A Wesselényi utca problémái
Häufflernek 1853. évi térképén a Síp utcától
kezdődőleg szép egyenes vonalat látunk a városárok vonaláig
(Rottenbiller-utcáig) húzódni, s onnan további egyenesben végig haladni
a szőlőtáblák közt. Az utca neve : Gasse.
Pest város 1870. évi átnézeti térképén már Aréna-utcát találunk e
helyen, nyilván az István téri népszínház közelségéért. E pontos
térképen arról is meggyőződünk, hogy Aréna-utca csak a Kertész utcát
követő névtelen utcáig — a mai Erzsébet körútig — jut el zavartalanul,
azon túl lépten-nyomon megszakad: csak szabályozási vonalként létezik.
Ez az Aréna-utca 1873-ban a Közmunkatanács jóvoltából díszes nevet
kapott Wesselényi Miklós bárónak, Széchenyi daliás kebelbarátjának
emlékezetére.
Az érdektelen szemlélő, aki a hetvenes évek városrendezését figyelte,
szép jövőt jósolhatott ennek az utcának vagy valamelyik sugár irányú
szomszédjának. Ugyanazok a feltételek, amelyek a Terézváros északi
részén közlekedést, levegőt és tisztaságot követeltek, az
Erzsébetvárosban is megvoltak.
A díszes nagy Sugárút létesítése azonban bizonyos reakciót váltott ki,
amely megnyilvánul a Közmunkatanácsnak abban az 1872. évi elvi
kijelentésében, mely szerint "a már fennálló váci, kerepesi, kőbányai,
üllői és soroksári főutakon kívül, több elsőrendű sugárút irányú út
előállítása még a legtávolabb jövőre terjesztett gondoskodás által sem
indokoltathatnék, miért is a szabályozási tervbe felvett másod- és
harmadrendű jelentőséggel bíró sugárirányú utak létesítése csupán csak
az illető telekbirtokhoz való hozzájuthatás és a helyi közlekedés
érdekében állapíttatott meg".
A Wesselényi-utca - mint láttuk - ily szerényebb rendezésre is
rászorult. Lakói azonban először mégis a Belváros felé gravitáltak. Már
1873-ban a Wesselényi utcának az Országútra való kihozataláról olvasunk.
Ennek az érdekeltek költségén kellett volna megtörténnie, amiben azonban
nem jött létre megegyezés.
Idővel lassanként mégis kialakult a Wesselényi utca. Időközben az
Andrássy út kötött le minden figyelmet. Ennek elkészülte után 1886 és
1887 közt vált megnyithatóvá a Wesselényi utcának a Nefelejts- és
Rottenbiller utca közti szakasza. Ugyanekkor szó volt a Rózsa- és
Szövetség-utcák közti szakasz megnyitásáról is. A kérdés tárgyalásánál a
Közmunkatanácsnak utalnia kellett ama tapasztalatára, hogy a nagy
áldozattal végzett utcamegnyitások és telekrendezések hatása nem egyszer
nem fejlődhetett ki azért, mert a Főváros nem tartott vele lépést az új
utcák rendezésében; amíg ezek csatornázva, kövezve, világítva és
vízvezetékkel ellátva nincsenek, a telektulajdonosok természetesen nem
építkeznek.
Az útvonal életében jelentős volt az 1895-ös esztendő, amikor a
Székesfőváros előterjesztést tett a Közmunkatanácshoz, hogy a Wesselényi
utca a Síp utcától folytatólag a Dohány utcáig hat öl szélességben
megnyittassék.
A Tanács teljes mértékben méltányolta azokat a nagyfontosságú érdekeket,
amelyek a Wesselényi-utcához közlekedési és közegészségi szempontból
egyaránt fűződnek, sőt abban a meggyőződésben, hogy az Andrássy út és a
Kerepesi út között sűrűn beépített és tömören lakott tekintélyes
területen a Wesselényi-utca annyival inkább közlekedési főér szerepére
van hivatva, mert a párhuzamos többi utcák is, nevezetesen úgy a Dohány
utca, mint különösen a Dob- és Király utca szintén nagyon keskenyek: az
új szakasz szélességét a szándékba vett hat öl helyett nyolc ölre
ajánlotta. Itt csillant meg a sugárúti ékesség a Wesselényi utca előtt,
hogy azontúl a szomszédban ragyogtassa csábos fényét.
