A székesfőváros fürdőpolitikája a századfordulóig

Írta: Varga Máté 2019. augusztus

A Nádorszigeti fürdő felépítése; a Rudas fürdő kijavítása, illetve újra való felépítésének terve; a lebontott Sáros fürdő kihasználatlanul álló gyógyforrásainak a székesfőváros tulajdonába való megszerzése.

A székesfőváros autonómiája, amint láttuk, eleinte a városligeti artézi kút fúrásának az elrendelésével és lefolytatásával még nem gondolt kifejezetten arra, hogy a remélt és nyert hévizet, gyógyító erejének kihasználására építendő hévizű gyógyfürdő által hasznosítsa, hanem inkább az 1867-ben csak kezdetleges vízvezeték kiegészítése, a városligeti tó vízének pótlása és a városligeti vegetáció öntözési lehetőségének a biztosítása voltak az elsősorban számba jövő motívumok. A fürdő útján való hasznosítás egészen háttérbe szorult.

Mindazonáltal a székesfőváros tudatos fürdőpolitikájának kezdő időpontjául mégis a városligeti artézi kút fúrásának a befejezését kell tekintenem. Mert hiszen a városligeti nádorszigeti fürdő felépítése volt az első tudatos fürdőpolitikai befektetés a székesfőváros részéről.

A székesfőváros tulajdonában levő fürdők közül tehát időbeli sorrendben a Városligetben lévő artézi fürdővel kívánok foglalkozni, mert a Sáros fürdőnek 1809. előtt városi tulajdonban való átmeneti kezelését leszámítva, a városligeti artézi kútfúrással nyert víz felhasználására épült úgynevezett nádorszigeti fürdő volt - a már többször említett Rudas fürdő mellett - a második olyan gyógyfürdő, amely a székesfőváros tulajdonában és kezelésében állott, de az első, amelyért anyagi áldozatot is hozott.

A Nádorszigeten létesített Artézi fürdő

Még a fúrásnak 1878-ban történt befejezése előtt, a Közmunka Tanács az 1872. június 8-iki ülésén foglalkozott a Városligettel és ennek az ülésnek a jegyzőkönyvében a következőket olvassuk:

"A jelenleg, jóformán összhangzatos terv nélkül csoportosított részletekből álló Városligetnek a modern parkművészet színvonalán álló nyilvános mulatóhellyé leendő átalakítása tervébe a jelen általános szabályozás állapítása alkalmával nem kívánt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa bocsátkozni, hanem ezt külön megvitatás tárgyává tenni határozta. Egyelőre csak a jelenlegi Városligetnek a volt homokbányai rész (70 hold) általi bővítésére és az utóbbinak az Istvánmezőn át leendő összeköttetésére nézve készített tervet találta saját részéről elfogadandónak".

A városligeti Nagy tó és szigetei egy 1884-es térképen
(ettől jobbra volt a Hattyú-tó, mely a képen nem látszik)

A Közmunka Tanács hajlandónak mutatkozott arra, hogy az újonnan átalakítandó Városliget összeköttetésére szolgáló főutat (a későbbi Stefánia-utat) a Fővárosi Pénzalap terhére fogja létesíteni.

Néhány év múlva, 1878-ban, Zsigmondy Vilmos artézi kútfúrása sikeres befejezést nyert és ekkor már rohamosan követték egymást az események : a nádorszigeti fürdő felállítására, a városligeti tó szabályozására, az 1885. évi országos kiállítása megrendezésére és a Városliget további kifejlesztésére vonatkozó tervek, elgondolások kidolgozása és keresztülvitele.

A városligeti artézi kút fúratásának ellenőrzésére kiküldött városligeti házi bizottmány 1877. december hó 15-én tartott ülésében már bejelentette, hogy a fúratás már olyan előrehaladott stádiumban van, hogy "a kút vizének mikénti felhasználása iránt tárgyalások tartatnak, miután előreláthatólag a nemsokára végleg elkészülendő kút vizének értékesítése nagyobbszerű fürdő létesítését teszi szükségessé". A házi bizottmány felkérte a székesfőváros tanácsát, hogy amikor a fürdő helyének meghatározására kerül a sor, kérje egyúttal a házi bizottmány meghallgatását is.

A fővárosi közegészségügyi bizottmány állandó bizottsága 1878. évi július 8-án tartott ülésében foglalkozott az Artézi fürdő ügyével és a következő előterjesztést tette:

"Tisztelt közegészségügyi bizottmány! A tek. fővárosi közgyűlés folyó évi június hó 27-én kelt 390. számú határozata folytán a közegészségügyi bizottmánynak állandó albizottmánya arra utasíttatott, hogy az artézi kút értékesítésére nézve általában, különösen pedig a városligeti Nádorszigeten létesítendő fürdőház tekintetében szakszerű véleményt adjon; az albizottmánynak ezennel van szerencséje a nyert megbízatásnak megfelelőleg a fennforgó ügyre vonatkozó javaslatát a következőkben tiszteletteljesen előterjeszteni:

Az albizottmány azon nézetben volt, hogy a szorosabban körül nem írt közgyűlési utasításnak legjobban akkor felel meg, ha nemcsak a tervezett fürdőházra, hanem azon egészségi teendőkre nézve is mond véleményt, amelyek az artézi kút vizének a közönség által történt gyakori használata folytán már jelenleg szükségesek. Az albizottmány azt hiszi ugyanis, miszerint azon körülmény, hogy az artézi kút a főváros tőszomszédságában van és így a közönség nagy részének igen könnyen hozzáférhető, továbbá az a körülmény, hogy annak vize, mind magas hőmérsékletnél, mind alkatrészeinél fogva kétségen kívül határozott gyógyhatással bír és így annak belső használata éppen nem közömbös; kötelességévé teszik a fővárosi hatóságnak, idejekorán oly intézkedéseket tenni, melyek, míg egyrészt a főváros közönségét egészségi ártalmaktól megóvják, addig másrészt az annyi költséggel létesített forrás hírét ne kockáztassák.

Ezen felfogásból kiindulva, az albizottmány kebelében elsősorban azon kérdés merült fel: lehetséges-e általában szakszerű véleményt mondani, mielőtt az artézi kút vizének hivatalos vegyelemzését ismerjük? Az albizottmány ezen kérdésre egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy miután Molnár vegyész részéről, akit az albizottmány minden tekintétben megbízhatónak tart, a víz már analysaltatott és ezen vegyelemzés eredménye köztudomásra hozatott, miután az artézi kút vize sok tekintetben (a hőmérséklet és a benne foglalt gáznemű alkatrészeket kivéve) a budai források vízével, melyeknek hatása már régóta ismeretes, azonos: az albizottmány Molnár János úr által eszközölt vegyelemzést ideiglenesen azon alapnak tekinti, amelyből az artézi kút minél előbbi értékesítése tárgyában a többi teendők megállapítására nézve ki lehet indulni és abból kifolyólag azon nézetének ad kifejezést, hogy mind köztisztasági, mind közegészségi tekintetben is felette kívánatos, hogy a főváros bal részében, amely jelenleg egy természetes hőforrással sem rendelkezik, az ily nagy költekezések mellett létesített artézi kút minél előbb felhasználtassák fürdési célokra és ennek következtében elfogadja az artézi kút bizottmánynak azon javaslatát, hogy a városligeti Nádorszigeten ideiglenes fürdő létesíttessék, de az albizottmány a legnyomatékosabban kívánja hangsúlyozni, hogy ezen provisorium mellett is csak akkor nyilatkozhatik, ha minden erre nézve múlhatatlan szükséges egészségügyi intézkedések meg fognak tétetni. Ha ugyanis egészségi ártalmak fognák környezni ezen ideiglenes fürdőt, akkor ennek gyógyhatása talán részben meghiusulva, mindenesetre azonban egész határozottságában és kiterjedésében nem lenne megállapítható, ami elsősorban a fürdő- és üdülőközönségnek, de magának a fürdő hitének is érzékeny kárára fogna válni, valamely fürdő jó híre pedig oly tőke, melyet főleg akkor, midőn annak létesítése oly nagy pénzbeli áldozatokkal járt, mint az artézi kúté, mindenáron emelni kell, ha csak a befektetett tőke kamatairól egészen lemondani nem akarunk.

Ezen legfontosabb és szükséges egészségi teendők pedig az albizottmány nézete szerint a Városliget helyi viszonyaiból mintegy önmagukból folynak; tagadhatatlan, hogy a városligeti talaj ingoványos, iszapos, ezen bajon különben célszerű csatornázás és egyéb technikai eljárások által, melyekről a fürdő létesítésekor amúgy is gondoskodni kell, segíteni lehet, további, sokkal komolyabb egészségi ártalom a városligeti tó álló vizében keresendő, amennyiben a tó pangó vizének kigőzölgései a környező levegőt fertőzik és így a beteg és üdülést kereső közönségnek egyaránt ártanak. Ezen hiányon gyökeresen segíteni a fürdő gyógyhatásának kimutathatása és annak leendő hírére nézve oly fontos, hogy az albizottmány a maga részéről a fürdő létesítését csak ezen feltétel teljesülése mellett tekinthetné egészségi tekintetben kifogástalannak. Épen azért, mert oly thermát voltunk szerencsések találni, melynek gyógyhatása már a vegyelemzés és az eddigi a hasonhatású budai fürdők hatásában észlelt tapasztalatok után ítélve is, kétségen kívüli, a szigetet, melyre a fürdőt áthelyezni az albizottmány is óhajtja, azon közegészségi ártalomtól, mely a pangó víz kigőzölgésében áll, meg kell szabadítani, ami legsikeresebben azáltal érhető el, ha a tóba a már régóta tervezett Rákos vizét bevezetik, ezáltal a víz mozgóvá, folyóvá tétetik, az ártalmas kigőzölgésekből származó mocsáros lég létrejötte meg fog akadályoztatni, a talaj kiszárítása lényegesen elő fog mozdíttatni, elesik végre azon aggodalom is, mintha az ideiglenes fürdőháznak elhelyezése a Nádorszigetre a nedves levegőnél fogva célszerűtlen volna, amennyiben nem a friss folyóvíz, hanem a légfertőző pangó víz kigőzölgései ártalmasak; példák erre a margitszigeti forrás, Pöstyén és Römerbad, melyek, habár szintén folyóvizek által vannak környezve, mégis általánosan elismert célszerű és igen jó hatású fürdők.

