A házat dr. Szénássy Sándor építette alig tíz évvel ezelőtt, melyet a Goldberger-testvérek cége vett bérbe. Ehhez bérelték még a szomszédos ház első emeletét és a Klauzál utca szomszédos házának egy részét raktározás céljából.
A sok ezer szemtanú szemeláttára végbement
katasztrófa színhelye Budapest egyik legnagyobb forgalmú útvonalán, a
Kerepesi út mentén volt. A Párisi Áruház a Kerepesi út és Klauzál utca
sarkát foglalta el, mellette a Kohn-féle négyemeletes ház, ezen túl
pedig az 0rient Szálloda található. A három nagy ház előtt kis park
terül el, a Rókus Kórház és Népszínház között.
Az áruház a pincétől a padlásig áruval volt tele: szövet, ruha, kalap,
edény, szerszám, óra, porcelán, kés, kesztyű, cipő, fogas, fegyver és
töltény, divatcikkek és pipere áru; amiből még a szomszédos épületek
helyiségeibe is jutott raktározási céllal. Az épületben több magánlakás
is volt, amelyekben szerencsére a nyaralási időszak miatt kevesen
tartózkodtak.
Este hét óra magasságában tűz ütött ki az
eladótérben, amely csakhamar lángba borította az első emeletet is. A
felsőbb emeletekről már tűzben és füstfelhőn át jutottak ki az utcára a
szerencsés túlélők, de a negyedik emeletre szorult lakók az ablakokon
ugráltak ki félelmükben. Alájuk a tűzoltóság tartott ponyvát, akik vagy
belepottyantak, vagy összezúzták magukat az utca kövén. Az utcát hamar
ellepték a környéken lakók.
A szomszédos négy emeletes ház falát áttörve megpróbáltak bejutni az
áruház területére a tűzoltók, de a nagy hőmérséklet és a fojtogató tűz
miatt hamar elvetették ezt a lehetőséget. A falba ütött nyíláson azonban
oly nagy erővel csaptak át a lángok, hogy az az innenső épületet is
felgyújtotta. A szélben szállingózó égő pernye az Orient Szállodát és a
Rókus Kórházat is tűzzel fenyegette.
A lángba borult üzletben mintegy 150 alkalmazott és vendég tartózkodott,
akik kivétel nélkül megmenekültek, bár néhányuk égési sérülést
szenvedett. A lakók közül sokan életüket vesztették, de nem a tűzben,
hanem az emeletről való kiugrás következtében.
Goldberger Henrikné, az egyik üzlettulajdonos neje épp aznap érkezett
haza a nyaralásból, s miután észlelte a tüzet és képtelen volt kijutni a
lépcsőházon keresztül a szabadba, kivetette magát lakásuk negyedik
emeleti ablakából. Goldbergerné a Rókus Kórházba szállítását követően
rövidesen elhunyt. Ezután sorban szállították a többi sérültet is a
kórházba, ahol a reggeli órákra 12-en haltak meg közülük. Mindössze
16-an úszták meg kisebb-nagyobb sérülésekkel a tűzvészt. Magát a tüzet
csak reggel tudták eloltani a tűzoltók.
A király 25-e délelőtt megjelent a Rókus Kórházban,
ahol a sebesültek felől érdeklődött. A kapunál gróf Kkuen-Héderváry
miniszterelnök, Márkus főpolgármester, dr. Müller Kálmán a kórház
igazgatója és Rudnay főkapitány fogadták. A király érdeklődött tőlük,
hogy mért nem sikerült a mentés, s nem történt-e mulasztás. Szigorú
hangon mondta, hogy minden mulasztást meg kell büntetni.
A kórház egyik termében a többi beteg közt hat sebesült feküdt, egy
másik teremben is három, a férfi betegek osztályában három tűzoltó és
Glück Sándor, az üzlet egyik alkalmazottja, aki úgy menekült meg, hogy a
vízcsapot kinyitotta s a vízsugár megvédte őt a lángoktól.
