Magyarország legnagyobb egyeteme. A Dunára néző díszes, központi palotát Hauszmann Alajos tervei szerint 1904-1909 között építették, neogótikus stílusú könyvtárát Pecz Samu tervezte. Az Institutum Geometricum 1782-ben jött létre, s ez volt az első polgári mérnökképző intézet Európában, amelyben egyetemi szervezetben oktatták a műszaki tudományokat.
A hazai technikai szakoktatás, s egyszersmind a Műegyetem története a XVIII. századba nyúlik vissza. A Műegyetem első, közvetlen elődintézménye az 1782-ben – a budai tudományegyetem bölcsészeti karának kebelében – alapított, Institutum Geometricum néven ismertté vált mérnökképző intézet volt. Az önálló mérnökképzés irányába tett újabb lépés a Mária Terézia által 1777-ben kiadott Ratio Educationis volt. E törvény a korábbiaknál jóval nagyobb hangsúlyt helyezett – különösen a felsőoktatás területén – a reáliák oktatására. Egy leendő mérnökképző intézet létrehozását az alapos mérnöki ismeretekkel rendelkező szakemberek iránti egyre nagyobb igény indokolta.
Institutum Geometricum
Az Institutum Geometricum hivatalos megalapítására 1782. augusztus 30-án
került sor, ezen a napon írta alá II. József az alapító rendeletet. Az
intézetet az uralkodó a tudományegyetem bölcsészeti karához kapcsolta,
ezzel a mérnökképzést egyetemi szintre emelte. Az Institutum Geometricum
volt az első polgári mérnökképző intézet Európában, amelyben egyetemi
szervezetben oktatták a műszaki tudományokat, 12 évvel korábban, mint az
1794-ben főiskolai rangra emelt francia École Polytechnique-ben.
A rendeletben az alapítás indoklásán kívül még egy fontos határozat
található, amely Magyarországon először mondta ki, hogy nyilvános
mérnöki állásra csak olyan személy alkalmazható, aki az előírt
matematikai tanulmányok elméletéből és gyakorlatából az egyetemen
nyilvános vizsgát tett, s erről bizonyítványt szerzett. Az Intézetben
oktatott főtárgy maga az alkalmazott matematika volt, amelynek keretében
a földmérő és vízépítő ismereteket tanították, Buda és Pest környékén
tartandó terepgyakorlatokkal kiegészítve. Melléktárgyként a mechanika és
a mezőgazdaságtan szerepelt, amelyek hallgatása ugyan kötelező volt, de
csak járulékosan, kisebb óraszámban. A tanulmányokat külön elméleti és
külön gyakorlati részből álló szigorlattal kellett lezárni.
A XIX. század elején az ipari fejlődés Magyarországon is fellendült. A
különböző iparágak, a kereskedelem, a közlekedés fejlesztése olyan
szakemberigényt támasztott, amelyet a kizárólag földmérő és vízépítő
mérnököket képző Institutum nem tudott kielégíteni. A törekvések
középpontjában azonban már nem az Institutum Geometricum megreformálása,
hanem az önálló magyar műegyetem felállításának terve állt.
József Ipartanoda (1846-1850)
V. Ferdinánd király írta alá az Ipartanoda megalapításáról szóló
rendeletet, amely 1846. november 1-jén nyitotta meg kapuit. Ugyanebben
az évben vette fel az intézet József nádor tiszteletére a József
Ipartanoda nevet. Az intézetben a tanulmányi idő három év volt. Az első,
előkészítő év után a képzés három osztályra vált szét, úgymint
technikaira, kereskedelmire és gazdászatira. Az előkészítő évben
aritmetikát, algebrát, természetrajzot, magyar és német nyelvet,
valamint rajzot, a további két évben matematikát, ábrázoló geometriát,
polgári építészetet, fizikát, kereskedelmi számvitelt, műszaki rajzot,
kémiát és technológiát tanultak a hallgatók.
Az Ipartanoda oktatási nyelve a magyar volt. Az 1848/49-es forradalmat
követően a Mérnöki Intézetet 1850. szeptember 29-én császári rendelettel
megszüntették, és hozzácsatolták az 1846-ban felállított Ipartanodához.