Ennyit a Nádorszigeten létesítendő ideiglenes fürdőházról.

Mivel azonban tudvalevőleg a közönségnek nagy része már hónapok óta az artézi kút vizét belsőleg használja, kötelességének tartja az albizottmány ezen irányban is oly javaslatokat tenni, melyek egészségi tekintetben mind a közönségre, mind a víz gyógyhatásának gyakorlati kideríthetése szempontjából szükségesek.

Szükséges ugyanis megakadályoztatni, hogy a víz olyanoktól ne használtassék, akiknek egészségi állapotát veszélyeztethetné, az albizottmány hangsúlyozni kívánja, miszerint oly ásványvíz belső használatát, melynek hőmérséklete 58-60 R. és mely a szilárd alkatrészeknek és gázoknak oly tetemes mennyiségét tartalmazza, a közönség önkényére bízni, egészségi tekintetben semmi szín alatt nem tűrhető.

Az albizottmány helyeslő tudomással is vette, hogy a fővárosi tanács már idejekorán a kellő orvosi felügyeletről gondoskodott, hogy azonban lehetséges legyen ezen ellenőrzést tényleg gyakorolni is, arra nézve javasolja, hogy az orvos számára az artézi kút közelében rendelőszoba legyen, hogy módjában legyen, a tanácsát kérő közönséget orvosilag megvizsgálni és a vizsgálat eredményéhez képest a víz használatát megengedni, vagy attól eltiltani. Csak így lehetséges a közönségnek szakszerű tanácsot adni, csak így lehetséges a szükséges orvosi ellenőrzést tényleg gyakorolni, ha mindenki, aki a vizet belsőleg használni akarja, magát az ellenőrző orvosnál bemutatja, de ilyetén eljárásnak még azon igen fontos és a forrás és fürdő jövőjére nézve nagy horderejű haszna is lesz, hogy az orvosnak módja és alkalma lesz, tudományos észleleteket és tanulmányokat tehetni, ami egy a kezdet stádiumában levő ilynemű vállalatnál majdnem életkérdésnek tekinthető.

Nem szorul bővebb indokolásra az albizottmány azon javaslata, hogy mind előbb akármily egyszerű és olcsó ivócsarnok állíttassék fel, mely az ivó közönséget a kedvezőtlen időjárással járó egészségi ártalmaktól megóvja. Az albizottmány javaslatai, melyeket a főváros közegészségi bizottmánynak elfogadásra ajánl, röviden összefoglalva tehát a következőkben állanak:

a) A Nádorszigeten levő, a főváros tulajdonát képező bérház alakíttassék át az artézi kúti bizottmány javaslatához képest ideiglenes fürdőházzá, azon megjegyzéssel, hogy a Rákos vize a városligeti tóba vezettessék.

b) A hatóság gondoskodjék minél előbb fedett ivócsarnok létesítéséről és a felügyelő orvos számára kellő rendelőszobáról.

Végre megjegyzi az albizottmány, miszerint a fent említettekben csakis azon javaslatok megtételére szorítkozott, melyek egyelőre oly szükségesek, hogy halasztást nem igen tűrnek, a későbbiekre nézve, főleg az artézi kút felesleges vize értékesítésének egyéb módozataira azt hiszi az albizottmány, hogy lesz még a közegészségügyi bizottmánynak akárhányszor alkalma megjegyzéseit és véleményeit megtehetni".

A székesfőváros közgyűlése is nagy lelkesedéssel vette tudomásul, hogy milyen értékes kinccsel gyarapodott a főváros vagyona a városligeti artézi kút fúrásának sikeres befejezése által.

Az 1878. évi október 16-án tartott közgyűlés elhatározta, miként azt már a történeti részben is említettük, hogy Zsigmondy Vilmos bányamérnöknek, mint a városligeti artézi kút tervezőjének és a fúrási munkálatok vezetőjének mégis megszavazta azt a 20.000 forint jutalomdíjat, amit 1868-ban állapított meg ugyan, de az 50.000 forint költséget meg nem haladó fúrás sikeres befejezése esetére. Dávid Vilmosnak, mint a tervező Zsigmondy Vilmos helyettesének 4000 forint, Zsigmondy Béla mérnöknek 2000 forint tiszteletdíjat állapított meg a közgyűlés. Azonkívül összesen 1190 forint jutalomdíjat szavazott meg a kút létesítésénél működött munkások részére is.

A fürdő felépítésének gondolata arra indította Tisza Kálmán akkori miniszterelnököt, hogy a belügyminisztérium és az Országos Közegészségügyi Tanács tagjaiból, valamint a székesfőváros törvényhatósága kiküldött tagjaiból álló vegyes bizottságot létesítsen, amely a nádorszigeti fürdő létesítésének és berendezésének az ügyével volna hivatva foglalkozni oly módon, hogy az akkor már fejlődött és tudományosan is művelt balneológiai szempontok zavartalanul érvényesülhessenek.

A közgyűlés 1879. január 8-án terjesztette fel a belügyminiszterhez azt a beadványt, amelyben közli, hogy a maga részéről ebbe a bizottságba tagokul kiküldötte Kada Mihály alpolgármestert, dr. Patrubány Gerő tisztifőorvost, valamint Havas Ignác, dr. Rózsay József, Preuszner József és dr. Halász Géza fővárosi bizottsági tagokat.

A belügyminiszter a székesfővárosnak az 1879. évi február 25-én kelt leirata értelmében az Országos Közegészségügyi Tanács részéről kiküldötte dr. Korányi Frigyes és dr. Balogh Kálmán egyetemi tanárokat, a belügyminisztériumból pedig gróf Zichy Ferraris Victor belügyminiszteri államtitkárt, Balajthy Imre belügyminiszteri tanácsost és dr. Hartl Alajos belügyminiszteri tiszteletbeli titkárt küldötte ki.

Amikor az artézi kút vizét a közönség számára is hozzáférhetővé tették, a víz gyógyító erejének híre olyan általános lett, hogy a kút forgalma napról-napra tetemesen növekedett. A vizet, miként azt az egyik fent közölt hivatalos iratból is láthattuk. Molnár János vegyész elemezte először.

A technikai megoldásra vonatkozólag a székesfőváros vezetői körében az az elgondolás lett népszerű, hogy a kút vizét csöveken át vezessék a városligeti tóban lévó szigetre, ahol a székesfőváros tulajdonában állott egy nyaraló és mellette a kertészépület. Ezek alig hoztak valami jövedelmet és így a már kész épületeknek fürdővé átalakítása az eredeti számítás szerint nem is követelt túlságosan nagy áldozatot.

Budapest tiszti főorvosa, dr. Patrubány Gergely a törvényhatósági bizottság közegészségügyi bizottságához terjedelmes beadványt intézett, amelyben egész alapossággal vizsgálta az artézi kút vizét, helyzetét és a létesítendő nádorszigeti fürdő építésének ügyét. Ebben a beadványban egyébként hatósági közbelépést sürget abban az irányban is, hogy a gyógyvizet ne fogyaszthassák orvosi ellenőrzés nélkül, tetszésszerinti mennyiségben olyanok is, akiknek a víz használata egészségük ártalmára lehet.

A mérnöki hivatalnak 1880. június 3-án kelt tervei szerint a fürdőépületben a földszinten 4 kőfürdő, 4 márványkádfürdő és 14 porcellán kádfürdő létesítése válnék szükségessé, az I. emeleten pedig 12 horganykádfürdő, miáltal összesen 34 fürdőkád nyerne elhelyezést. A mérnöki hivatal azt is megjegyezte, hogy "a kőfürdők létesítése már azon okból is elkerülhetetlen, mivel ezen fürdők, mint gyógyfürdők, eddig a főváros közönsége által minden fürdőintézetnél aránylag a legkeresettebbeknek bizonyultak".

Minden fürdőszobát a mérnöki hivatal zuhannyal, hideg és meleg vízcsapokkal és szellőztetővel kívánt ellátni, az épület fűtését azonban kályhák által kívánta eszközölni, "mivel a természetes melegvíznek fűtési célokra leendő felhasználása részletes és pontos számítás alapján 8200 forinttal több berendezési költséget igényelne". A terrazzóval burkolt fürdőépületben orvosi szobát is kívánt a mérnöki hivatal berendeztetni.

A meleg- és hidegvízvezető öntött vascsöveket a mérnöki hivatal az Állatkert irányában az új hídra fektetve terveztette, a hidegvízcsöveket összeköttetésbe kívánta hozni a Sugárúton fektetett fővárosi vízvezetékkel, a melegvízcsöveket pedig az artézi kút csövével.