Az Erzsébet sugárút terve a Dob utca vonaláig
Ismét eltelt hét esztendő. 1902-ben az Erzsébetváros
országos képviselője, Morzsányi Károly, törvényhatósági bizottsági tag
és a Közmunkatanácsnak is tagja gyújtotta meg újra az erzsébetvárosi
sugárút fáklyáját. A fővárosi mérnöki hivatal erre különféle
változatokat készített két főtervtípus körül. Az egyik a Központi
Városháza károly körúti kapujából indult ki és a Damjanich utca
irányában szelte át az Erzsébetvárost, a másik a Dob utca szélesítésével
és vonalának megtartásával óhajtotta a kérdést megoldani.
Általános volt a vélemény, hogy Erzsébetvárosnak szüksége van egy
sugárútra, tehát egy ilyen a Dob- és Király utca közötti megoldás is
örömmel üdvözlendő. Mindenesetre tisztázni kellett az eszme részleteit
és anyagi hátterét, miért is a Közmunkatanács ilyen értelemben kereste
meg a Fővárost.
A következő években egyes lelkes mérnökök máris készítettek terveket, de
hivatalosan ez ügyben nem történt semmi egészen 1908-ig, amikor a
Székesfőváros először mondta ki határozatilag annak szükségét, hogy a
VII. kerületben egy új útvonal létesüljön.
A Közmunkatanács ez üggyel hivatalosan tulajdonképpen 1909-ben
foglalkozott először dr. Szentkirályi Kálmán ügyvéd beadványa alapján,
amely részletes számításokat is tartalmazott.
Ugyanezen évben, 1909-ben a Főváros arra az álláspontra helyezkedett,
hogy a Dobó utca kiszélesítése az Erzsébet sugárút tervétől legyen
független. 1910-ben a székesfőváros tanácsa erre nézve konkrét
javaslatot tett a Közmunkatanácsnak, amely azonban ezt nem találta
kielégítőnek, hanem saját műszaki osztályával tervet készíttetett a Dob
utca szabályozásáról, és ebbe beleépítette a Runbach, Holló, Síp,
Kazinczy, nagydiófa, Klauzál és Csányi utcák kiszélesítését, illetve
szabályozását, ami utóbb a Főváros helyeslésével is találkozott.
1912-ben Andrássy Géza gróf a Közmunkatanács illsuztris tagja mutatott
be szabályozási tervet (lásd a lap tetején).
Sem a most említett, sem egyéb — szép számmal készült — terv dolgában
azonban végleges megállapodás nem jöhetett létre, még pedig nemcsak a
kérdésnek városrendezési szempontból való nagy fontossága és az új
városháza elhelyezésével történt kapcsolatba hozatala miatt, hanem ama
nagy anyagi áldozatok miatt sem, melyeket a művelet végrehajtása
megkövetelt.
Kétségtelen volt ugyanis, hogy a tervezett főközlekedési ér nemcsak a
Székesfőváros fejlesztése szempontjából bír kiváló jelentőséggel, hanem
az általa érintett városrész ingatlantulajdonosainak is nagy gazdasági
és üzleti értékgyarapodást biztosít; az ebben való részesedésről a
közpénztár semmi szín alatt sem mondhatott le.
Az Erzsébet sugárút ügyében a Székesfőváros első ízben az 1913. év
július havában foglalt el konkrét álláspontot. Az ekkor elfogadott
szabályozási terv arra a feltevésre van alapítva, hogy a Központi
Városháza nem marad meg jelenlegi helyén, hanem ez a tömb felszabadul és
parcellázva értékesítésre kerül, míg az új városházát esetleg azon a
tömbön építik fel, melyet a Károly körút, Dob utca, Rombach utca és
Király utca határol.
E terv szerint az Erzsébet út a Károly körútból kiindulva 25 méter
szélességben nyittatnék meg és kapcsolatba hozatnék a Damjanich utcával,
amely egy régebbi tervnél már jutott ilyen szerephez.
