851-ben az ingatlan a rokon,
Szentgyörgyi Horváth Ödön birtokába került, aki az épület rossz állapota
miatt a ház teljes átépítése mellett döntött. Az átalakítást még a
vásárlás évében kivitelezték, Wieser Ferenc tervei szerint. Ekkor
készült el a kapu feletti erkély női konzoljai is, amelyet Bauer József
mintázott meg.
1853-ban a Landerer és Heckenast nyomda megszűnt, így az üres helyiségek
egy részét annak tulajdonosa, Heckenast Gusztáv nyitotta meg a Vasárnapi Újság szerkesztősége
számára. Pákh Albert (Petőfi
közeli barátja és eszmetársa) az 1848-as forradalmi eseményekből betegsége miatt kimaradt,
s mivel a hatóságok úgymond nem ismerték, ezért ő lett a lap első
felelős vezetője. A Vasárnapi Újság induló számában így köszöntötte az
olvasókat: "(...) A népet – melynek pártolására számítunk – nem nézzük
öntudatlan nyers tömegnek, melynek jó indulatát üres szemfényvesztések
által szabad kizsákmányolni, hanem látjuk benne amaz ép, józan fajt,
melynek megvannak nemesebb vágyai s tiszteletreméltó érzelmei. Azon
népet látjuk magunk előtt, mely hogyha ezentúl is élni akar, ezt csak
ismeretek és művelődés árán válthatjuk meg". A tulajdonosok a helyhiány miatt 1858-ban a hátsó udvarban megmaradt néhány istállót is
megszüntették, hogy nyomdát kibővíthessék.
Az épület másik szabadon álló részét az olasz
bevándorló, Kammon Flórián kávéháza foglalta el. E kávéház közel fél évszázadig működött, amely mintegy előzménye
volt a később megjelenő irodalmi kávéházaknak: diáktanya és találkahely
volt. Az 1867-es Kiegyezést követően a kávéház a politikai, művészi és
jogi élet egyik színterévé változott.
Pest 1867-ben
1873-tól a Vasárnapi Újságot a Franklin Társulat
vette át, míg a kávéház 1885-től - Arany Csillag néven - Nérey Dezső és Geiszlinger
Endre irányítása alá került. 1873-ban azonban új tulajdonosa is lett az
épületnek, amit erdődi Pálffy János műgyűjtő vásárolt meg, aki kisebb
átalakításokat is végzett az épületen (ő később közel kétszáz festményt
és több tucat kisebb-nagyobb művészeti tárgyat adományozott a
Szépművészeti Múzeumnak). A hátsó udvart ekkor egy vasszerkezetű
üvegtetővel fedték le.
1900-ban özvegy Kutschenbach Sándorné báró Szász Flóra tulajdonos
kérésére, Hubert József tervei szerint átalakították az ingatlan
földszintjét és homlokzatát, illetve az egész udvart kitöltő
földszintes, vasszerkezetű csomagoló helyiséget építettek. Az Arany
Csillag ekkor bezárni kényszerült.
1927-ben a két udvart elválasztó épületszárnyra felhúztak egy negyedik
emeletet Hikisch Rezső tervei alapján. Az épületben élt ekkor Donáth
Sándor műkereskedő és Donáth Pál régiségkereskedő.
Az épület Budapest 1944-1945-ös ostroma során olyan súlyosan megrongálódott,
hogy a homlokzatát a megmaradt homlokzati részek alapján kellett
újjáépíteni. A
szakszerű restaurálásra 1956-1957 között Horler Miklós és Komárik Dénes
terve alapján került sor.
Az erősen leromlott állapotú épület 1973-ban
(kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11
)
Az épület sajnos az újjáépítése során egyetlen egyszer sem került felújításra, így a kétezerhuszas évekre az állapota erősen leromlott; a kapun belépőt az aládúcolt lépcső és körfolyosó, a falakra rakódott kosz fogadta.
Az épület 2020-ban
A Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatására emlékező dombormű Petőfi
portrészobrával
A leromlott állapotú ház rekonstrukcióját 2022-ben
kiemelt beruházássá nyilvánították, amelyről márciusban kormányrendelet
született. Ezt a Magyar Közlöny adta közre. A tervek szerint a felújítás után a Hess András Könyvesház kap majd helyet
az épületben.
Folytatjuk!
Képek
Hamarosan!