A Közmunka Tanács 1880. július 1-én beleegyezését adta, hogy a főváros a Nádorszigeten felépítse a fürdőházat, azonban kívánatosnak tartotta, hogy a forró vizet vezető csövek a növények és fák érdekében ne befásított helyeken által, hanem az utak mentében fektettessenek.

Rendkívül érdekes körülmény, hogy még 1880. évi június havában a főváros tanácsa S. Philippart brüsszeli lakostól De Caló Antal útján ajánlatot kapott az artézi kút hévizének bérbevétele és hasznosítása iránt. Ez az ajánlat, ami egyidejűleg francia és magyar nyelven került a főváros tanácsához, magyar nyelven a következőképen szól:

"Tekintetes fővárosi Tanács!

Nagy figyelemmel vizsgáltam meg a Pesten a Városligetben fúrt kútban levő hővízforrást és elismerem, hogy a szükséges tőkékkel és ismerettel annak alapján oly fürdőtelepet lehetne alapítani, mely nemcsak a fővárost díszítené, hanem minden kellékkel bírna, hogy európai teleppé váljék és ennek következtében nagy jövedelmet nyújtson Magyarország fővárosának.

A kérdést közelebbről tanulmányozván, azt találom, miszerint - hogy e cél elérettessék biztonsággal - azt a következő feltételekre kellene alapítani:

1. Pest városa átengedi a hővízforrást jelenlegi állapotában és kötelezi magát, hogy Pest területén sem maga nem kutat többé, és nem használtat ki új hővízforrást, sem másnak nem engedélyez arra jogot, Budát ide nem értve.

2. Pest városa a vállalatnak annyi területet ingyen engedélyez, amennyire annak építkezéseire szükséges leend, mint fürdő, vendéglő, színház, sétatér stb. és azonnal kiköttetik, hogy a városligeti területből legalább 10 hektárnyi terület e célra fog fordíttatni, azonkívül a tó és a Pávasziget is.

3. Pest városa megengedi a vállalatnak, hogy Pest különböző utcáiban vascsöveket bocsásson avégett, hogy a város részeibe vezethesse a vizet és különböző pontokon tetszése szerint fürdőtelepeket állíthasson fel. Úgyszintén Pest városa a vállalatnak jogot ad egy egyedül a városligeti főtelep számára szolgálandó lóvonatú vasútra, fenntartva a fennálló lóvonatú vasút jogait és akadály esetére megengedtetik a vállalatnak saját társaskocsik használata.

4. Pest városa a szerződés egész tartamára lemond minden e részbeni városi adó, vagy contributió, vagy százaléki jövedékről, amennyiben utóbbiak őt a cameralis és közönséges adó után is illetnék.

5. A vállalat kötelezi magát arra, hogy mihelyt a szerződés aláiratik, a részletes vállalati tervek készítéséhez hozzá látni fog és azokat olykép fejezendi be, hogy a fővállalat s épület az 1883. év elején kész és forgalomban leend, fenntartván jogát részben ezen határidő lefolyta előtt is felhasználni.

6. Pest városa által nyert engedélyekért a vállalat kötelezi magát:

a) 1882 január 1-től kezdve Pest városának előleges félévi, január 1-én és június 1-én esedékes részletekben évenkint o. é. 10.000 forintot fizetni,
b) a vállalatnak engedélyezett negyven évi használat tartama lefolyta után, tehát 1922 január 1-én az egész vállalati tulajdont, ide értve a butorzatot és leltári ingóságokat is és semmit sem kivéve, Pest városa tulajdonába bocsátani. Evégett a földtulajdona telekkönyvezve marad, mint Pest városa tulajdona, de arra minden e szerződésben foglalt jog a vállalat javára be fog kebeleztetni és végrehajtásnak semmi cím alatt nem leend helye a két fél irányában.
c) Azon esetre, ha a város canalisáltatnék, mindenkor, midőn a canalls csövei nem lesznek a vállalat telepeitől 25 méternyi nagyobb távolságban, a vállalat megengedi Pest városának 250 hektoliternyi vizet a hővízforrásból a kórházak és más jótékony intézetek számára, de ez esetre a bevezetés ez intézetekbe és a kellő hydrometerek Pest városát terhelik.

7. Azon esetre, ha a vállalat részvénytársulattá alakulna, Pest városa már ezennel megadja ez iránti beleegyezését, fenntartván azonban a következő jogokat:

a) hogy a társulat a magyar törvények alapján alakuljon és székhelye Budapest legyen,
b) hogy elnöke vagy született, vagy honosított magyar legyen és
c) az igazgató tanács egy harmadának kinevezését.

Ügyeimnek megbízottja De Caló úr Pesten marad és ő fel van jogosítva Pest városa rendelkezésére megállapítandó feltételek alatt cautio fejében o. é. papírokban o. é. 10.000 forintnyi összeget bocsátani, úgyhogy a szelvények javamra maradván, e 10.000 forint évi járuléknak fele 1882. évre be nem leend fizetve".

I. Ferenc József látogatása a Városligeti majorságban, a jelenlegi Széchenyi fürdő helyén

A tanács az ajánlatot felolvastatta az 1880. évi június 10-én tartott ülésen, azonban megállapította, hogy Philippart úr a helyi viszonyokat nem ismeri, ennélfogva az ajánlattal a tanács nem is foglalkozott. A közgyűlés ugyancsak elutasította az ajánlatot, de megvolt ennek az ajánlatnak az a haszna, hogy még több áldozatkészséggel és bátorsággal fogott hozzá a székesfőváros a fürdő létesítéséhez. Annak a kérdésnek a megfontolása és megvitatása vált szükségessé, vájjon foganatba, menjen-e a próbafürdő felépítése az elkészített tervek szerint a Nádorszigeten, avagy pedig egy önálló, nagy fürdőtelep létesíttessék, amely megfeleljen a forrás létrehozatalára szánt körülbelül 300.000 forintnyi költségnek. Az is kérdéses volt, hogy maga a főváros létesítsen-e egy nagy fürdőtelepet, vagy a fennforgó viszonyokra és a jelentkező vállalkozási hajlamra való tekintettel ezt vállalkozás útján létesítse?

A Philippart-féle ajánlat elutasításánál nagy szerepet játszott az a körülmény is, hogy az 1873. év óta tartó gazdasági pangás véget ért és egyre többen kerestek alkalmat arra, hogy tőkéjüket hasznos vállalkozás-okba befektessék.

A mérnöki hivatal 1880 július 7-én állapította meg az árlejtési feltételeket a Nádorszigeti fürdő létesítésére vonatkozólag, azonkívül a híd és csatorna építésére vonatkozó munkálatokat is részletezte. Nyilvános árlejtés alá bocsátották a fürdőépületnél a kőműves és földmunka, ács-, asztalos-, lakatos-, mázoló- bádogos-, üveges-, szobafestő- és cserepezőmunka szállítását, a kőfaragómunkákat, a kőfürdők vörösmárvány lapjainak a szállítását. A vízvezeték és fürdőberendezést, a karrarai márványkádak szállítását, villamos jelzőkészüléket, továbbá a híd és csatorna építésére vonatkozólag a kőműves- és földmunkát, a zsilipezést és öntöttvas munkát, valamint a kőfaragómunkát. A többi szállításra vonatkozólag szűkebb körű pályázati eljárást javasolt a mérnöki hivatal. A fürdőben gázvilágítást javasoltak, és azt is javasolták, hogy a légszesztársulat köteles legyen a csővezetéket saját költségére átvezetni a szigetre.

Az árlejtés összesen 28.485 forint 57 krajcár eredménnyel végződött.

A székesfőváros arra is számított, hogy a nádorszigeti fürdő felépítésével kapcsolatban igényelheti a közegészségügyi törvény, az 1876. évi XIV. tc. 103 §-a értelmében a fürdőhelyen létesített új építmények számára biztosított 20 évi adómentességet. Az erre vonatkozó megkeresést azonban a VI-VII. kerületi m. kir. adófelügyelő visszautasította azzal, hogy a törvény csak új építkezések, illetve új adótárgy keletkezése esetén engedi meg az adómentességet. Csak abban az esetben kaphatja meg a főváros a 20 évi adómentességet, ha a fennállott régi nyaralóépületnek előbb beépítve még nem volt területén eszközölt volna építkezést, vagy olyan toldást, hogy ezáltal új adótárgy keletkezzék és csak ez esetben hajlandó az adófelügyelőség - az újonnan keletkezett adótárgyra való szorítással - megadni az adómentességet.

Az építkezés azonban igen erős ütemben haladt. Igaz, hogy közben tűzeset is fordult elő a Nádorszigeten. A tűz által okozott károk helyreállítása megnövelte az építkezés költségeit is.

1881. április 19-én Lampel Hugó főszámvevő a tanácshoz már elszámolást állított össze a Nádorszigeti fürdő felépítésének költségeiről. Az elszámolás célja tulajdonképpen a jövedelmezőség pontosabb kiszámítása volt, és így nem egészen pontos, hanem kerek összegeket tüntet fel. A fürdőépület előállítási költsége, beleértve a melegvízvezetéket, hidat és levezetőcsatornát, valamint a tűzeset által okozott kár helyreállításának költségeit, összesen 46.000 forintot tett ki. A leégett volt kertészlak helyére tervezett melléképület költségelőirányzata kerekszámban 12.000 forintot tett ki. A fürdő első felszerelésére 8000 forint volt szükséges, tehát a kiadások végösszege 66.000 forintot tett ki.