Kapcsolatosan a székesfőváros közönsége hozzájárult ahhoz is, hogy a
volt Váci körút egyenes meghosszabbításával a Központi Városház tömbjén
keresztül egy 25 méter széles főútvonal nyittassék, mely egészen a Kígyó
térig (ma Ferenciek tere) vezessen és ebbe a főútba tereltessék az
Erzsébet út forgalma a Belváros felé a Gerlóczy utcán át, amely az
elfogadott terv szerint szintén 25 méterre szélesedik.
E szertelenség népszerűsége természetesen nem lehetett hosszú életű. Egy
Erzsébet sugárútra feltétlen szükség volt. Erre meg kell lennie a
költségnek. Fölös volt azonban e mindenesetre nehéz problémát egy még
nehezebbel bonyolítani. Ezt belátta a székesfőváros közönsége is, és az
1914. év elején e szabályozási tervet elejtette.
Az Erzsébet út ügyét most ismét a Közmunkatanács vette kézbe és
mindenekelőtt a székesfőváros vezetőségével igyekezett azt megvitatni és
a további tárgyalásokra előkészíteni.
Az értekezletek során az a nézet alakult ki, hogy olyan tervre van
szükség, melynek alapján a művelet költségszámításai a betterment*
alkalmazását felölelő külön törvény megalkotásának céljaira megtehetők
legyenek. A költségszámítások céljára a Közmunkatanács elfogadta a
székesfővárosi tanács 111. ügyosztályának az értekezleti
megállapodásoknak megfelelő új tervezetét, mely az Erzsébet útra eddig
felmerült sok terv közül aránylag a legjobbnak mutatkozott.
E terv szerint az Erzsébetvároson keresztül a Központi Városházához
vezetendő és általában 25 méter szélesre vett útvonal a Rottenbiller és
Damjanich utcák találkozásánál kezdődik, ahonnan 60 méter széles
térszerű kiképzésből indul ki és a mai Dob utca felhasználásával halad a
Klauzál térig. Innen az út a Király-utcához közeledő enyhe görbülettel
halad a Rombach-utcáig. A Rombach-utca és Károly-körút között az út
nagyobbméretű térszerű kiképzésbe jut és a Központi Városháza telkének
homlokzatára közel merőlegesen kapcsolódik a Károly körút forgalmába.
* a földtulajdon értékének oly emelkedése, amely nem a tulajdonos
ténykedéséből folyik. A betterment adó ennek az értékemelkedésnek a
megadóztatása.
Ami az útnak a Károly-körútba való betorkolásánál
létesítendő tér kihasználását illeti, különös tekintettel arra, hogy az
új városháza minden valószínűség szerint a mostaninak helyén fog
felépülni, ezt a kérdést a Tanács teljesen nyitva hagyta.
1914. évi április hó 14-én kelt a Közmunkatanácsnak ez a határozata,
amely a legjobbat ígérte azoknak, akik az új útvonal dolgát szívükön
viselték. A világháború kitörése azonban e szép tervek megvalósítását is
bizonytalan időre elhalasztotta. Tizennégy év multával hozta ismét
szőnyegre a kérdést a jelentkező magánérdek. Az Orczy-ház Rt. ugyanis a
várostól elvi építkezési engedélyt kért, ezt azonban a város
elutasította, mert a tervezet eltért a szabályozási vonaltól. Ez a
megmozdulás mindenesetre mementó volt arra, hogy az Erzsébetvárosnak e
zsúfolt és nem fejlődő részével valamit tenni kell.
E célból 1929 februárjában a Közmunkatanács műszaki osztálya új terveket
készített, amelyeket a Tanács magáévá tett s azt — záros határidő alatt
teendő nyilatkozattétel céljából — átküldte a Székesfővárosnak. 1929
májusában viszont a Székesfőváros mutatott be új terveket a
Közmunkatanácsnak. A Tanács ennek lényegét elfogadta, egyben új végleges
tervet készíttetett, amelyben költségkímélés szempontjából a betorkolási
tér méretét csökkentette s a leendő új városházának szimmetrikus
elhelyezést adott. Ezt az állásfoglalást a Tanács 1929. július 16-án
határozatilag kimondta. A kérdésnek szavazásra történt feltételekor a
tanácstagok egyenlő számban szavaztak igennel és nemmel. A döntést
Rakovszky Iván elnök szavazata hozta meg. Ezzel a szabályozási terv
megállapítást nyert.
