Fellner Sándor

(Pest, 1857. január 21. – Budapest, Erzsébetváros, 1945. január 14.)

Zsidó származású magyar építész, a századforduló jelentős alkotója. Fő műve a Pénzügyminisztérium régi palotája a budai várban, illetve a Legfelsőbb Bíróság épülete a pesti Markó utcában.


AJÁNLÓ

Fellner Antal (1807–1881)[3] és Heiman Borbála (1837–1901)[4] fia. A budapesti Műegyetem, a bécsi művészeti akadémia (Akademie der bildenden Künste), majd a párizsi szépművészeti iskola (École des Beaux-Arts) növendéke volt. Huszonkét éves korától Budapesten élt és alkotott. Eklektikus stílusban magánvillákat, bérházakat, és vidéken kastélyt épített. Az esztergomi Bakócz-kápolna felméréséről készült jelentését Pulszky Károllyal közösen publikálta. Halálát tüdőgyulladás okozta.

Első felesége Goldstein Ida (1868–1907) volt, akitől 1895. március 4-én megszületett Kálmán nevű fia.

Második felesége Haas Zsófia (1868–1945) volt, akivel 1911. március 6-án Budapesten kötött házasságot.

Fia: Fellner Kálmán Antal György (1895–?). Menye 1923–1939 között: Szilassy Janka.

Unokái: Fellner György és Fellner Sándor.

Unokaöccse Fellner Ferenc orvos, operaénekes.


AJÁNLÓ

Responsive image
Benczúr utca 21.

Responsive image
Veress Pálné utca 17.

Responsive image
Sütő utca 2. (Gross-palota)


AJÁNLÓ