Ezzel szemben Weszely, a Rudasfürdő akkori igazgatója közben, járásával a fürdő tiszta jövedelmének kiszámítása is megtörtént. Eszerint levonva évi 6600 forint kezelési költséget, házbért és jövedelemadót, kereken 13.200 forintra várható a Nádorszigeti fürdő évi tiszta jövedelme, ami a fent említett 66.000 forint befektetés 20%-os kamatozásának felelt meg.

A nádorszigeti fürdőt 1881. július 30-án nyitották meg. Az első három esztendő pénzügyi eredménye nagyon biztató volt, 1881-ben, a megnyitás napjától az év végéig 7626 forint volt a bevétel, ami 49 forint 21 krajcár napi átlagnak felel meg. 1882-ben az év összes bevétele 25.824 forintra emelkedett, ami 70 forint 75 krajcár napi bevételnek felel meg. 1883-ban az összes bevétel 30.794 forint volt, tehát napi 84 forint 37 krajcár. Az 1884. év első felében a bevétel 15.822 forint volt, vagyis a napi átlag 86 forint 94 krajcárt tett ki.

A forrás vizét 1880-ban dr. Than Károly egyetemi tanár analizálta. A víz sűrűsége 15 °C-nál 1-00138, a forrás vizének hőmérséklete 73 °C. A víz teljesen átlátszó, színtelen, alig észrevehetően sárgásba játszó; szaga a kénes hévizek szagához hasonlít.

Than leírásában következőképen jellemzi a vizet:

"Az artézi kút vizének jellemző sajátságai a rendkívül magas hőmérséklet, továbbá, hogy ennek dacára a forrás fenekén uralkodó rendkívüli nyomás következtében aránylag igen jelentékeny mennyiségű szabad szénsavat, és amellett csekély mennyiségét egy kéntartalmú gáznak foglalja magában. A feloldott szilárd anyagok mennyisége egészben véve csekély. Ezek között legnagyobb mennyiségű a calcium bicarbonat, a nátrium chlorid, a nátrium sulfat és magnesium bicarbonat. Ezek szerint a víz a nem alkalikus csekély kéntartalmú szénsavas hévizek közé sorolható. A carlsbadi Sprudel-vizéhez úgyszólván főképen csak hőmérséklete tekintetében hasonlítható, mely csaknem teljesen megegyező; az artézi kúté 73 °C; a carlsbadié 73 °C lévén".

A városligeti víz szabad szénsava tehát 2-4-szer annyi, mint a carlsbadié és emellett kéntartalmú; mi amabban egészen hiányzik - írják Gerlóczy Zsigmond és Hankó Vilmos "Budapest fürdői és ásványvizei" című 1891-ben megjelent munkájukban.

Gerlóczy Zsigmond és Hankó Vilmos kis beszámoló munkájában 1891-ben a következőket olvassuk az artézi fürdőről:

"A fürdőépület emeletes csinos ház, melynek udvarát néhány terebélyes fa árnyéka védi a nap sugaraitól. A fürdőház előtt terül el a nádor-szigeti szép árnyékos park ; tisztán tartott utai kellemes sétáló helye a főváron közönségének. A Nádorszigetet ízléses vashíd köti össze a Széchenyi-szigettel, melynek kioszkjában délutánonkint cigányzene szórakoztatja a vendégeket.

A kis fürdőépület emeletén üvegezett födött folyosóról juthatni a lakószobákba. Bennlakó vendégek számára 6 szép tágas szoba, továbbá újságokkal gazdagon ellátott társalgóterem áll rendelkezésre. A szobaárak nagyon mérsékeltek. Egy szoba ára egy személyre naponkint 1 forint 50 krajcár, minden további ágy 50 krajcárral több. Takarítási díj egy szoba után, tekintet nélkül a személyek számára, 30 krajcár.

Az épület földszinti részén 20 fürdőszoba van; az épület hátsó részében találjuk a társas fürdőt, mely egyszerre 20-25 személyt fogadhat be; a társas fürdőt délelőtt férfiak, délután nők használják. A társas fürdő használatáért személyenkint 30 krajcár fizetendő, bérletben hat darabonkint váltva a jegyeket, egy-egy fürdésre csak 20 krajcár esik. Az egyes fürdőszobákban a kádak porcelánból, carrarai márványból és vörös-márványból készültek. Ezekben a fürdés - hat darabonkint váltott bérletjegyekkel - 50 krajcárba kerül.

A víz ivásra és fürdésre egyaránt használható, s jótékony hatása számtalan betegségnél bebizonyult. Belsőleg jó eredménnyel használható az emésztőszervek bántalmainál, különösen idült gyomorhurutnál, májbajoknál, s bélhurut chronikus eseteiben. Kitűnő szolgálatot tesz a víz úgy belsőleg, mint fürdő alakjában is a legkülönfélébb rheumatikus bántalmaknál, azok utókövetkezményeinél, nevezetesen izületi merevségeknél, zsugorodásoknál; oldólag hat az arthritis folyamán a szövetekbe, s az izületek köré lerakódott lírátokból álló csomósodásokra (tophi arthritici). Lobos folyamatok után fennmaradt lobtermékek felszívódására előmozdítólag hat a víz használata. Használtatik a garat és légcső chronikus hurutos bántalmainál, részint öblítés, részint a gőzök belehelése alakjában; vese- és hólyagbántalmaknál mint kiváló diuretikus és diaphoretikus kúra bír értékkel, minthogy a víz nemcsak hőfokánál, hanem kiváló dús szénsavtartalmánál fogva is izgatólag hat a bőr idegeire. Ezenkívül idült fekélyek és sebek gyógyítására is gyorsítólag hat az artézi víz.

A fürdőt számtalan beteg ember keresi fel és használja. Terjedelméhez képest rendes forgalmánál nagyobb forgalmat el nem érhet, pedig érdemes volna e kitűnő gyógyerejű hévizet megfelelőbb fürdőintézettet ellátni, egészben véve a telepet magasabb nívóra emelni, olyanra mint amilyenre azt a víz jeles tulajdonságai érdemesítik. Mindenekfölött pedig szükséges volna a városligeti tó mostani piszkos vizét levezetni és a tavat egészséges vízzel ellátni. Ez nemcsak a fürdő érdekében kívánatos, de a városliget körül lakók egészsége tekintetében is jogos követelés. A fővárosnak az artézi fürdőbe fektetett pénze rövid idő alatt kamatok kamatjával térülne meg.

Az artézi kút vizét célszerűen használhatnák a főváros lakosai, szűrt vízzel el nem látott helyeken, ivóvíz gyanánt is".

1897. április 9-én a Pesti Hírlap közölte, hogy a fővárosi fürdők házi bizottsága már tárgyalta az új artézi fürdő felépítésének a tervét. Zsigmondy Béla bányamérnök a házi bizottság ülésén bejelentette, hogy el kell távolitani a Sugár út végén lévő Artézi-forrás fölött álló gloriettet, mert a kormány éppen oda szándékozik felépíttetni az ezredéves műemléket. Ezt a gloriettet a tanács tényleg el is távolította és a Széchenyi hegyre helyezte át (lásd: Széchenyi-kilátó).

Az ezredéves műemlék (lásd: Millenniumi Emlékmű) felállításával kapcsolatosan felmerült a szüksége annak is, hogy a forrást szintén átalakítsák. Zsigmondy javasolta, hogy a kút aknáját mélyebbre kell ásni és a forrás vizét is mélyebben kell elvezetni a fürdőhöz. Ez az átalakítás, véleménye szerint, egyáltalában nem volna befolyással a forrás vízszolgáltató képességére.

A tanács már régebben utasította a mérnöki hivatalt, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Ekkor javasolta a székesfőváros mérnöki hivatala azt is, hogy a jelenlegi artézi kútnak fúrásiránya felé új fúrás történjék, amely csekély mértékben elhajolna a régi fúrástól és így a kellő mélységben létesítendő új csőfúrás úgy legyen elhelyezve, hogy a víz elosztása akadálytalan maradjon, nemcsak a jelenlegi, hanem a jövő szükségletnek megfelelően is.

A mérnöki hivatal szakvéleménye nem tartotta célszerűnek az artézi kút elosztóhálózatának a lesüllyesztését. Ugyanis, már 1880-ban szintén le volt süllyesztve a vezetékhálózat, azonban olyan erős rongálásnak volt kitéve, hogy ezt a felszínre kellett hozni. Ha tehát újból lesüllyesztenék, valószínűleg ismét bajt okozhatna.

Zsigmondy Béla ekkor a kútcső és az elosztóvezeték közé egy gránittömb elhelyezését javasolta, amit a mérnöki hivatal el is fogadott.

A geológus szakértőknek viszont volt egy olyan javaslatuk, hogy a víznek az elvezetéséről a jelenlegi kútfúrás irányából egy új ferde-fúrás segítségével gondoskodjanak. Ezt a megoldást a mérnöki hivatal nehézkesnek tartotta.

Az új vízvezetékcsőnek az elhelyezése különböző megoldási módok segítségével volt tervbe véve. A mérnöki hivatal a legtermészetesebbnek azt tartotta, hogy az új vízvezető csövet a kiállítás vashíd alatti vaskonstrukción helyezzék el. Egy másik megoldási mód volt az is, hogy a csövet a tó vize alatt járható csatornában helyezzék el, és ez esetben a vízelosztó szerkezetet is mélyebbre kell helyezni. A tó fenékmélysége ezen a ponton a Duna 0 pontja felett 560 cm. Ennél a megoldásnál az artézi kút vizének 741 °C hőmérsékletét is meg lehetne őrizni, mert a csővezetéket olyan módon lehetne burkolni, hogy minél kevesebb hőveszteség álljon elő.