Ebben az 1929-es évben tetőpontját érte el az Erzsébet sugárút körüli
izgalom. Ez időben történt, hogy a székesfőváros tanácsa dr. Ál-dássy
József belügyminiszteri államtitkárnak a Dob utca és Csányi utca sarkán
levő építkezése dolgát nem volt hajlandó érdemlegesen tárgyalni, míg a
Közmunkatanácstól az Erzsébet sugárút megnyitásával kapcsolatos
költségek tekintetében határozott választ nem kap. Ezzel szemben a
Közmunkatanács álláspontja az volt, hogy a Székesfővárosnak ezt az ügyet
haladéktalanul le kell tárgyalnia, mert az Erzsébet sugárút szabályozási
terve törvényszerűen meg van állapítva, ebből 1 szempontból tehát a
konkrét magánépítkezés meg nem akasztható.
országgyűlési képviselő
A közönség a valónál talán kissé nagyobbnak látta a Közmunkatanács és a Székesfőváros vezetősége közti ellentétet, amely az év előrehaladtával mindjobban elsimult. Ez időben a helyzetet Rakovszky Iván elnök a következőkben jellemezte:
Az Erzsébet sugárút dolgában a Székesfőváros és a Közmunkatanács között hatásköri összeütközés nem lehet, mert mind a két hatóság meg fog maradni törvényes hatáskörében. Ebben az ügyben annakidején sem fenyegetett komoly ellentét. Úgy tudom, hogy a Közmunkatanácsnak ez ügyben a székesfővároshoz intézett átirata a székesfőváros vezető köreit erről meggyőzte s így további nehézségek alig fognak előfordulni. A szabályozás anyagi kérdéseit illetően kétségkívül minden nehézség nélkül létre fog jönni a megegyezés. A régi gyakorlat szerint az utcákat a Közmunkatanács sajátítja ki a Fővárosi Pénzalap terhére. A tereket a főváros szabályozza a maga költségére. Itt tulajdonképpen csak két térről van szó; az egyik a Károly király úton lenne, szemben a városházával, ez már amúgy is városi telek; másik a Klauzál-tér egy kis darabja. Általában, ami a szabályozás költségeit illeti, elvi álláspontom, hogy előzékenységet tanúsítsak a város iránt.
Az Erzsébet sugárút megnyitásának és a sugárút folytatását tevő dob utcai rész kiszélesítésének — a Teréz körútnál — a Közmunkatanács terve szerint alig lesz lényeges pénzügyi akadálya. Az érdekelt telektulajdonosok bizonyára szívesen lemondanak a kiszélesítéshez szükséges egyes teleksávokról annak a nyereségnek fejében, hogy utcafrontot kapnak, illetve mellékutcáról előkelő útvonalra jutnak.
Két nehezebb pontja van az út megteremtésének: az egyik a Klauzál tér megnagyobbítása, másik az Erzsébet körút kérdése. Minthogy azonban a Közmunkatanács külföldi példák nyomán immár nem zárkózik el mereven az eddigi szabályok mértékénél magasabb építkezések elől, ott, ahol világosság és levegő nem hiányzik, ennek a két útrészletnek a kiépítését úgy vélem biztosíthatónak, hogy az áldozat hozatalára kényszerült telektulajdonosoknak az építési magasságok felemelésével adunk ellenértéket. Ezek a házak tágas térre, illetve széles útvonalakra nyílnak s így a közegészségügy érdekein sem történik sérelem, ha az épület magasságok felemelését megengedjük
A Közmunkatanács e nyugodt és céltudatos eljárása meghozta gyümölcsét, mert 1930-ra minden ellentét elsimult. A Székesfőváros 1930. évi február hó 19-én tartott közgyűlésén a Közmunkatanács terűéhez hozzájárult és tudomásul vette, hogy az útvonal szabályozásának végrehajtását a Tanács vállalja. Szó volt ezenközben kisebb módosításokról, amelyek részben elfogadtattak, részben függőben maradtak, mint pl. a Károly király-úti rizalitok kérdése, stb. Az ilyesmi azonban eltörpül ama nagyszabású megmozdulása előtt, amelyre a Közmunkatanács vállalkozott. Negyven évig tartott, amíg erre a startra megnyílt az alkalom.