Ez az intézkedés azonban nem csak az Institutumot számolta fel, hanem
két évtizedre a magyarországi, egyetemi szintű, polgári mérnökképzést
is.
Az ipartanoda, a Műegyetem elődintézménye, 1847 végén már rendelkezett
könyvekkel. Könyvtárnak még nem nevezhetjük azt a pár tucat könyvet meg
folyóiratot, amely az igazgatói irodában, illetve az egyes tanároknál
volt. Hogy kevés az állomány és nem igényel külön helyiséget, sőt még
szekrényt sem, tanusíthatja az is, hogy az intézet igazgatói irodája
részére rendelt és elkészített asztalosmunkák között nyomát sem találjuk
könyvespolcnak vagy könyvszekrénynek. A könyvtár nagyságára a legrégibb
számszerű adatot erre az időre találtunk, eszerint az 1859/60-as évben
890 munka, az 1860-61. évben pedig már 1247 mű a könyvtár állománya. Ez
a mennyiség már külön helyiséget igényel. A szemtanú Wartha Vince erről
így ír: "A hatvanas évek elején, mikor én hallgatója voltam a már
műegyetemnek nevezett intézetnek, az egész könyvtár egy egyablakos
szobában volt elhelyezve és a hallgatók hozzá nem férhettek, kik
filléreiből, még pedig akkoráig kizárólagosan abból tartották fenn a
könyvtárt".
Ebből a visszaemlékezésből vitán kívül megállapíthatjuk: a könyvtár
akkor még zárt prézens könyvtár, melyet csak a tanárok használhattak. Az
egyablakos helyiség azt is tanusítja, hogy a helybenolvasás céljaira is
alig lehetett alkalmas.
Az 1869. november 1-én a hallgatók számára megnyitott könyvtár két
helyiségből állhatott, és az olvasótermen kívül a raktározás feladatát
is betöltő könyvszekrényekkel berendezett könyvtári szoba tartozott
hozzá. 1867-ben a műegyetem céljaira az egyetemi nyomda épületében eddig
bérelt főhelyiségeken kívül kibérelték az Országház utca 18. számú
házat, 1870-ben pedig a Bécsikapu utca 149-150. számú és 1871-ben az Úri
utca 39. szám alatti házakat is. Hogy az újonnan bérbevett házakba
került át a könyvtár, vagy pedig maradt a főépületben az egyetemi nyomda
házában - erre vonatkozólag adat nem áll rendelkezésre.
Joseph Industriechule (1850-től)
Az Institutum és az Ipartanoda összevonásából létrejött új tanintézet 1850. szeptember 19-én alakult meg, Joseph Industrieschule néven. Az intézet oktatási nyelve a német volt. 1850-ben az előkészítő osztályt előbb két évfolyamosra bővítették, majd a következő évben megszüntették, s helyette háromosztályos főreáliskolát állítottak fel. Felszámolták a gazdasági és kereskedelmi osztályokat is, csak a technikai osztályban folyt tovább a képzés.
Joseph Polytechnicum (1871-től)
1856. szeptember 30-án írta alá Ferenc József azt az
előterjesztést, amely az Industrieschulét Joseph Polytechnicum néven
felsőfokú tanintézetté emelte. Az új szervezeti szabályzat szerint a
Polytechnicum tanulmányi ideje négy év volt, s az oktatás két –
előkészítő és technikai – osztályban folyt.
A hároméves technikai osztályban a tanszabadság alapján a hallgatók
maguk választhatták az érdeklődési körüknek megfelelő műszaki és
gazdasági tárgyakat. A politikai helyzet változása most is éreztette
hatását az intézményben. 1860-ban visszaállították a magyar nyelvű
oktatást. Sztoczek József lett az iskola igazgatója, amely ettől kezdve
a politechnikum helyett a Királyi József Műegyetem elnevezést használta,
ugyan továbbra sem adhatott ki mérnöki oklevelet. A kiegyezés (1867)
után a technikai osztályon belül elkülönítették a gépészek, az általános
mérnökök és a vegyészek képzését. Az előbbi kettőnél már öt, míg az
utóbbinál három év volt a tanulmányi idő.