A mérnöki hivatal az átalakítási munkálatok költségeinek a számítását is elvégezte, amely szerint ezek a munkálatok 36.300 forintot tennének ki. A terv szerint a kút fölött lévő építmény lebontását, valamint a kút szerkezetének átalakítását a mérnöki hivatal, a többi átalakítást pedig Zsigmondy Béla mérnök végezte el.

Az átalakítási munkálatok ellenőrzésére Heuffel Adolf középítési igazgató elnöklete alatt álló ellenőrző bizottságot javasolt a mérnöki hivatal kiküldeni, amelynek a tagjai lettek: dr. Örley Lajos, Czigler Győző műegyetemi tanár, bizottsági tagok, Zsigmondy Béla mérnök, Kajlinger Mihály vízvezetéki igazgató, Wartha Vince műegyetemi tanár, Szontagh Tamás geológus, azonkívül a munkálatok vezetésével megbízott Kubányi Imre és Machán Ottó fővárosi mérnökök.

A nádorszigeti Artézi fürdő népszerűsége csakhamar oly nagy mértékűre növekedett, hogy már 1899 október 27-én a pénzügyi és gazdasági bizottság ülésén Császár Jenő szóbahozta az artézi fürdő kibővítésének kérdését.

Hivatkozott arra, hogy a felesleges artézi vizet nem kell elpazarolni, hanem azt a fürdő kibővítésével értékesíteni, mert a fürdő kibővítése a fürdő jövedelmezőségét is emelhetné.

Dr. Vaszilievits János tanácsnok elmondotta a pénzügyi bizottságban, hogy a fürdő kibővítésével már 1884 óta Czigler Győző műegyetemi tanár tervei alapján intenzíven foglalkoznak és három tervet is készítettek el, amelyek közül az egyik 1.400.000 forint, a másik 1.000.000 forint, a harmadik 800.000 forintba kerülne. A pénzügyi helyzetre való tekintettel azonban az időpontot nem tartotta szerencsésnek ilyen terv keresztülvitelére.

A Rudas fürdő kibővítésének azonban, miként a fürdőigazgató jelentéséből is kitűnik, igen komoly akadálya volt az, hogy a Rudas fürdő épületének a Várkert-rakpart és a Döbrentei utca által határolt telke egy olyan telektömb része volt, amelyhez a főváros tulajdonát képező ingatlanok egyenes folytatásaképpen az Arany bárány szálló és vendéglő is tartozott. Ennek tulajdonosa, Pongrácz J. Béláné, szül. Fried Mária volt, akitől az ingatlant a székesfővárosnak meg kellett szereznie.

Ez az ingatlantulajdonos 1895-ben vette meg az Arany bárányt, melynek telekkönyvi kivonatában a teherlapon azt olvashatjuk, hogy a haszonbérleti jog 1899. évi április 30-ig, esetleg 1900. évi április 30-ig terjedő időre egy katonai kórháztelep létesítése végett a Fővárosi Közmunkák Tanácsa javára volt bekebelezve.

Minthogy az ingatlant katonai kórház céljára tovább nem vették igénybe, ez a haszonbérleti jog is csakhamar elenyészett és a főváros az ingatlant a tulajdonostól a Sass-féle beadványban említett 80.000 forint vételárnál alig valamivel olcsóbban, 70.000 forint, illetve 140.000 korona összegért vásárolta meg egyezkedés útján, mellőzve a hosszadalmas és nem feltétlenül sikeres kisajátítási eljárást.

Pongrácz J. Béláné több beadványában hivatkozik arra, hogy a szóban forgó ingatlanon - éppen a tervezett eskütéri hídra való tekintettel - az élénk forgalom és közlekedés, valamint az ingatlan közvetlen közelségéből kiinduló Gellérthegyi pálya létesítése miatt díszes szállót akart felépíteni, 48 szobával és az ingatlan létesítésénél ennek a 48 szobának a bérét, egyenkint, napi 1 forinttal számította.

Az érdekelt ingatlantulajdonos Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszterhez még az egyezség megkötése előtt beadványt intézett, amelyben tiltakozott az ellen, hogy közérdek címén kisajátítsák ingatlanát.

Az ingatlantulajdonosnak a kereskedelemügyi miniszterhez intézett beadványa egyik részét érdekesség szempontjából érdemesnek tartom arra, hogy leközöljem, mert világos képet nyújt arról, hogy a székesfőváros akkori fürdőpolitikáját a polgárság miképpen bírálta el:

"Ingatlanomra a kisajátítást közérdek nem kívánja, mert azon vállalkozás, melynek céljából a főváros közönsége ingatlanomat kisajátítani célba vette, nem közérdekű, hanem ellenkezőleg, egy tisztán magánérdekű és magánjellegű oly vállalkozás, melyet a főváros, mint bármely magánfél, hasznot hajtó üzletül s magánvállalatként üzemben tart. Ennek kifejezést adott a közgyűlésen maga a főváros polgármestere is, kijelentvén, hogy a Rudas fürdőből a fővárosnak igen szép haszna van, s ezért szükséges a kisajátítás. Ily vállalkozást, ily üzletet közérdekűnek nevezni s elfogadni nem lehet s ily üzletre nézve a közérdekűség meg nem állapítható s így ezen szempontból ingatlanomra nézve a kisajátítási jog a főváros közönsége javára nem engedélyezhető. Mert különben is van a fővárosnak elég más természetes fürdője: itt van különösen az úgynevezett Sáros fürdő, melynek hatásos gyógyerejénél fogva oly előnyös múltja van, hogy valóságos bűn e bő forrású vizet közegészségi, de hasznot hajtó érdekből is fel nem használni, ha tehát a főváros közfürdőt építeni akar, úgy a legegyszerűbb eljárás volna a Sáros fürdőn vízforrása fölött építeni; itt van továbbá a városligeti artézi kút, mely szintén a fővárosé, erre ezen idő szerint terveztetik is egy nagyobb arányú fürdőépület, és ha a főváros a Sáros fürdő felépítését ez okból szükségtelennek tartja, akkor nem válik szükségessé, s így nem közérdekű a Rudas fürdő kibővítése sem".

Novák Ferenc terve a Szent Gellért-hegyi drótkötélpályára
A beadványnak ez e része arra a hidraulikus drótkötélpályára vonatkozik, amelyet Nóvák Ferenc
építész egy angol pénzcsoporttal akart felépíttetni a Rudas fürdő környékén

A szükséges intézkedések megtétele után 1901. február 9-én az I. ker. elöljáróság jelentette a tanácsnak, hogy az egykori Arany bárány ingatlant birtokba vette február 1-től kezdődően és megállapították, hogy a földszinten összesen 4 lakás van, az I. emeleten 3 lakás, a II. emeleten 3 lakás, azonban a ház abban az időben üresen állott. Intézkedett az elöljáróság az egyes lakosztályok bérbeadása iránt is, de felvilágosítást kért a tanácstól, hogy a ház körülbelül mennyi ideig állhat még fenn. Ezt a jelentést a tanács tudomásul vette és 1901. március 23-án kelt határozatával kijelentett, hogy ami az elöljáróság azon kérdését illeti, hogy a ház körülbelül mennyi ideig állhat fenn, a tanács eziránt biztos felvilágosítást nem adhat.

Ekkor már építés alatt állott az Erzsébet híd s a Rudas fürdő is fellendülésnek nézett elébe. Éppen ezért a székesfőváros 1900. évi költségvetésének tárgyalásakor a közgyűlés a következő határozatot hozta:

"Tekintettel arra, hogy az eskütéri híd felépítése következtében a Rudas fürdő jelenlegi állapotában fenn nem tartható, valamint tekintettel arra, hogy az új híd építése folytán a Rudas fürdő látogatottsága előreláthatólag igen jelentékenyen fog emelkedni, s ennek megfelelőleg a fürdő jövedelmezősége is fokozódni fog, a közgyűlés a pénzügyi és gazdasági bizottmány, nemkülönben a tanács javaslata alapján elhatározza, hogy a Rudas fürdőnek megfelelő újjáépítése és kibővítése iránt a tárgyalások haladéktalanul megindittassanak, s ehhez képest utasítja a tanácsot, hogy a vonatkozó terveket és költségvetést készíttesse el és még oly időben terjessze be, hogy az építkezés lehetőleg még az eskütéri híd használatba vétele előtt befejezhető legyen.

A teljesen átszabályozott és jórészben lerombolt Döbrentei téren a Rudas fürdő előtt eredetileg vásárcsarnokot terveztek. A főváros azonban parkot akart létesíteni, és ezért az Eskütéri híd építésével kapcsolatban a hídalapból pénzügyi segélyt kért a Közmunka Tanácstól. A Közmunka Tanács ragaszkodott az I. kerületben szükséges vásárcsarnok felépítéséhez, azonban hajlandónak mutatkozott, hogy 100.000 forint segélyt ajánl fel a fővárosnak oly célból, hogy abból a Tabán és Krisztinaváros részére szükséges vásárcsarnokhoz a telkeket másutt szerezze meg, a Döbrentei téren pedig a Rudas fürdő előtt a telket park céljaira használja fel.