Őfelsége ezután a kórházból átment a szerencsétlenség
színhelyére is, megnézte a kormos romokat, majd a tűzoltók
parancsnokához és a mentőegyesület parancsnokához is kérdéseket
intézett. József Ágost főherceg délután látogatta meg a sebesülteket s
tudakozódott róluk, nem jutottak-e sanyarú anyagi körülmények közé. A
király azonnal 5300 koronát küldött a szerencsétlenül jártak számára, s
a polgárság is megindította a gyűjtést.
A városvezetés még aznap azonnali vizsgálatot rendelt el annak érdekében, hogy megállapítsák miért nem építettek tűzálló falakat a kirakatok és pavilonok közé, valamint, hogy az épületből miért csak egyetlen szűk kijáraton át lehetett kijutni a szabadba.
Vizsgálták, hogy vajon miért falépcsőkön lehetett feljutni az emeletekre, mikor az eleve tűzveszélyes lehet. A vizsgálat megállapította, hogy amikor a gépész a sötétedés közeledtével bekapcsolta az üzlet kirakatainak világítását, amelynek során ismeretlen okból szikrazápor keletkezett valamely villanyberendezésben, s ez gyújtotta meg a melléje helyezett árut.
A következő napokban a Kerepesi út és Klauzál utca
ezen szakaszait lezárták a forgalom elől, mert az épületek párkányzata
omladozni kezdett. Mivel az átforrósodott berendezési tárgyak nem hűltek
ki, harmadnap is kisebb lángok keletkeztek az épület romjai közt.
Szerencsére a tűzoltók ezt rögvest eloltották.
26-án jutottak fel a tűzoltóság emberei a harmadik emeletre, ahol az
egyik lakás fürdőszobájában egy elszenesedett holttestre bukkantak. Ő
volt a 13-ik áldozat. Kora délután az áldozatokat átszállították a
Rákoskeresztúri zsidó temetőbe, ahol a holttestekről a Chevra Kadishai
egylet gondoskodott tovább. A temetés 27-én volt, s Kohn Sámuel főrabbi
mondott fölöttük gyászbeszédet. Két cselédet, Szabó Marit és Piroska
Istvánnét a főváros költségén a keresztény temetőben hantolták el.
Az áldozatok név szerint a következők voltak:
1. Goldberger Henrikné, a negyedik emeletről ugrott le
2. Őzv. Márkus Lajosné, leugrott a negyedik emeletről és agyonzúzta
magát
3. Márkus Margit, aki anyja után ugrott, s többszörös csonttörést
szenvedett, majd meghalt
4. Spira Samuné, a negyedik emeletről ugrott le és szörnyet halt
5. Weinberger Margit a házban lakó Reichmann Annánál volt látogatóban; ő
is leugrott, s agyonzúzta magát
6. Weinberger Janka, akit szerencsétlen nővérével egy sors ért
7. Reichmann Anna, kinél a Weinberger-leányok látogatóban voltak,
leugorva szörnyet halt
8. Hartmann Vilmosné szintén leugrott a magasból és agyrázkódást
szenvedve, halva került a Rókusba
9. Blankenberg Géza a magasból ugrott le oly szerencsétlenül, hogy
agyrázkódást szenvedett és meghalt
10. Beér Ilona, fiatal leány
11. Szabó Mari, Márkusék cselédje
12. Proksáné Német Teréz, egy vasúti kalauz neje, ki éppen takarítani
volt az egyik lakónál
A romokat még sokáig kutatták áldozatok után. Az
emeleti lakásban talált elszenesedett holttest személyazonosságát nem
tudták megállapítani, de mivel Beichner Simon dolgozó hollétéről nem
tudtak, erős volt a gyanú, hogy őt találták meg.
A tűz híre külföldre is eljutott: Berlinből, Münchenből és Bécsből
tűzoltók és építészek látogattak el Budapestre, hogy a helyszínen
szerezzenek tapasztalatokat a keletkezett károk által.