Eötvös 1870. április 7-én
terjesztette a képviselőház elé törvényjavaslatát a József Műegyetem
újjászervezéséről. A törvényjavaslat tárgyalásában Eötvös váratlan
halála kisebb késedelmet okozott ugyan, de az országgyűlés végül is
elfogadta azt, s 1871. július 10-én Ferenc József is jóváhagyta a József
Műegyetem új szervezeti szabályzatát.
A Nágel-ház, amely az egyetem otthona volt 1872-től
Nágel Ármin terménykereskedő vagyonának egy részét bérházak építésébe fektette. 1870-ben telket vásárolt az akkori Két Nyúl (Lónyay) utca és Csillag (Gönczy Pál) utca sarkán. Frey Lajos és Kauser Lipót építészeket bízta meg egy kétemeletes ház megtervezésével, amely amikor ekészült, a Budáról elköltöző Politechnikum (a későbbi Műszaki Egyetem) számára engedte át. Még ebben az évben kiegészítteti a házat: a feladatot 1872-ben Hauszmann Alajos és ifjabb Kauser János kapta, az ő közös tervük alapján nyerte el végső alakját és elrendezését az épület. A Műegyetemet a Nágel-házban nyitották meg ünnepélyes keretek közt 1872. november 6-án.
Királyi József Műegyetem (1871-1934)
Az 1872/73-as tanévvel kezdte meg működését a Királyi József Műegyetem,
amely a világon az első műszaki felsőoktatási intézmény volt, amely a
nevében az egyetem szót viselte. Az 1871-ben felállított három
szakosztály az egyetemes, a mérnöki és a gépészmérnöki volt. Az építészi
és vegyész szakosztály hely- és tanerőhiány miatt csak az 1873/74-es
tanévben kezdte meg működését a mérnöki, illetve az egyetemes
szakosztály keretén belül. Az egyetemes szakosztály első dékánja id.
Szily Kálmán, a mérnökié Kruspér István, a gépészmérnökié Bielek Miksa
volt.
A szabályzat által előírt tanulmányi rend értelmében, a középiskolai
érettségivel belépett hallgatók az egyetemes szakosztályban kezdték meg
tanulmányaikat, ahol két éven át természettudományi és más általános
tárgyakat hallgattak, s ezután léphettek át a választott hároméves
technikai szakosztályba. A tanulmányokat szigorlatokkal kellett
befejezni, ezek eredményes letétele után a hallgatók mérnöki,
gépészmérnöki, építészi, illetve vegyészi (1907-től vegyészmérnöki)
oklevelet kaptak. Ezek szövege a tudományegyetemétől eltérően magyar
nyelvű volt.
A Műegyetem 1901-ben jutott az egyetemi jogok teljességének birtokába,
amikor megkapta a doktori cím adományozásának jogát, amellyel először
1902-ben élt. A Műegyetemen felavatott első műszaki doktor Zielinski
Szilárd volt, aki később az út- és vasútépítéstan professzora lett.
1910. május 25-én a Műegyetem ünnepélyes zárókő letételén az uralkodó, Ferenc
József is részt vett
Az uralkodó távozik a könyvtár épületéből, ahol az általa finanszírozott és a
királyi párt ábrázoló szoborcsoportot adott át
Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1934-1949)
Az 1909/10-es tanévet a Műegyetem már Buda akkori legrégibb részén, Lágymányoson kezdte meg, ahol Czigler Győző, Hauszmann Alajos és Petz Samu tervezte épületekbe költözött.
Az egyetem új épülete Budán
1934-ben az egyetem ismét jelentős szervezeti változáson ment keresztül. Költségvetési csökkentésre hivatkozva megalapították a M. kir. József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet. Az új intézmény a József Műegyetemet, a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolát, az Állatorvosi Főiskolát és a Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart egyesítette magában. Az új egyetemen öt kart (mérnök és építészmérnöki; gépész- és vegyészmérnöki; bánya-, kohó- és erdőmérnöki; mezőgazdasági és állatorvosi; közgazdaságtudományi) szerveztek. Az 1934/35-ös tanévet már az új szervezeti formában kezdte meg a Műegyetem, amely a maga 98 tanszékével az ország legnagyobb felsőoktatási intézményévé vált. A második világháború végén az egyetem területén is harcok dúltak, aminek következtében az épületekben és főleg a berendezési tárgyakban, felszerelésekben hatalmas kár keletkezett.
