A múlt század utolsó évtizedeiben kiépült Tisztviselőtelep templomát 1929-1931 között emelték neoklasszicista stílusban. Terveit Kismarty-Lechner Jenő készítette, aki követte nagybátyja, Lechner Ödön megelőző, centrális elrendezésű pályatervét. A részletek kiképzésében azonban magyaros elemeket alkalmazott, a Nemzeti Múzeum honfoglalás kori gyűjteményének motívumaira támaszkodva. A templom a Szent István-bazilika után a főváros második legnagyobb temploma.

AJÁNLÓ

Az 1885-1887 között felépült Tisztviselőtelep római katolikus hívei templomuk felépítése érdekében 1900. augusztus 16-án a Szabóky utca (ma Bíró Lajos) 20. szám alatt élő ferencrendi apácákkal egyetértésben, miniszterileg jóváhagyott alapszabállyal megalapították a "Szent István Filléregyesületet”. A templomot ugyanis – amire már régen vágytak – Szent István tiszteletére kívánták emelni.

Az Egyesület megkezdte a pénzgyűjtést, ami a szükséges összeghez képest lassan szaporodott. A Tisztviselőtelepen letelepedett apácák - mivel ily módon a templom építésére belátható időn belül nem kerülhetett sor - 1902-ben a Hermina útra költöztek.

1904-ben az Egyesület Vaszary Kolos hercegprímást kérte fel fővédnöki tisztre, aki ezt elvállalta és jelentős összeget adományozott. Halála után Dr. Csernoch János hercegprímás lett a fővédnök. Védnöki tisztet vállaltak még: Prohászka Ottokár és Kohl Medárd püspökök és Eszterházy Miklós herceg.

A Székesfőváros a Rezső téren ingyen telket adományozott a templomépítés céljára. Továbbá ígéretet tett arra, hogy ugyanannyi ezer koronával járul hozzá az építéshez, mint amennyi az Egyesület pénztárában lesz a templom építésének megkezdésekor.

Az Egyesület 1909-ben felkérte Izabella főhercegnőt az építés legfőbb védasszonyának. 1913-ban az ő kifejezett kívánságára az Egyesület felkérte I. Ferenc József királyt, engedje meg, hogy az építendő "Magyarok Nagyasszonya" templomot 80. születésnapján, hosszú uralkodásának emlékére, jubileumi templomnak nevezhesse el. A királyi engedélyről tanúskodik a kupola belső felirata (a király 100 000 koronát adott a templom építéséhez).

Isabella von Croÿ-Dülmen (1856-1931)
(a Croÿ-ház dülmeni ágából származó német hercegnő, Dülmen grófnője, házassága révén osztrák főhercegné, magyar és cseh királyi hercegné, tescheni hercegné, Frigyes főherceg tábornagynak, a cs. és kir. haderő főparancsnokának felesége. Az 1920-as évek magyar társasági sajtójában Croy-Dülmeni Izabella főhercegasszony néven szerepelt)

1913-ra elegendő pénz gyűlt össze ahhoz, hogy a tervek beszerzésére végre kihirdessék a pályázatot, amelyen feltételül szabták a neoromán stílust. A kiírás ellenére a magyaros formanyelvéről ismert Lechner Ödön nyerte meg a keleties, bizánci térkompozíciójú művével.

Lechner Ödön terve

Idő közben kitört az első világháború, amely nemcsak a tervezést, de az építkezést is megakasztotta, azonban a hívek nem hagyták, hogy feledésbe merüljön az ügy: a konszolidáció után, 1924. november 29-én megtartották az ünnepélyes alapkőletételt (1923. május 8-án a hercegprímás a tisztviselőtelepi plébániát a főváros kegyurasága alá helyezte. 1924. február 15-én kinevezte a tisztviselőtelepi plébánia első plébánosává Filó Károlyt). Az építkezés maga viszont így sem indulhatott meg, mert az összegyűjtött pénz a kaotikus gazdasági-politikai viszonyok között teljesen elértéktelenedett.

1927-re azonban ismét elegendő pénz gyűlt össze (1.3 millió pengő) a Katolikus Vallásalap és a Székesfőváros támogatásának - és Izabella főhercegné irányításának - köszönhetően. Az újabb tervpályázat ezúttal szűk körű volt, s csak tíz építészt hívtak rá meg. Ekkor is megszabták a készítendő templom stílusát: az előzővel ellentétben most klasszicistának kellett lennie, amely egyrészt így fejezi ki leghatásosabban az emlékmű jellegét, másrészt jóval olcsóbban kivitelezhető egy gazdagon díszített neoromán épülethez képest (a klasszicistán belül az ún. empire vonulatot várták el, de kívánatosnak tartották a székesegyházakra történő utalást is. A pályázatot rövid elbírálást követően Lechner Jenő nyerte meg, aki ezt a szűken meghatározott stílust nagyon jól ismerte, ugyanis ő vezette a Magyar Nemzeti Múzeum 1926-27-ben végzett helyreállítását. Valójában ez a remekül sikerült munka irányította rá a döntéshozók figyelmét a magyar klasszicista építészetre.

A pályázati feltételek miatt a templom előképe az esztergomi bazilika lett, azonban a megvalósult épület arányaiban finomabb annál, részletformáiban több az empire elem, illetve a tervező néhány fogással magyaros jelleget is kölcsönzött az épületnek. Lechner Jenő ugyanis sorsszerűnek érezte ezt a győzelmet, hiszen így a nagyra becsült nagybátyja nyomdokaiba léphetett, aki az első pályázatot nyerte meg.

Lechner Jenő már az alaprajzzal is emlékeztetni akart Lechner Ödön tervének bizánci térkompozíciójára, de a klasszikus arányok adta keretek között: az épület nyújtott görögkeresztet formál, melynek központi eleme egy hatalmas, 19 méter átmérőjű kupolával fedett kör alakú tér

Mivel ezek után már rendelkezésre állt a templom építéséhez szükséges pénz, 1929. június 22-én ünnepélyes keretek között megindult az építkezés, felszentelésére pedig 1931. október 8-án került sor Horthy Miklós kormányzó és felesége jelenlétében.

A Tisztviselőtelep lakóinak ugyan sokat kellett várniuk a templomukra, viszont annál szebb lett az eredmény: egy olyan igazán monumentális épület, amely egyszerre tiszteleg az ország védőszentje és a boldog békeidők királya előtt is.

Isabella von Croÿ osztrák főhercegné és magyar királyi hercegné sajnos nem érhette meg a grandiózus templom átadását (aki egyik főszervezője volt a templomépítés költségeinek előteremtésének), ugyanis az átadás előtt egy hónappal, 1931. szeptember 5-én hunyt el egy budapesti szanatóriumban, 75 éves korában. Testét a Budavári Nagyboldogasszony-templomban (Mátyás templom) ravatalozták fel, és ideiglenesen e templom kriptájában is helyezték el.

A templom 1933-ban

Izabella férje, Frigyes főherceg 1936. decemberében hunyt el, 1937. elején teljes katonai tiszteletadás mellett, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében temették a Hildesheimi Szent Gotthárd nevére szentelt magyaróvári plébániatemplom Habsburg kriptájába. Ezzel egyidőben hozták át ide Izabella főhercegné ezüstkoporsóját is, amelyet vörös márvány szarkofágba helyeztek, férje nyughelye mellett.

A templom 1959-ben

A templom 1968-ban

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