A Rudas fürdővel kapcsolatban tehát már látjuk kibontakozni a főváros fürdőpolitikáját, noha annak még a körvonalai is csak egészen halványan állapíthatók meg. De rájött a főváros arra, hogy a Rudas fürdő régi állapotában nem tartható fenn. Vagyis az Artézi fürdő modern átépítésének szükségessége mellé ugyancsak sürgős szükségletként csatlakozott a Rudas fürdő teljes átépítésének a kérdése, ami már nagyobb szabású fürdőépítési programot követelt.

De betetőzte a fürdőépítési program szükségességét a lerombolt régi Sáros fürdő forrásainak és telkeinek a megszerzése is.

A Sáros fürdő és környéke 1890 körül, még a Ferenc József híd építése előtt

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa által kisajátított
Sáros fürdő lebontása után kihasználatlanul maradt
gyógyforrásoknak megvásárlása

A nádorszigeti Artézi fürdő és a Rudas fürdő tulajdona mellett csakhamar alkalma nyílott a székesfővárosnak arra, hogy megszerezze a mai Szent Gellért fürdő ősét, a budai Sáros fürdőt is és ezzel szaporítsa a székesfőváros tulajdonában levő fürdők számát.

Amikor a Ferenc József híd építését elhatározták, a Sáros fürdő telkét a Közmunka Tanács a híd feljárója céljára a Sagits-családtól 1895-ben kisajátította. Az ott állott régi fürdőépületet és a környező régi házakat azonnal leromboltatta. Gondoskodott azonban arról, hogy a híres gyógyforrások épségben maradjanak és épen ezért azokat összefoglalta egy boltozott építményben. A Közmunka Tanács elgondolása szerint a források gyógyvizének felhasználásával azon a helyen mielőbb modern fürdőtelep létesülhet. Ennek a biztosítása céljából a forrásokat környező ingatlanok közül is kisajátított néhányat. A Közmunka Tanács 1899. szeptember 14-én tartott üléséből átiratot intézett a székesfővároshoz, amelyben felajánlotta ezeket a kisajátított és az összefoglalt gyógyforrásokkal összefüggő telkeket a székesfővárosnak fürdőtelep céljaira.

A Közmunka Tanácsnak ezt az átiratát a főváros annál is inkább tárgyalás alá vette, mert hiszen a pénzügyi bizottságban az 1900. évi költségvetés megállapításával kapcsolatban is felmerült az az indítvány, hogy a székesfőváros vegye meg a kincstártól a Sáros fürdőt. Az 1900. év május 2-án megtartott közgyűlésen elő is terjesztették a tanácsnak ebben az ügyben tett javaslatát. Dr. Springer Ferenc a javaslathoz hozzászólva hangoztatta, hogy a Sáros fürdő forrásainak a megszerzése már csak a Rudas fürdő érdekében is rendkívül fontos, de a Közmunka Tanács átiratának elintézése előtt feltétlenül szükséges még a gyógyforrások tulajdonjogának a tisztázása is.

Ugyanabban az évben június 20-án, a közgyűlésen, dr. Havass Rezső bizottsági tag adott kifejezést a közvélemény felháborodásának amiatt, hogy a Közmunka Tanács a Sáros fürdőnek páratlan gyógyhatású, 50 °C vizét öt év óta eresztgeti a Dunába és valóságos botrányos állapotnak minősítette ezt a pazarlást. Beszédében többek között a következőket mondotta:

"A Sáros fürdő elsősorban a szegényebb osztálynak volt gyógyfürdője s valóban nagy felelősség terheli azokat, akik ahelyett, hogy a Ferenc József híd építése után siettek volna a szegény emberek fürdőjét felépíteni, ami kevés költséggel megtörténhetett volna, hagyják azt a felséges meleg forrást haszontalanul a Dunába ömleni".

Kérdést intézett egyúttal a polgármesterhez aziránt, hogy mik a tervei a tanácsnak a Sáros fürdő újbóli felépítése tárgyában. Halmos János polgármester válaszában kijelentette, hogy a Sáros fürdő forrását a fővárosnak minden körülmények között meg kell szereznie, mert ha a Rudas fürdőt egykor majd ki akarja építeni a főváros, akkor okvetlenül szükség lesz a Sáros fürdő vizére is. Egyébként a polgármester a szükséges megkeresést a Közmunka Tanácshoz már el is küldötte. A Közmunka Tanács azon az állásponton volt ebben az időben - ahogyan azt az egyik későbbi megkeresésében olvassuk -, hogy a fürdőtelep létesítéséhez szükséges telkeknek a rendezése és a forrás tulajdonjogának a főváros javára való biztosítása között összefüggés nincs.

Heltai Ferenc, mint a Közmunka Tanács tagja, a főváros közgyűlésén közölte azt is, hogy a pénzügyminiszter a Sáros fürdő forrását és telkét másnak, mint a fővárosnak, nem szándékozik odaadni és ezt az akaratát közölte a Közmunka Tanáccsal is.

Kiderült azonban, hogy a pénzügyminiszter a forrásokat és a telkeket az államkincstár javára, a megszerzési árnál jóval magasabb áron kívánta a fővárosnak eladni.

A Közmunka Tanács a pénzügyminiszter leiratával szemben állást foglalt aziránt, hogy a főváros a forrást az eredeti kisajátítási árért szerezhesse meg. 1900. december 13-án kelt átiratában arról értesítette a főváros tanácsát, hogy az államkincstár tulajdonában levő Sáros fürdő forrásait csupán a fürdő újjáépítésére szánt telekkel együttesen adhatja el a fővárosnak. A telket négyszögölenként 300 korona árért hajlandó eladni, és ezzel a számítással, valamint az időközi kamatok betudásával, a vételár 1900. évi december 31-én összesen 981.768 korona 81 fillért tett ki. Közölte a Közmunkák Tanácsa azt is, hogy a pénzügyminiszter akkor még nem kívánt külön záros határidejű építési kötelezettséget kikötni, sőt a vételárat esetleg több részletben törlesztve is hajlandó elfogadni. Azonkívül közölte a Közmunka Tanács, hogy amennyiben az új Sáros fürdő telkén emelendő épületek 1903. augusztus 1-ig lakható állapotba kerülnek, 30 évig rendkívüli adózási kedvezményt is fognak élvezni.

A székesfőváros tanácsának számítása szerint a Közmunka Tanács vételárából mintegy 486.000 korona esik a Sáros fürdő forrására, a többi pedig a telekre. De ez esetben a teleknek négyszögölenkénti ára mindössze 211 korona 50 fillért tenne ki.

A tanács előterjesztése foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy a Sáros fürdő forrása tulajdonképpen közös eredetű a többi budai hőforrással és azt a belügyminiszter gyógyforrásnak minősítette, azonban hőfoka és ásványtartalma tekintetében a többi forrástól eltér. A forrás víztermelő képessége még a Duna alacsony vízállása mellett is meghaladja a városligeti artézi forrás víztermelését, de a Rudas fürdő forrásai sem állják ki a versenyt a Sáros fürdő gyógyforrásával, sem a víz hőfoka, sem ásványvíztartalma tekintetében. Ugyanez a tanácsi előterjesztés foglalkozik azzal a kérdéssel is, vajon célszerű-e, ha a főváros, mint közület, létesít városi nyilvános fürdőket. Erre vonatkozólag az előterjesztés a következőképen foglalja össze a tanács álláspontját:

"Nem akarunk ehelyütt bővebben kiterjeszkedni arra, vajon helyes dolog-e elvileg a városi nyilvános fürdők létesítése, miután a főváros közgyűlésén annak helyessége kétségbe sem vonatott. Egyébiránt általánosan ismert dolog, hogy mindenütt, ahol a városokat élénk önkormányzati szellem hatja át, mindjobban tért hódít, terjed az az elv, hogy a közérdekű vállalatok municipális kezelésbe valók, mert ez biztosítja egyrészt, hogy azok a közönség igényeinek megfelelőiig kezeltessenek, másrészt, hogy az üzleti feleslegek közvetve magának a közönségnek visszatéríttetnek".

A tanácsi előterjesztés egyébként hangoztatta azt is, hogy a Sáros fürdő építése legjobban a Rudas fürdő újjáépítésével kapcsolatban oldható meg.

A Sáros fürdő után, de még a Gellért Szálló előtt: üresen álló telkek a Sáros fürdő bontása után
(háttérben a Lágymányosi-tó)

Az 1901. évi március hó 6-án tartott közgyűlésen Dezsényi József bizottsági tag erősen ellenezte a Sáros fürdő megvásárlását és hangoztatta, hogy a tanácsi előterjesztés a fővárosra pénzügyi megterhelést ró, anélkül, hogy a jövedelmeket biztosítaná. "Mi szeretünk a külföldre hivatkozni, de nálunk nincs meg az alapja az összehasonlításnak, mert a külföldi városokban hatalmas uralkodók tartózkodnak, nálunk azonban az észszerű fejlődésre kell tekintettel lennünk. Ha a természetes fejlődést megakasztani nem is lehet, olyan intézményeket kell létesíteni, amelyeknek jóságát senki sem tagadhatja, nem pedig olyanokat, amelyek élvezhetetlenek a közönség egy nagy részének".

Ez az ellenzéki szellemű felszólalás tulajdonképpen a Sáros fürdő felépítése ellen szólt, mert hiszen a forrás megszerzésének a szükségességét még maga Dezsényi József sem vonta kétségbe.