Budapesti Műszaki Egyetem (1949-2000)
A negyvenes évek második felében az egyetemből sorra kiváltak a korábban
karként integrálódott egyetemek, ezt követően az Elnöki Tanács 1949-ben
megalapította a Budapesti Műszaki Egyetemet. A régi egyetem mérnöki és
építészmérnöki karának, valamint gépész és vegyészmérnöki karának négy
osztálya önállósult, s Mérnöki (Építőmérnöki), Építészmérnöki,
Gépészmérnöki és Vegyészmérnöki Karrá szerveződött. A Gépészmérnöki Kar
elektrotechnikai tagozatából – Európában meglehetősen későn –
létrehozták a Villamosmérnöki Kart. 1950 és 1957 között Hadmérnöki Kar
működött az egyetemen, amelybe a harmadik évtől jelentkezhettek a többi
kar hallgatói. Az 1940–50-es évek fordulóján nagy, elsősorban mennyiségi
fejlődésen ment át az egyetem. 1952-re a hallgatók létszáma 1285-re, az
oktatóké 979-re nőtt. 1949 és 1951 között 23 új tanszék létesült.
Az 1950-es évek első felében ismét többször átszervezték az egyetemet.
1952-ben a Mérnöki és az Építészmérnöki Kar önállósult, Építőipari
Műszaki Egyetem néven. Időközben 1951-ben önálló Közlekedési Műszaki
Egyetemet létesítettek Szegeden, amely 1952-ben Szolnokra költözött. Ezt
1955-ben Budapestre helyezték át, s Közlekedési Üzemmérnöki Karként
beleolvasztották az Építőipari Műszaki Egyetembe, létrehozva ily módon
az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemet. Az a furcsa szituáció
állt elő, hogy egy helyen, sokszor közös épületeket és laboratóriumokat
használva működött két önálló, saját apparátussal rendelkező egyetem. Ez
az állapot 1967-ben szűnt meg, amikor az Építőipari és Közlekedési
Műszaki Egyetemet beolvasztották a Budapesti Műszaki Egyetembe. Az ekkor
létrejött hat karú egyetem húsz éven keresztül működött ebben a
formában.
A nagyarányú fejlesztés ismét helyhiányt eredményezett. Ennek feloldása
a múlt század végi szerencsés helykiválasztás folytán már nem
költözködésben, hanem csak bővítésben nyilvánult meg. 1949-től az
1980-as évek elejéig 11 tanulmányi épület készült el az egyetemváros
területén.
Az elmúlt ötven évben nemcsak folyamatos átszervezések történtek, de
kisebb-nagyobb tanrendi változások is. A képzési idő 1956-ban állapodott
meg a ma is általános tíz félévben. Az ötvenes évek oktatását a nagyfokú
szakosodás jellemezte. Ezen változtatott az 1960-ban megindult,
úgynevezett III. felsőoktatási reform, amely csökkentette a karokon a
szakok számát. Lényeges eleme volt a reformnak a tíz hónapos üzemi
gyakorlat tantervbe iktatása. Az oktatás minőségének a javítását célozta
a kreditrendszer 1993 szeptemberében megkezdett folyamatos,
évfolyamonkénti bevezetése. 1984-től egyetemünkön angol nyelvű oktatás
is folyik, amely 1988-ban orosz nyelvű robottechnikai képzéssel,
1991-ben francia, 1992-ben német nyelvű képzéssel egészült ki. Az utóbbi
kettőt a magyar hallgatók részére szervezték. 1997-ben – az ország többi
egyeteméhez hasonlóan – a Műgyetemen is beindult a költségtérítéses
képzés.
