Rumbach utcai zsinagóga

VII. kerület, Erzsébetváros, Rumbach Sebestyén utca 11.

Írta: Varga Máté 2021. augusztus

A "zsinagóga háromszög" második temploma 1872-ben, romantikus mór stílusban épült, a neves bécsi építész, Ottó Wagner egyetlen hiteles magyarországi alkotásaként. Ottó Wagner 1868-ban vetette papírra a terveket, amelyek alapján 1870-72-ben Kalina Mór másodtervező és Buzzi Bódog építőmester építették fel a templomot.

A Rumbach utcai zsinagógát és a vele összefüggő hitközségi épületet a pesti zsidóság konzervatív hívei építtették. Előzményei a XIX. századig nyúlnak vissza, mikor a zsidó felvilágosodás egyre inkább hatást gyakorolt Magyarországon, s ez kiterjedt a vallásgyakorlás módjára is. A hagyományos és modern vallás hívei az 1830-as évek elejétől közös zsinagógát használtak az Orczy-házban, amely az egyre növekvő létszámú zsidóság számára egyre szűkebbé vált. Hamarosan elhatározták egy új és reprezentatív épület felépítését.

Az első ilyen épület a Dohány utcai zsinagóga volt, amelyet a modern szokások követői vettek birtokba 1859-ben. A konzervatív irányzat képviselői arra törekedtek, hogy számukra is egy hasonlóan impozáns épület emelkedjen Pesten: a Rumbach utcai zsinagóga a Dohány utcai templom párja, de ellentéte lett. Ellentét abban, hogy a Dohány utcai templom utcai homlokzatú, nyílt előudvaros, míg a Rumbach utcai templom a zsinagógát a hitközségi épület homlokzata mögé rejti, valamint a tóraszekrényt és a bímát (megemelt szentélyt, ahol a tórát felolvassák) egyaránt a keleti részben helyezik el. A Dohány utcai zsinagóga hosszanti elrendezésű, míg a Rumbach utcai centrális építmény.

A Dohány utcai épületben orgonát építettek, a Rumbach utcaiban kántor és kórus énekelt, a Dohány-templomban a nők karzata a mellvéd fölött nyitott, a Rumbach utcai zsinagógában drótból font hálót emeltek a mellvéd fölé. Közös vonásuk, hogy mindkettő a zsidók keleti eredetére utaló mór stílust választotta építészeti formanyelvül, s az is, hogy mindkettő a nagyon karcsú, áttetsző öntöttvas szerkezetet használja a technikai haladás magas fokának kifejezésére. Közös vonásuk még az ornamentika egységes kiterjesztése a zsinagógák berendezésére, valamint az apró részletekre is kiterjedő terv, s az igényes kivitel.

A két épület létrehozása között eltelt mintegy másfél évtized különbsége abban fejeződik ki, hogy Ludwig Förster a romantikus historizmus szabad formai innováción alapuló nyelvén fogalmazta meg épületét, Ottó Wagner pedig a szigorú historizmus elvei szerint tervezett: omamensei hiteles forrásból származnak, többségük a cordóbai Alhambrából és a cordóbai nagy mecsetből, mások kairói és isztambuli mecsetekből.

Mindkét zsinagóga színekben gazdag: Förster az épületen kívül nyerstéglával épített, Wagner ugyanezen téglát festett vakolattal és terrakotta díszekkel valósította meg. Förster temploma belül gazdag ornamentális festést kapott, amelyek nemes megjelenését az oldalfalakon a stucco-lustro technika biztosította, Ottó Wagner pedig a zsinagóga minden függőleges falfelületét gipszdíszekkel borította, amelyeket az iszlám építészetben és a középkori európai építészetben egyaránt kedvelt kék-vörös-arany színre festetett, s a vízszintes födémeket pedig arabeszk mintákkal festette tele.

A belső falak festett, színezett gipsz-díszítése, még felújítás előtt (kép: Varga Máté, 2012)

Az arabeszk (másik nevén moreszk) bonyolult, ám szabályos növényi vagy groteszk díszítés. Az arabeszket az ókori Kelet népei (például az asszírok) használtak szívesen. Európában az arabok és a mórok terjesztették el a középkorban, majd a reneszánsztól a XIX. századig kéziratokat, falakat, bútorokat, fémmunkákat és kerámiákat díszítettek velük. Az arabeszk szó a XVI. századi Franciaországban arabot jelentett, de fennmaradt egy szótár 1611-ből, ahol a szó jelentése kicsiny, különös, tekergő díszítés.

Ottó Wagner következetesen valósította meg Gotfried Semper építészet-alakítási elveit: egyik önálló egysége az építészeti tér egységes konstrukciója, míg a másik a falakat szőnyegszerűen elborító ornamentika. Ez a szőnyegszerűség a homlokzaton a kék kerámia elemek szögelés-szerű hálójában fejeződik ki. Wagner ez utóbbit gyakorta használta más munkáiban is.

