Határában, Gercse-pusztán már 1333-ban templom állott. Megrongált falait a török után az új birtokos, Kurtz János 1703 körül restauráltatta. Az 1736-ban Solymár filiájából plébániává vált Hidegkút telepesei a XVIII. sz. közepéig jó időben a gercsei templomot használják, rossz időben pedig a faluban lévő romos templomot, amely csak az 1752-es restaurálás után válik Sarlós Boldogasszony titulussal igazán plébániatemplommá.

AJÁNLÓ

A XIX. sz. elején használhatatlanná vált gercsei templom berendezését 1817-ben a remetei kegykápolna kapja meg. Műemlék jellegû a plébániatemplom és a kegyoszlop. A templom 15218. törzsszám alatt a műemléki nyilvántartásban szerepel. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a székesfehérvári egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.

A templom és környéke madártávlatból (kép: Google)

A római katolikus templom Pesthidegkút, Ófalu részén áll. Mint a legtöbb környékbeli templom, ez is középkori eredetű. Az 1970-es években a Budapesti Történeti Múzeum régésze, Altmann Julianna a templomban ásatásokat végzett. Megállapította, hogy a templom alapzata középkori. Azt azonban nem tudjuk, hogy a jelenlegi templom falában van-e középkori falmaradvány, illetve ha van, az milyen mértékű (megjegyzendő, hogy a perbáli barokk templom falaiban a közelmúlt helyreállítása során kerültek elő középkori eredetű falrészek és nyíláskeretezések).

A plébánia Historia Domusa szerint Báró Kurtz János Ignácz építtette 1717-ban. E forrás megjegyzi, hogy a templom csak benedikálva (megáldva) van és nem konszekrálva (azaz felszentelve). Ebből az lehet az igaz, hogy a romos állapotú középkori építményt az 1713-ban elhunyt Kurtz valamilyen mértékben rendbehozatta, bizonyosan 1711-ban és/vagy utána. Talán az ideiglenes helyreállítás 1717-ben készült el – és még emlékeztek Kurtzra. Lehetséges, hogy a templom kezdeti használatát csak benedikálás előzte meg. A török kor és az azt követő Rákóczi-szabadságharc utáni pacifikáció során kényszerből sokszor folyamodtak efféle sietős félmegoldásokhoz.

Tudjuk, hogy 1732-ben készített alaprajzi vázlatot az akkor romos (?) épületről Fortunato de Prati (1680–1738) budai kamarai építőmester.

1736-tól működött önálló plébánia Hidegkúton. Ekkortól vezetik a helyi anyakönyveket is. A plébánia kegyúri plébánia volt, kezdetben a helyi kegyúr a Szunyogh-, később a Terstyánszky-, majd a Steinbach-család feje volt. Mikor a 19. század második felében – 1888 körül – a Steinbach család parcelláztatta a birtokot, a kegyúr szerepét a közbirtokosság vette át. Ez abban a korszakban szokásos megoldás volt.

Az 1744-es Canonica. Visitació szerint a templom már valamilyen mértékben használatban volt. (Ekkor a használhatóság minimális követelményei a zárhatóság, befedés és a liturgiához szükséges alapvető kellékek megléte volt.) 1752-ben szentelték fel az újjáépített templomot az Erzsébetet látogató Mária tiszteletére, Perl Mihály plébánossága idején.

1764-ben épült a sekrestye és a torony. Ennek sisakja nem azonos a mai toronysisakkal. A barokk sisak, régi fotók és leírások szerint golyvás – „Habsburg-hagymás” – volt.

1829-ben javították ki a templomhajó eredeti fagerendás födémét. E szerkezet feltehetően csapos gerendafödémével azonos síkban készült, és hasonlóan csaposgerendás szerkezetű lehetett. E munkával egy időben a hajót és a templomtornyot új fedéssel látták el. Ekkor bővítették a karzatot a ma is meglévő oszlopos faszerkezetű, templomtérbe nyúló résszel.

1885-ben a templomot bezáratták a templomhajó famennyezetének rossz állapota miatt.

1892-ben a közbirtokossági kegyurak restauráltatták a templomot. Ekkor készült a mai sokszögű színes műlőlapos padló. Talán a két világháború közötti fotókon látható korábbi, eklektikus jellegű mennyezeti díszítőfestés és fali festett geometrikus díszítés is ekkor készült.

1906-ban a tetőszerkezetet felújították, új eternit palafedést raktak a hajó fölé és új, egyszerű gula-alakú toronysisakot helyeztek el a régi barokk golyvás sisak helyére. E munkák során az egykori – feltehetően csaposgerenda? – födém helyett tükörboltozatos mennyezetet építettek be. Ez megfelelt a kor ízlésének, nem terhelte túl a falazatot és a viszonylag alacsony templom belmagasságát növelte. E szerkezet a tetőszékek kötőgerendáira felfűzött vastartóhoz függesztett, vasdróthálós rabic álmennyezet volt. Ekkor a templomhajóba új fa ablakokat is beépítettek. Kérdés, hogy e félköríves záródású ablakok megoldása és főleg tagozatos keretezése mennyiben követ korábbi formákat, illetve voltak-e olyanok?

1917-ben a templom harangjait háborús célra rekvirálták. 1919-ben a hívek szereztek egy rekvirált szerb harangot, de az repedt volt. A gyűjtések és adományok révén öntetett három új harangot a régi leszerelésével együtt 1933-ban építették be és szentelték fel.

1938-ban a toronysisak villámcsapás következtében leégett. A villám előtti forma szerint építették újjá.

1940-ben Visy Lajos építési vállalkozó bizonyos átépítési és helyreállítási munkákat végzett a templomon. Feltehetően ekkor készülhetett el a falazat belső oldalának vékony hőszigetelése is. Ekkor készült – korábbi festés helyén – Tallós Móric díszítőfestése is a templombelsőben.

1946-ban az elferdült templomtornyi keresztet állították vissza. Ezzel együtt a toronysisak megsérült szerkezetét is kijavították.

1947 és 1949 között valamikor egy viharban megsérült a templom homlokzata, amit új vakolattal javítottak ki.

1978-ban Levárdy Ferenc (1916–1993) művészettörténész irányításával került sor a templom belső tatarozására.

AJÁNLÓ

Képek

A templom 2010-ben

A felújított templom 2020-ban

AJÁNLÓ