Az Erzsébet sugárúti tervpályázat
Az ügynek e stádiumában a Közmunkatanács tervpályázatot írt ki az
Erzsébet sugárút betorkolásának építészeti kiképzésére. A döntés 1930.
augusztus elején történt meg. A bíráló-bizottság elnöke Rakovszky Iván
volt; tagjai: dr, Czabalay Kálmán a Közmunkatanács alelnöke, Fodor
Sándor miniszteri tanácsos, a Közmunkatanács mérnöki osztályának
vezetője, Karkas Rezső fővárosi tanácsnok, dr. Hültl Dezső műegyetemi
tanár, K. Császár Ferenc építésztanár, főv. törvényhatósági bizottsági
tag, Hoepfner Guidó építész, királyi tanácsos és Kotsis Iván műegyetemi
tanár, aki egyúttal a bizottság előadói tisztét töltötte be.
A bizottság 47 terv fölött mondott bírálatot, mely tervek számottevő
része rendkívül értékes munkát ölel fel, aminek révén a tervpályázat
színvonala igen magas volt és azon a magyar építészi kar
teljesítőképességének legjavát produkálta.
A feladat a Károly körút és Erzsébet sugárút csatlakozásánál előálló
térség építészi megoldása volt, abból a szempontból, hogy a főváros
nagyforgalmú üzleti és közlekedési gócpontjában egy építészetileg
kiemelkedő, harmonikus városkép alakuljon ki. A program kikötése
értelmében az Erzsébet sugárút a betorkolás előtt áthidaltatik egy
keresztarányú épületszárnnyal, amely alul a közlekedés számára nyitott
és amely a tér másik két oldalával együtt egy a Károly körútra néző
nyugodt hatású térséget határol. Megengedtetett a tér hangsúlyozása
céljából egyes helyeken a szabályzatban előírt méreteknél nagyobb
magasságú felépítmények létesítése is.
A díjak kiosztásánál a bíráló-bizottság elsősorban honorálta a program
feltételeinek az esztétikai és reális vonatkozások tekintetében való
helyes kielégítését és ezek után méltányolta az építőművészeti
szempontból kiemelkedő szabadabb gondolatokat.
A díjazott, megvett és megdicsért tervek révén a bíráló-bizottság a
Közmunkatanács részére oly megoldásokat választott ki, amelyekből
módjában fog állani a kivitel céljára legalkalmasabb terv kiválasztása.
Az első díjat az "Egy" jeligéjű terv nyerte el, szerzője Árkay Aladár; a
másodikat a "Metro" jeligéjű, szerzője Friedrich Lóránt; a harmadikat a
"Városkép" jeligéjű, szerzői Árvé és Gerstenberger.
Megvétettek a következő építészek tervezetei, kezdő betűszerinti
sorrendben: Almássy Balogh Lóránt, Komor Marcell és János, Orbán Ferenc,
Sándy Gyula, Schömer Ferenc, Walder Gyula. Dicsérő elismerést nyertek
sorszám szerint fölsorolva a következő jeligéjű tervek: Mercur,
Korszellem, Corvin magyar hete, Traforo, Üzletház és lakóház, Nyitott
sugárút.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa egyik tervet sem tartotta kivitelezésre
alkalmasnak, ezért a végleges tervet maga a Közmunkatanács készítette el
a pályaművek anyagának felhasználásával.
A Közmunkatanács Wälder Gyula műegyetemi professzort bízta meg az egységes építészeti kiképzés tervének elkészítésével. Wälder átvette Árkay tervéből a diadalívszerű épületet az Erzsébet, illetve Madách sugárút méltó indítására, egyesítve saját tervének árkádos pilonjaival. Az építkezés 1937-ben kezdődött el, miután előzőleg már lebontották az Orczy-házat, megváltoztatva ezzel Pest egyik igen jellemző városrészének arculatát. A Madách tér épületegyüttese műemléki, a Károly körúti épületek pedig fővárosi védelem alatt állnak.