A teljességre való törekvés az épület berendezésében is érzékelhető: a tóraszekrény és a bírna megfogalmazásában, a kandeláberek és a csillárok szigorú, tervezett formáiban, az ornamentika nagyról kicsire kiterjedő fokozatosságában.

Osztrák építész, a századforduló bécsi akadémikus építőművészetének egyik kiemelkedő jelentőségű bírálója és megújítója. A Loos, Hoffmann, Olbrich nevével fémjelzett bécsi iskola vezető egyénisége. A XX. századi építészet egyik kiemelkedő alkotójának, a modern építészet előfutárának tekintjük.

Kiváló építészeti és művészeti érzékéről épületeinek arányos kompozíciója, gazdag, ízléses és divatos dekorációja (ornamentikája), tiszta alaprajzi kialakítása és térformálása ugyanúgy tanúskodik, mint rajzainak grafikája. A századfordulón megjelenő építőművészeti átalakulás ezen meghatározó korszakában élő és tanuló egész építésznemzedék tekintette tanítómesterének.

Az épület berendezéseinek elemei sajnos nem az ő keze munkáját dicsérik. A padokat, az omedet, az Elijahu széket, a különböző táblákat - amennyire a róluk fönnmaradt fényképekről kivehető - bizonyára nem Wagner, s nem is megbízottja, Kallina Mór tervezte, hanem zsinagógák és templomok felszerelésére szakosodott üzemek, műhelyek, iparosok. Sajnálatos, hogy nevük nem maradt fönn, s hogy adatok híján máshová készített munkáik sem tanulmányozhatók.

A Rumbach utca házai egyszerűbb kialakításúak voltak, s funkciójukat a zsinagóga és az egységes pesti hitközség különféle szükségletei határozták meg. A földszinten árkádokkal nyitott vesztibülből (előcsarnokból, előszobából, ahová a vendég érkezéskor kerül) öt bejárat nyílott: a keleti oldalon három a zsinagógába, az északi és déli oldalon egy-egy a nők számára: ezeken keresztül jutottak a karzatlépcsőházakhoz. A két épület, amelyet középen a nartex és a nyugati karzat két, illetve három szint magasságban választott külön egymástól, külön kapuval nyílt a két oldalon, s mindkettőben volt egy-egy földszinti üzlet, s egy-egy kisebb szoba-konyhás lakás. A kétmenetes épület középfőfallal épült, erre támaszkodtak a pince és a földszint boltozatai, s az emeletek acélgerendák közti csaposgerenda födéméi. A harántfalaknak nem volt szerkezeti szerepük, ezeket tehát a különféle funkcióknak megfelelően helyezték el.

A Rumbach utcai házak megépítését követő esztendőkben két iskola is volt itt: a második és harmadik emeleten az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet, a csak udvar felé megvilágított negyedik emeleten a Rumbach templomkörzet Talmud-Tórája. Később egy kis bét hámidrásról, tanházról esik szó, amely a zsinagóga alkalmazottainak, a hitoktatóknak és a szertartási kásrut funkcionáriusainak vallási képzésére szolgált, valamint a hitközség elemi leányiskolájáról.

Ezen intézmények működéséről pontos információink nincsenek, s megalapításuk vagy megszűnésük évszámát sem ismerjük pontosan.

A zsinagóga udvarán volt kél további épület amelyeket 1988 táján bontottak el. Az egyik a zsinagóga keleti oldalához tapadt. Téglalap alaprajzú földszintes toldalék volt, az udvar szintjéből kiemelkedő padlóval, déli oldalbejárattal, egy déli és három keleti ablakkal. A zsinagógához támasztott fél-nyeregtetőt mindhárom oldalról lekontyolták. A mindössze 38 négyzetméteres alapterületet kezdetben egy kisebb folyosó is megosztotta, később ajtókkal kapcsolták a zsinagógához. A nagyobb szoba a rabbi, a kisebb a kántor öltözője volt.

A másik földszintes épület a telek déli határa mellett épült fel 1923-ban. Kezdetben bét hamidrásnak szánták, a pesti hitközség alkalmazottainak, a hitoktatóknak és a szertartási kásrut funkcionáriusainak vallási képzésére szolgált. Néhány év múltán ezen épület egy részét szukkot-szobává építették át (szukkót: Sátrak ünnepe, a Betakarítás ünnepe) eltolható tetővel, a másik rész pedig a zsinagóga énekkarának gyakorló helyisége volt.

