A középkorban a mai budai Víziváros nagy részén a Szentpéter vagy másként Szentpétermártír külváros terült el. A városrész nevét plébániatemplomáról kapta, amelyet 1257 előtt emeltek az 1253-ban szentté avatott domonkos rendi Szent Péter vértanú tiszteletére. Eleinte a budavári Boldogasszony templom filiája volt mindaddig, míg 1390-ben meg nem vonták plébániájának határait. A török időben és a felszabadító harcok során a templom elpusztult.
A török kiűzése után az itt élő hívek Maktúl Musztafa átalakított dzsámiját (a mai kapucinus templom helyén) használták istentiszteleti célokra. Széchényi György (1592-1695) érsek az ősi plébániát 1687-ben visszaállította, és a jezsuitákra bízta, akik rövid megszakítással (1693 és 1701 között a kapucinusoké volt a plébánia) rendjük feloszlatásáig, 1773-ig vezették.
A templom és környezete 1819-ben
A budai városi tanács 1724-ben megvette Forstmayer
Mátyás "Horgony"-hoz címzett vendéglőjét kápolna céljára. Ennek helyén a
mai, jeles barokk, műemlék templom 1740 és 1762 között készült el Szent
Anna tiszteletére. A templom mellett barokk plébániaház is készült,
amely a jezsuiták rezidenciájául szolgált. A jezsuiták a plébánia
mellett iskolát is nyitottak, amelyben Faludi Ferenc (1704-1779) költő
és nyelvújító is tanított.
A Szent Anna templom 1740 és 1761 között, Hamon Kristóf (1693-1748),
majd Nepauer Máté (1719 körül-1792) helyi építészek vezetésével épült
föl az elődjéül szolgáló kápolna telkén.
Az 1876-os árvíz idején
1838-ban és 1876-ban az
árvíztől, 1849-ben, pedig
Buda ostromakor szenvedett súlyos károkat a
templom. 1950-ben, a kommunista vezetés a templomot - a metróépítkezésre
hivatkozva - el akarta bontani, de végül ez nem következett be. Az
épületet az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) állította helyre
külsőleg, belső festése 1980-ra készült el az Egyház és az OMF közös
erőfeszítésével.
Kosáríves főkapuját a Hit, Remény és Szeretet allegorikus szobrai
díszítik. A kaput a második világháborúban szétlőtték, jelenleg az
eredetinek Grandtner Jenő által készült hű másolata látható. A kapu
felett a homlokzaton a kórus kronosztikonnal ékes ablaka (Hanc aedem pii
clientes Annae posuere - Ezt az épületet Anna jámbor hívei emelték - a
kronosztikon az 1758-as évszámot adja) és a Máriát bemutató Szent Anna
szobra látható, míg a timpanon mezejének Buda címere ad hangsúlyt.
A homlokzat középső mezejét két angyaltól imádott, háromszögbe
szerkesztett istenszem zárja. Mindegyik szobor Eberhardt Antal (1725
körül-1768) alkotása.
Bár a templomot kívülről nyeregtető fedi és határozottan hosszházasnak
tűnik, belső tere kupolás szerkezetű és centrális jellegű hatást kelt.
Az 1:2 arányú téglalapba szerkesztett részei közül ugyanis a centrális
kupola a legjelentősebb, e köré rendeződik északról a tornyok által
összefogott orgonakarzat, délről a szentély, továbbá a sarkokon az
oldalkápolnák, a sekrestye, illetve a fölöttük elhelyezkedő oratóriumok.
A templombelsőt díszítő műalkotások közül kétségkívül a leglátványosabb
a Bebó Károly (1712 körül-1779) által 1771-1773 között készített
főoltár, amely mintegy barokk színházi jelentként, "theatrum
sacrum"-ként ábrázolja a gyermek Szűz Mária bevezetését a templomba.
Édesanyján, Annán kívül, balról nagynénje, Erzsébet, jobbról, pedig
apja, Joachim is részese a jelenetnek, a hárfázó Dávid király és
Zakariás főpap életnagyságnál nagyobb szobrai, pedig a jeruzsálemi
templomot jelenítik meg. A szentély kupoláját Vogl Gergely freskói
díszítik, amelyek a Szentháromságot és négy evangélistát ábrázolják.
Szintén Bebó Károly munkája 1774-ből a templomhajóban található szószék,
ám reliefjeit, amelyek eredetileg a megvetőről és a jó pásztorról szóló
példabeszédeket ábrázolták, a 19. század végén kicserélték. A
jelenlegiek Józsue és Mózes életéből merítik témájukat. Jelentős
műalkotás a templom két mellékoltára is, amelyek 1767-1768-ban
készültek.
A jobboldali Xavéri Szent Ferenc tiszteletére lett fölszentelve,
mellékalakjai, pedig Szent Ágoston és a Szent Anna templom makettjével
ábrázolt a Szent Flórián. A jobboldali Szent Kereszt oltár két
mellékalakja szorosan kapcsolódik az oltár központi díszéhez, az
aranyozott korpuszhoz, mivel a Golgotán álló János apostolt és Máriát
jelenítik meg.
A templomhajóba készült, az összesen 25 darab festmény, amelyet
Wagenschön Ferenc(1726-1790) és bécsi műhelye készített az 1760-as
években. A nagy kupolára viszont csupán 1938-ban festett freskót Kontuly
Béla és Molnár C. Pál. A freskó tematikájában illeszkedik a templom 18.
századi programjához, mivel Szent Anna életéből vett eseményeket
ábrázol, de egyes alakjainak léptékeiben és tónusaiban feltűnően elüt a
barokk enteriőr többi részétől.
A templom berendezéséből figyelemreméltó még mindenekelőtt az orgona,
amely a karmeliták II. József által föloszlatott (ma Várszínházként
működő) budavári templomából került a templom kórusára, a padsorok,
amelyek Mayrhold Mihály vízivárosi és Feldmayer Antal óbudai mesterek
munkái, továbbá a jobb oldali elülső (déli) oldalkápolna (eredetileg
Lorettói-, később Szent Sír kápolna kovácsoltvas rácsfala, amely Pugl
Ignác keze munkáját dicséri 1752-ből.
A templomhoz kelet felől csatlakozó - több részletben fölépült -
plébániaépületet főként a barokk lépcsőház teszi értékessé. Ennek a
helyén működött 1724-től a mostani templom elődjéül szolgáló kápolna és
jezsuita rezidencia, ahol 1735-ban Faludi Ferenc is szolgált
másodkáplánként. Ezt az épület északkeleti sarkán emléktábla is hirdeti.
A Szent Anna templom 1947-ben (kép: Fortepan.hu)
A Szent Anna templom 1947-ben (kép: Fortepan.hu)
A Szent Anna templom toronysisakjának csúcsa (kép: Varga Máté)
A Szent Anna templom, a
Vásárcsarnok
és a
Batthyány tér
madártávlatból (kép: Google)
Képek