A doktori cím adományozásában is történtek változások. Az 1901-ben
elnyert jogot az új, szovjet rendszerű tudományos fokozatok bevezetése
miatt – a többi egyetemhez hasonlóan – a Műegyetem is elvesztette, s
csak 1957-ben kapta vissza. Az 1991 őszén beindult doktoranduszképzés
már szervezett formában, három éves nappali, valamint levelező oktatás
keretében teszi lehetővé a doktori cím (PhD) elnyerését 19 műszaki,
természettudományi, gazdaságtudományi és művészeti területen.
Az oktatás átalakulása szervezeti változásokat is szükségessé tett. Ezek
elsősorban az intézetek megszüntetésében, illetve tanszékek
átalakításában nyilvánultak meg, de néhány változás az egyetem kari
szervezetét is érintette. 1987. július l-jén megalakult a Természet- és
Társadalomtudományi Kar. Az alig több, mint egy évtizede létrehozott
fakultás 1998-ban Természettudományi, illetve Gazdaság- és
Társadalomtudományi Kar néven kettévált. A két új karral jelenleg
egyetemünkön nyolc fakultás működik. A kari struktúrában bekövetkezett
változás az intézmény elnevezésében is megmutatkozott; 2000. január
1-jétől egyetemünk új neve: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi
Egyetem.
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (2000-től)
-
Képek
Műegyetemi Könyvtár
A József Műegyetem Múzeum körúti új épületét
Steindl Imre tervezte. Az építkezés 1881-ben kezdődött meg a
Kunewalder-ház lebontása után, s 1882-re el is készült a négy épület. A
főépület négy emeletből állt, itt a magasföldszinten kapott helyet az
első műegyetemi könyvtár.
A könyvtár a főépület földszintjén a következő helyiségeket foglalja
magában:
1./ nagy könyvtárterem (raktár),
2./ olvasóterem a hallgatóknak,
3./ olvasóterem a tanároknak,
4./ könyvtárnoki szoba,
5./ előtér és ruhatár.
A Műegyetemi Könyvtár új elhelyezéséről és magáról a könyvtár
működéséről 1885-ben az ország első könyvtári statisztikai felvételében
a következőket olvashatjuk: Modern jellegű szakkönyvtár, hazai
könyvtáraink között kiváló helyet foglal el. Elhelyezése a díszes
műegyetemi épület földszintjén csinos helyiségben van. Maga az
olvasóterem 28 méter hosszú, két oldalról 18 ablakkal, légfűtéssel
ellátva és célszerűen felszerelve.
A Műegyetem 1885 körül (kép: Dörre Tivadar)
A kormánytól évenként 2000 forint, a beiratási
díjakból 3000 forint szolgál a könyvgyűjtemény gyarapításra. A nagy
könyvtár mellett csaknem minden tanárnak külön kézi könyvtára is van,
részben igen drága könyvekből és folyóiratokból. A könyvtár még nem
nyilvános jellegű, de 10 ft biztosíték letétele mellett a műegyetemi
hallgatók is vihetnek haza könyveket. A gyarapodás évi átlaga 2351
kötet. A kir. József-műegyetem Múzeum-körúti telepe. A Múzeum körúti
főépület.Az állomány egészséges növekedése azonban ismét felveti a
tároláshoz szükséges hely hiányának kérdését. Nemcsak a műegyetem, hanem
a könyvár is alig várja, hogy a lágymányosi végleges elhelyezés
elkészüljön.
1909-ben elkészül a lágymányosi egyetemi épület, ahol - külön épületben
- helyet kap a
könyvtár is. A Műegyetem új hajlékának történt megnyitásán az egyetem
rektora, dr. Wartha Vince örömmel jelentette: "A művészkezek alkotta
nagy mű, mely belátható időkig végleges és a helyszínen továbbfejlődhető
otthont nyújt a műszaki tudományoknak, hála az ország áldozatkészségének
immár készen áll".
A könyvtár új épülete
A minden tekintetben kiváló épület Pecz Samu
műegyetemi tanár tervei szerint épült, aki elveihez híven mindenütt
belülről kifelé építő rendszert vezetett keresztül. Pecz alaposan
tanulmányozta a könyvtárak és levéltárak üzemét s a könyvtárüzem
számtalan igényeit kielégítve oldotta meg feladatát. A könyvtár
épületének tervezésekor nagy előnyére szolgált, hogy már 1898-ban
megbízták az Országos Levéltár új épületének tervezésével. Ennek
érdekében 1898-1905. évek között több tanulmányutat is tett.