A zsinagóga háború utáni megfogyatkozott hívei 1947-ben újra kijavították és használatba vették az épületet, de a hívek lélekszáma az 1956-os kivándorlási hullám miatt jelentősen megcsappant. A zsinagógát életveszélyes szerkezeti állapota miatt 1959-ben bezárták, a lakóházat a hetvenes években hagyták el.

Az elhanyagoltság miatt a zsinagóga keleti bővületének teteje és födéme 1979. októberében beszakadt. Az épületet, amelynek helyreállítását különböző szervek sürgették, a MaZsiHiSz 1988. márciusában eladta az Alba Regia Építőipari Vállalatnak.

1988-1991 között a vállalat a lakóházból irodaházat, a zsinagógából rendezvénytermet akart kialakítani. Ennek keretében rendbe rakták az épület szerkezeteit és megújították az utcai homlokzatot, valamint a zsinagóga falainak díszítését. A munkálatok félidejében a vállalat csődbe ment, s ingatlanjaikat az adósságaik fejében a magyar állam vette át. A felső szinteket ekkora már teljes igénnyel felújították, földszintjén azonban sok munka maradt elvégzetlen: az ajtók és ablakok nem készültek el, a kőlábazat hiányzik, s töredékes a bejáratok lépcsőzete is.

2005. októberében a Rumbach utcai ingatlan – épületcsere keretében – újra a MaZsiHiSz illetve a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) tulajdonába került, s ezzel lehetővé vált, hogy a zsinagóga újra visszanyerje eredeti rendeltetését.

A műemléki világnap alkalmából az ICOMOS nemzetközi műemlékvédelmi szervezet Magyar Nemzeti Bizottsága 2020-ban is díjakat hirdetett. Három ICOMOS-díjat, három Példaadó Műemlékgondozásért díjat és egy műemlékvédelmi citromdíjat ítélt oda az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága április 18-án.

A műemlékvédelmi civil szakmai szervezet szombati közleménye szerint az év legsikeresebb műemlék-helyreállításainak adományozott ICOMOS-díjjal ismerték el a fővárosi Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga helyreállítását, az épület példaértékű restaurálásáért, centrális terének kulturális hasznosításáért. Az VII. kerületben található épület, amely 1873-ban készült el Otto Wagner tervei szerint, sok évtizedes hányattatás és több évig tartó felújítás után nyerte el ismét eredeti formáját.

A Laki Épületszobrász Zrt. által kivitelezett beruházás mintegy nettó 2 milliárd forintból valósult meg több ütemben. A rekonstrukció befejezése 2019 tavaszán volt. A beruházás teljes költségvetése nettó 3,2 milliárd forint, amelyet teljes egészében állami forrásból finanszíroztak.

Mivel az összesen 5700 négyzetméteres, hatszintes létesítmény állapota az elmúlt évtizedekben folyamatosan romlott, a szakembereknek a belső térben elsőként a bontást kellett elvégezniük, hogy eljussanak az eredeti épületszerkezeti elemek szintjére. Az eredeti fabetétes mennyezetet a rekonstrukció idejére állagmegóvás miatt elbontották, de később visszakerül a helyére. A belső falakat díszítő, színes gipszelemeket pótolták és újrafestették, ami a munka minőségét illetően a gyakorlatban azt jelenti: nem lehet megkülönböztetni az eredeti díszítőelemeket az újaktól.

Az alagsorban (mely egy időben szenes pinceként is üzemelt, és gyönyörű boltíves szerkezettel rendelkezik) ruhatárat alakítottak ki, az imaterem közepén lévő bima (a Tóra olvasására szolgáló emelvény) pedig süllyeszthető lett. Ennek eredményeként a földszinti, multifunkcionális térben különböző hangversenyeket, kulturális rendezvényeket rendezhetnek majd, és a süllyeszthető bima révén lehetőség nyílt arra, hogy a fellépők középen helyezkedjenek el – ennek azért van jelentősége, mert a zsinagóga akusztikai viszonyai szerint a teret betöltő hangzás onnét a legjobb.

A padlóra visszakerült az eredeti, díszes burkolat, így ezzel együtt az oldalfalak is ugyanúgy néznek ki, mint az épület egykori átadásakor. A földszinti padlóburkolat alatt padlófűtést alakítottak ki, amely állandó megfelelő hőmérsékletet biztosít.

Nem csak a belső és külső falak újultak meg, de az épület tetőszerkezetét, elektromos-, és vízvezeték rendszerét is kicserélték, tradicionális kandeláberek, fényes mozaik ablakok, gyönyörű színek, tágas terek jellemzik a felújított zsinagógát.

Megújult a teljes külső homlokzat, az épület tetején található kőtáblák aranyozott felirata veri vissza a napfényt a teljesen újjáépített tetőrészről.

Rumbach utcai zsinagóga

VII. kerület, Erzsébetváros, Rumbach Sebestyén utca 11.

Képek

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek