Olasz származású kőfaragó, szobrász.
Apja Pietro Antonio Conti neves kőfaragó és
stukkókészítő volt és itt a műhelyében kezdte szobrász tanulmányait.
Majd öt éven keresztül – 1721-1726 között - Eysenkölbl Lőrinc volt a
mestere. Az akkori idők szokása szerint a mestervizsga után 2-3 évet még
mesterénél dolgozhatott, majd a kötelezően szükséges minimum 3 éves
vándorútra (külföld) is mehetett. 1731-ben még Sopronban tartózkodott,
majd a következő években Pestre költözött és 1734-ben már a városi
tanács munkájában is részt vett. Első önálló kőfaragó munkáit a pesti
Invalidus-ház
kápolnájában végezte, 1736-ban. Ezt követően az ország számos helyén
dolgozott.
Nevezetes alkotása a kőbányai Kápolna térre a kőfaragó mester által
épített fogadalmi kápolnát 1740-ben. A templom oltárát is ő maga
készítette. Hosszú időn keresztül a kápolna Pest város búcsújáró helye
lett. Későbbiekben a kőbányai római katolikusok új templomot építettek a
mai Szent László téren és a
Conti-kápolnát a bizánci rítusú görögkatolikusok kapták meg.
A Conti-kápolna 1950-ben