Ugyanezen a közgyűlésen került szóba az is, hogy dr. Wekerle Sándor volt miniszterelnök, a Ferenc József híd és az Erzsébet híd építésével kapcsolatban azt tervezte, hogy a Rudas és Sáros fürdőt nagy európai fürdők nívójára építtesse, illetve alakíttassa át. A nagyszabású fürdőpolitika elvi jellegű megállapítása tehát részben Wekerle Sándornak is tulajdonítható.

Bár több felszólaló is volt a Sáros fürdő azonnali megvásárlása mellett, mégis Polónyi Géza javaslatára a közgyűlés ekkor még elhalasztotta a határozathozatalt azért, hogy a forrás vízbőségét a főváros a saját közegeivel is megvizsgáltathassa. Erre a célra csakhamar 3000 forint költség megszavazására is tett a tanács javaslatot a közgyűlésnek.

A mérnöki hivatal már 1901. július 19-én jelentést tett a forrás vízbőségéről és ebben a jelentésben megállapította, hogy a Sáros fürdő forrásvizének szivattyúzása a Rudas fürdő forrásvizeit nem befolyásolja. A vizsgálat alapján megállapította a mérnöki hivatal azt is, hogy a források állandó szivattyúzásánál 45-46 C° hőmérsékletű, vízre minden körülmények között számítani lehet és hogy a fürdő részére szükséges 900-1000 köbméter mennyiségű víz mindenkor rendelkezésre áll.

A vegyészeti és élelmiszervizsgáló intézet igazgatója, Balló Mátyás a Sáros fürdő forrásvizét megvizsgálta és megállapította azt, hogy vegyi tartalom szempontjából 1849. óta nem változott és kémiai összetétele független a Duna vízállásától. A forrás vizének azonban iszapja nincs, hanem csupán egészen jelentéktelen vasmennyiség ülepedik le a vízből. A jelentés a vizsgálat eredményét a következőképen összegezi:

"Ha a forrás a régibb időkben tényleg jelentékenyebb mértékben iszapos volt, illetve vasat nagyobb mennyiségben feloldva tartalmazott, mely belőle hydrat alakjában kivált, akkor azt kell következtetnünk, hogy jelenleg a vastartalom majdnem egészen eltűnt úgy, hogy ezen víz a "sáros" jelzőt többé nem érdemli".

Ebben az időben jelent meg Palotai Rezső bizottsági tagnak egy röpirata "Budapest székesfőváros új fürdővállalatairól" címen. A röpiratban Palotai határozottan ellene volt a fürdőtelepítésnek, mert véleménye szerint a statisztikai adatok azt tanúsítják, hogy a fürdővállalatok látogatottsága az utolsó 5 esztendőben (1897-1901) érzékenyen megcsappant, aminek az oka részint a gazdasági pangás, részint pedig az a körülmény, hogy az újonnan épült budapesti bérpalotákban sok a fürdőszoba. Ennélfogva annak a véleményének adott kifejezést, hogy nem új fürdőkre, hanem új fürdőközönségre volna szükség, tehát új fürdőházak építése nem elegendő arra, hogy a látogatottság is fokozódjék, mert új fürdőközönséget máról-holnapra teremteni nem lehet.

Palotai Rezső röpirata szerint a Sáros fürdőben soha sem volt iszap, csak a neve volt Sáros fürdő, a Rudas fürdő forrásai pedig szerinte egy ízben már elakadtak és szerencse, hogy a főváros tulajdonában levő területen találtak újra rájuk, mert ha esetleg idegen területekre kerültek volna a források, akkor a főváros azt a telket kénytelen lett volna drága pénzen megvásárolni.

(Erre vonatkozólag csak azt kívánom megemlíteni, hogy például 1859-ben dr. Wachtel Dávid is pontos analízist közölt a Sáros fürdő akkori iszapjáról, tehát Palotai állításait akkoriban könnyű volt megcáfolni)

Dr. Havass Rezső a közgyűlésen szóbahozta a röpiratot és hangoztatta, hogy a budapesti gyógyforrások teljesen alkalmasak arra, hogy azokkal világhírű fürdőtelepeket létesítsünk. Folyton azt panaszoljuk, hogy nincsen idegenforgalmunk és főleg azért nincs, mert abszolúte semmi reklámot nem csinálunk a székesfőváros mellett. Egyébként Havass ugyanebben a beszédében igen élesen kelt ki Palotai Rezső bizottsági tag ellen, aki mint a Lukács fürdő Részvénytársaság vezérigazgatója mondott lesújtó kritikát a székesfőváros fürdővállalatairól, amelyeknek konkurenciája esetleg veszélyeztetné a Lukács fürdő és így a saját üzleti érdekeit.

Egyébként interpellációt intézett a polgármesterhez, amelyben részint azt kérdezte, hajlandó-e a Palotai-féle röpirattal szemben kellően felvilágosítani a közönséget és hajlandó-e minél előbb megtenni az intézkedéseket a főváros fürdőinek és gyógyvizeinek fürdés és ivókúra tekintetében minél teljesebb mértékű kihasználása iránt?

A polgármester megnyugtató válasza után a közgyűlés 1901. évi június hó 26-án tartott közgyűlésében 794/1901. kgy. szám alatt elhatározta a Sáros fürdő megvásárlását. Ezt a közgyűlési határozatot a belügyminiszter is jóváhagyta.

A történeti hűség kedvéért azonban ennél a fejezetnél kívánom megemlíteni, hogy a Sáros fürdőnek a székesfőváros tulajdonába való végleges átvétele tulajdonképpen csak 1904-ben történt, jóllehet a vételárat a székesfőváros már 1902. évi december hó 31-ig teljesen kifizette.

Budapest székesfőváros és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa között megkötött adásvételi szerződés, mely mint kortörténeti dokumentum bírhat értékkel, a következőképen szól:

"Adásvételi szerződés,

mely egyrészről báró Podmaniczky Frigyes, mint a magy. kir. kincstár képviseletében eljáró főv. közmunkák tanácsának alelnöke s általa a fővárosi közmunkák tanácsa, mint eladó fél, másrészről Budapest székesfőváros közönsége, mint vevő fél között a székesfőváros területén fekvő úgynevezett Sáros fürdői forrás és a hozzá megalakított fürdőtelek tárgyában és pedig báró Podmaniczky Frigyes részéről a fővárosi közmunkák tanácsa és a nagymélt. m. kir. pénzügyminiszter úr jóváhagyásának fenntartása mellett a következőkben köttetett:

I.

A székesfőváros I. kerületében fekvő úgynevezett Sáros fürdő forrásának és a hozzá megalakított fürdőtelepi teleknek, melyek a Ferenc József híd jobb parti feljárója körüli telekszabályozások során eszközölt kisajátítások útján a rh. kir. kincstár tulajdonába kerültek, a rendezéseknek a kir. kincstár részéről a fővárosi közmunkák tanácsa által eszközölt végrehajtása folytán azonban telekkönyvileg a fővárosi közmunkák tanácsa nevére írattak, s eladása és illetve megvétele iránt Budapest székesfőváros közönsége, mint vevőként jelentkezett félnek kezdeményezésére közte és a m. kir. kincstár között tárgyalások folytak.

E tárgyalások során a kir. kincstár, mint tulajdonos részéről a nagymélt. m. kir. pénzügyminiszter úr 1900. évi december hó 8-án 86.726. sz. a. a tárgyalásokat közvetített fővárosi közmunkák tanácsához intézett leiratában a forrásnak és a fürdő újjáépítése céljából hozzá megalakított területeknek eladási árát az önköltségekben, jelesül 885.870 korona 22 fillérben, valamint az időközi folyó kamatokban állapította meg, mire Budapest székesfőváros közönsége 1901. évi július hó 26-án és folytatólag 27-én tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésében 794/1901. közgy. sz. kelt határozatával elhatározta a forrásnak és a fürdői teleknek a m. kir. kincstártól való megvételét a fent jelölt eladási árnak elfogadásával, mely közgyűlési határozata a nagymélt. m. kir. belügyminiszter úr részéről az 1901. évi július hó 23-án 78.345. sz. a. kelt határozattal jóváhagyást nyert.

Ezek folytán a székesfőváros tanácsa 1901. évi szeptember hó 5-én 51.791. sz. a. kelt határozatával intézkedett a vonatkozó adásvételi szerződésnek a közönség, mint vevő részéről leendő megkötése iránt, viszont arra való tekintettel, hogy a forrás és a fürdőtelep telke tényleg a fővárosi közmunkák tanácsa nevében van telekkönyvileg kitüntetve, a m. kir. kincstár részéről a nagymélt. m. kir. pénzügyminiszter úr 1901. évi október hó 11-én 80.931. sz. a. kelt leiratával az adásvételi szerződésnek az eladó kir. kincstár részéről, jóváhagyásának fenntartása melletti megkötésével a főv. közmunkák tanácsát bízta meg, mely tanács 1901. évi október hó 15-én 5101. sz. a. kelt határozatával intézkedett a szerződés kiállítása iránt.

Mielőtt ezek folytán az adásvételi szerződés formaszerűleg kiállítható és megköthető lett volna, mindenekelőtt a forrást tartalmazó teleknek, valamint a hozzáalakított fürdőtelepi teleknek olyképen leendő szabályozása, amint az a székesfőváros közönsége által elhatározott vétel céljainak fog szolgálni, volt megállapítandó és telekkönyvileg is keresztülviendő.