A szerzett tapasztalatok alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a
könyvtárakat és levéltárakat a kellő áttekinthetőség, világítás és
tűzbiztosság elérése céljából legcélszerűbb szabadon állóan építeni, a
raktárakat pedig leghelyesebb alacsony, legfeljebb 2.5 m. magas
emeletsorokkal tervezni, hogy a könyveket, illetőleg iratcsomókat létra
nélkül lehessen elérni, de ügyelni kell arra, hogy a tér két-két
emeletsort összefoglalva minél jobban kihasználtassék.A 1909 őszén
elkészült könyvtár épülete a nagyolvasó irányából.
A műegyetemi könyvtárnál ennek megfelelően a raktárban minden második
emelet teljesen tűzbiztos födémmel van befödve, a közbeeső födémek pedig
sodronyhálós üvegből készítve. A födémek vasbetonpillérekre
támaszkodnak. Ez a rendszer a legnagyobb áttekinthetőség mellett a
legjobb világítást és teljes tűzbiztosságot nyújt.
1910. május 25-én a Műegyetem ünnepélyes zárókő letételén az uralkodó, Ferenc József is részt vett. Látogatása emlékére gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök a Műegyetemnek ajándékozta a királyi párt ábrázoló carrarai márványból készült szobrot. A szoborcsoportot a könyvtár előcsarnokában helyezték el. 1911 és 1913 között készült el a Nagyolvasó bejárati oldalán a 12 méter széles és 8 méter magas szekkó.
A műalkotást az Országház kupolacsarnokában akarták felállítani
A szoborcsoportot a Műegyetemi Könyvtár előcsarnokában, a mai kölcsönzési tér helyén helyezték el. A szobrokat a 2. világháborús károk helyreállításával egyidejűleg, 1947. július 27-én eltávolították, anyagát oktatási célokra a Képzőművészeti Főiskolának átadva.
1913-ban Raksányi Dezső festőművész - a képzőművészeti főiskola jeles tanárának jóvoltából - a műegyetemi könyvtár nagy olvasóterme monumentális falfestmény birtokába jut: "Az ókortól kezdve a mai korig a mathematikai, természeti és technikai tudományok legkiválóbb képviselői ízlésesen megtervezett, római stílű épület lépcsőzetein és erkélyein vonulnak föl előttünk. A lépcsőzet két orsófalát római triposok ékesítik".
A BME Központi Könyvtára (kép: Leéb Ádám)
1944 decemberében megkezdődött
Budapest ostroma,
amely nem kímélte a főváros épületeit, így a műegyetemi épületeket sem.
A Központi Könyvtár díszes épülete is megszenvedte az ostromot. Az
idézett terjedelmes jelentés így számol be a pusztulásról: "Az ostrom
alatt a Műegyetem a németek támaszpontja volt, ami a Műegyetemre nézve
katasztrofális következménnyel járt. A könyvtárépület nagy olvasóterme
több légibomba és tüzérségi találat következtében súlyosan megsérült,
belső berendezése teljesen tönkrement. A raktárépület teteje több
találat következtében kilyukadt és az eső és hólé végigfolyt az alsó
emeleteken. A lépcsőház és az átjáró folyosó súlyosan megrongálódott,
úgyszólván egy ablak nem maradt épen. A raktárépület üveg nélküli
hatalmas ablakain az eső akadálytalanul verte még az ablakoktól messze
elrakott könyveket is".
1949-re sikerült az épület helyreállítása. Ezzel egyidejűleg
eltávolították a királyi házaspárt ábrázoló márvány szoborcsoportot,
anyagát oktatási célokra a Képzőművészeti Főiskolának átadva. Helyére
kölcsönző pultot állítottak be. Az olvasóterembe ferde bevágású
asztalokat állítottak, amelyek a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban
használt mintájára készültek. Ez 40 férőhellyel növelte a Nagyolvasó
befogadóképességét. Az olvasóterem melletti szobából a központi épületbe
vezető két lépcsősor alatti holttérbe helyezték át a ruhatárat. Az így
felszabadult helyiségbe kerültek a katalógusszekrények és ott folyt az
olvasók tájékoztatása.
A nagyolvasó belsőépítészetileg legjelentősebb eleme a bejárati ajtó
falát díszítő freskó volt, amely a II. világháborúban megsérült. A
sérülés mértékéről egymásnak ellentmondó információink vannak, de tény,
hogy a háború utáni helyreállítás során a teljes falat lefestették.
Az 50-es évek közepén a Petőfi-híd budai hídfőjénél biztosított nagy
területen épülő új egyetemi épületek tervezésére kiírt pályázatot
Weichinger Károly egyetemi tanár nyerte el. A tervező külön épületet
biztosított a Központi Könyvtár számára. A terv megvalósítására azonban
nem került sor. A Petőfi híd budai hídfőjétől délre akkor még nem épült
meg egyetlen épület sem.
1961-ben az akkori igazgatónak, Ladányi Antalnak annyit sikerült
elérnie, hogy a könyvtárépület alagsorának átépítésével az emeleti
helyiségekből leköltöztették a könyvkötészetet, a fotólaboratóriumot és
az adrémaüzemet. Így lehetőség nyílt a könyvtári munkafolyamat célszerű
átszervezésére.
A nagyolvasó az 1970-es években1969-ben felmerült az ostrom alatt
megsemmisült nagyolvasóbeli szekkó helyreállításának kérdése. A
Könyvtári Tanács 1969. évi második ülésén megvitatta javaslatunkat és
azzal egyetértett. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1970. június
3-án tartott értekezletén engedélyezte a könyvtár olvasóterme számára a
freskót.
A 70-es évek második felében sor került a raktár négy szintjén a polcok
sűrítésére, amelynek eredményeképpen 1965 polcfolyóméterrel növekedett a
raktári kapacitás, majd megtörtént a könyvtár keretein belül működő
egyetemi levéltár elhelyezése a Duna-parton elkészült új tanulmányi
épületben.Szökőkút az 1970-es években a könyvtár mellett
A 90-es évek elejéig kellett várni a könyvtár alapterületének
bővítésére. 1991 vasóterme. Az 1987. január 19-i rektori határozat a
felszabaduló 432 m2-es területet a Központi Könyvtárnak ítélte. A
kiviteli terv 1988 tavaszára készült el, s nyáron már el is kezdődtek az
építési munkák. Ezeket számos, az átalakításoknál megszokott váratlan
probléma nehezítette, de végül egy napfényes csütörtöki napon, 1990.
május 31-én átadta a kivitelező az új részleg kulcsait.
1993-ban A kölcsönzés az 1970-es évekbenmegkezdődött a könyvtárépület
részleges rekonstrukciója. Ennek keretében első ütemben megtörtént a
kölcsönzőtér belsőépítészeti átalakítása, a Nagyolvasóból elérhető
mellékhelyiségek átépítése, melynek eredményeként közvetlen kapcsolat
létesült az olvasóterem és a raktárak között. A második ütemre tervezték
a Nagyolvasó rekonstrukcióját. Ekkor újból felmerült a szekkó kérdése.
A nagyolvasó eredeti bejárata a háború alatt megsérült, a 2001-es
helyreállításáig így nézett kiKönyvtárunk kérésére az Országos
Műemlékvédelmi Hivatal freskórestauráló szakemberei felülvizsgálatot
végeztek, de sajnos a freskónak még a nyomát sem találták. Szerencsére
azonban birtokunkban vannak a Pecz Samu féle tervrajzok, így a bejárati
ajtó eredeti formában való visszaállításának, valamint az eredeti
építési terven látható párkány rekonstruálásának nincs akadálya. 1993
tavaszán megkezdődött, 1995-re elkészült a központi épület déli szárnya
melletti területen a könyvtár raktározási gondjain alapvetően segítő 837
m2 alapterületű mélyraktár építése, melynek a KÉV-METRÓ Kft. volt a
kivitelezője.
(forrás: BME OMIKK, Emmertné Szerőczei Dóra)