E szabályozás tárgyában a székesfőváros mérnöki hivatala a térrajzot 1902. évi július hó 15-én 13-XXI15. tt. sz. a. állította ki, a székesfőváros tanácsa pedig annak keresztülvitelére a politikai hatósági engedélyt 1902. évi július hó 31-én 110.623/III. sz. alatt kelt határozatával adta meg; a szabályozás telekkönyvi keresztülvitele iránt a fővárosi közmunkák tanácsa intézkedvén, az a budapesti I-III. ker. kir. járásbíróságnak, mint tkvi hatóságnak 1902. évi október hó 28-án 10.871/1902. sz. a. kelt végzésével eszközöltetett.

E szabályozás szerint megalakíttatott a székesfőváros budai részének 1235. sz. tkvi betétében (53,54) hrsz. a. foglalt ingatlan 52210/ioo négyszögöl térmértékkel, amely ingatlan ugyanis a forrást tartalmazza, amely azonban a tényleges állapot szerint közterület céljára használtatik, továbbá a budai 1237. sz. tkvi betétben A) 2. sor (40-43, 50 2., 51.) hrsz. a. foglalt ingatlan 2343,0/100 négyszögöl térmértékkel, mely a tulajdonképpeni fürdőtelepi telket képezi.

II.

Ezek előrebocsátása után a főv. közmunkák tanácsa a m. kir. kincstár nevében eladja és tulajdonába bocsátja, viszont Budapest székesfőváros közönsége megveszi és tulajdonába átveszi a székesfőváros I. kerületében fekvő úgynevezett Sáros fürdői forrást, az azt tartalmazó telekkel, valamint a hozzá megalakított fürdőtelepi telket képező ingatlant, vagyis a következő két ingatlant, úgymint: a Budapest székesfőváros budai részének 1235. sz. tkvi betétében (53/54) hrsz. alatt 5224%ou négyszögöl kiterjedéssel felvett tehermentes és a tényleges állapot szerint közterület céljára használt ingatlant, mint amely a forrást tartalmazza és a Budapest székesfőváros budai részének 1237. sz. tkvi betétében A) 2. sor (40-43., 50/2., 51.) hrsz. a. 234320/i00 négyszögöl kiterjedéssel felvett, a tulajdonképpeni fürdőtelepi telket képező tehermentes ingatlant.

III.

A forrás és az előző pontban körülírt ingatlanok vételára a vétel iránti tárgyalások során létrejött megegyezés és az I. p.-ban idézett határozatok értelmében a következő:

I. Tőkében ....................................... 885,870*22 K
II. E tőkéből 862.830-22 K tőkerészletnek 1900. évi december
hó 31. napjáig kiszámított és megtérítendő 4%-os
kamatában ................................... 95.898*59
III. Ugyancsak 862.830*22 K tőkerészletnek további 4%-os
megtérítendő kamatában 1901. január 1-től 1902.
december 31-ig, mint a kifizetés napjáig
számítva ....................................... 69,026'52
Összesen tehát ............................. 1,050.795*23 K

Szóval: Egymillióötvenezerhétszázkilencvenöt korona és 23 fillér, amely összeget Budapest székesfőváros közönsége 1902. évi december hó 31. napján a főv. közmunkák tanácsának hiánytalanul megfizette, miért is a főv. közmunkák tanácsa ezen vételár megfizetését a m. kir. kincstár nevében és részéről ezennel elismeri és nyugtatja. Egyúttal pedig beleegyezését adja abba, hogy a tulajdonjog a U. pontban körülírt ingatlanokra, vagyis a budai 1235. sz. tkvi betétben (53/54) hrsz. és az ugyanottani 1237. sz. tkvi betétben (40�43., 50/2., 51.) hrsz. a. felvett ingatlanokra minden további meghallgattatása nélkül adásvétel jogcímén Budapest székesfőváros közönsége javára tkvileg bekebeleztethessék.

IV.

Budapest székesfőváros közönsége a Sáros fürdői forrásnak és a fürdőtelepi teleknek tényleges birtokába és használatába 1902. évi december hó 31 -Ik, mint a vételár lefizetésének napjával lépett, minélfogva ezen naptól kezdődőleg ő viseli az azok után járó mindennemű állami és községi adókat, a székesfővárosnak bármely címen fizetendő járulékokat és illetményeket, szóval az összes közterheket.

Ugyanezen időponttól kezdve illetik meg Budapest székesfőváros közönségét a forrás hasznai, míg a fürdőtelepi teleknek s illetve azon telkeknek tiszta jövedelme, amelyekből a fürdőtelepi telek megalkottatott, a vevő székesfővárost attól a naptól kezdve illetik meg, amelyen ugyanazok a fővárosi közmunkák tanácsa által megszereztettek, miután a székesfőváros is ettől a naptól kezdve fizetett kamatokat.

A szerződő felek megállapítják, hogy a tiszta jövedelem 1902. évi december hó 31-iki 1841 korona 55 fillért, azaz : Egyezernyolcszáznegyvenegy koronát és 55 fillért tesz ki, amely összeget a főv. közmunkák tanácsa a székesfőváros javára f. évi július hó 21-én annak I. ker. pénztárába befizetvén, Budapest székesfőváros közönsége ezt a fizetményt a jelen szerződés aláírásával elismeri és nyugtatja.

V.

Az eladó kir. kincstár az eladott forrás és fürdőtelepi telek tehermentességéért szavatol.

VI.

A Sáros fürdői forrásnak, mint gyógyforrásnak az 1885. évi XXIII. t.-c. 16. §-a alapján védett területre lévén igénye, a főv. közmunkák tanácsa mindenekelőtt kieszközölte, hogy a nagymélt. belügyminiszter úr 1896. évi június hó 21-én 53.114. sz. a. kelt leiratával a Sáros fürdő forrására nézve a gyógyforrás jelleget megadta, azután a védett területnek megállapítására vonatkozó eljárás céljára megkészíttette telegdi Róth Lajos kir. fő-bányatanácsos és főgeológus által a szükséges szakértői javaslatot, valamint a geológiai és kataszteri térképet, mindeniket 3�3 példányban és ezek bemutatásával folyamodott a nagymélt. földművelésügyi miniszter úrhoz a védett terület megállapítása iránt.

A miniszter úr az ez iránti kérvényt 1901. évi január hó 5-én 2082/V. 4. sz. a, kelt rendeletével összes mellékleteivel együtt további eljárás végett a budapesti m. kir. bányakapitányságnak küldte meg, mely 1902. évi június hó 3-án megtartván a helyszíni tárgyalást, 1902. évi július hó 22-én 1640. sz. a. bocsátotta ki a védett terület megállapítása tárgyában a határozati javaslatot, mely javaslat a ťBudapesti KözlönybenŤ oly megjegyzéssel tétetett közzé, hogy az az ellen irányuló észrevételek a kézbesítés, illetőleg az első hírlapi közzététel napjától számítandó 15 napi záros határidő alatt a bányakapitányságnál benyújthatók.

A védett terület ügye ezen stádiumának előrebocsátása mellett az alulírott eladó és vevő felek kölcsönösen kijelentik, hogy a forrásnak a székesfőváros közönsége által történ

megvétele folytán mindazon igények és jogok, melyeket a célzott védett terület tekintetében a folyamatba tett eljárás biztosít, szintén Budapest székesfőváros közönségére szállanak át, minélfogva a IV. pontban kitett naptól kezdődőleg a védett terület megállapítása iránti eljárásban kérelmező félként Budapest székesfőváros közönsége fog szerepelni és azt fogják a jelzett naptól kezdődőleg felmerülő költségek is terhelni.

VII.

A jelen adásvételi szerződés kiállításával és a megvett ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog tkvi átíratásával járó költségeket és kiadásokat Budapest székesfőváros közönsége viseli, az lévén köteles egyúttal a tkvi átíratás eszközléséről is gondoskodni.

Ugyancsak a székesfőváros közönsége viseli a jelen szerződésben foglalt jogügylet, valamint a tkvi átíratás után kiszabandó mindennemű állami és városi illetékeket és díjakat.

VIII.

Netaláni peres kérdés elbírálására a sommás szóbeli eljárás és a mindenkori felperes által szabadon választható bármely budapesti kir. járásbíróság illetékessége köttetik ki.

Miről ezen szerződés két eredeti példányban kiállíttatván, azok egyike az eladó kir. kincstár részére a fővárosi közmunkák tanácsának, másika pedig a vevő Budapest székesfőváros közönségének birtokába adatik.

Kelt Budapesten. 1904. július hó 27. napján.
Báró Podmaniczky Frigyes s. k.,
a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke.

Előttünk, mint tanuk előtt:
dr. Zubriczky József s. k. Drohobeczky Miklós s. k.
2631/1904. szám.

A jelen adás-vételi szerződés a fenti számú határozattal jóváhagyatott. Kelt Budapesten, a fővárosi közmunkák tanácsának 1904. évi szeptember hó 13-án tartott üléséből.

Kiadta: Garancsy Mihály s. k., miniszteri tanácsos, előadó.
237.091/1904. VI.
Budapest székesfőváros közönsége nevében jóváhagyatik és aláiratik. Budapest, 1904. október 19.
Viola s. k., h. alpolgármester".

A Gellért Szálloda és fürdő távlati képe Sebestyén Artur és Hegedűs Ármin pályázatán

A fenti adásvételi szerződést a m. kir. belügyminiszter 1904. évi november hó 9-én 101.710,1904. szám alatt hagyta jóvá. Az adásvételi szerződés jóváhagyása után 1904. évi november hó 30-án telekkönyvileg is Budapest székesfőváros közönsége javára írták át a Sáros fürdőt.