A Monarchia idejében a legtöbb bérházat magánbefektetők emelték, hiszen jó üzlet volt a fővárosba, nagy tömegekben felköltözők elhelyezése. A trianoni békediktátum és a gazdasági visszaesés következtében a bérlakások építése hirtelen leállt, viszont a fennálló lakáshiányt enyhíteni kellett valahogy, ezért a Székesfőváros maga indította el saját kislakásépítő programját.

AJÁNLÓ

A XIX. század második felében fellépő nagymértékű ipari fejlődés rengeteg ember vonzott a fővárosba, akik számára szinte futószalagon készültek a bérházak. Ezek többnyire neoreneszánsz stylben épültek, de a századfordulótól kezdve már a szecesszió újító formái is érvényesültek. Ezen épületek ugyan rohamléptékben növelték a városi lakosság népsűrűségét, viszont még mindig kevésnek bizonyultak a betelepülők létszámához képest. A lakáshiány és nyomor tetten érhető volt mindinkább.

A Magyar Építőművészet 1927. évi (XXVII. évf.) 3-4. száma Budapest székesfőváros 1925-1926. évi kislakásos építkezései című cikkében kitűnően írja le a kor lakáshelyzetét:

"A háború a lakástermelést teljesen megakasztotta. Minden a haditermelést célozta és minthogy a háborús szükségletek kielégítésére szükséges költségek fedezésére a pénzjegyek szaporítását vették igénybe, hitelünk és pénzünk értékének soha nem sejtett arányú leromlása, a fedezetlen pénzjegy-kibocsátással újabb pénzérték romlást és hihetetlen drágaságot okozott. A rendkívül fokozódó drágulás az egységárak stabilitását gátolta. A költségelőirányzat teljesen bizonytalan volt. Megszünt a bizalom, a hitel. A kellő időben és mértékben szükséges anyagbeszerzés úgyszólván lehetetlenné vált. Állandó munkabér-különbözeti válságok jelentkeztek. Fenekestül felfordult minden. Vagy a vállakozó, vagy az építtető, néha mind a kettő tönkrement.

A lakástermelés megszünt és mivel a háború alatt egyrészt munkáshiány, másrészt anyaghiány következtében még a legszükségesebb javítási és karbantartási munkák sem voltak elvégezhetők, ennek következményeként a főváros összes épületei – magánosoké csak úgy, mint a középületek – teljesen leromlottak. A kommün improduktív kapkodása e téren semmitsem teljesített, sőt az ezt követő román megszállás folytán érezhető bizonytalanság az 1919. év még hátralévő felét is meddővé tette az építési munkák szempontjából. A következő 1920. évben lassan-lassan próbálkozik a közmunka életre kelni, helyrehozni igyekezvén az eddig mulasztottakat és helyreállítani a háborús beszállások és a román megszállás következtében használhatatlanná vált iskolákat. Eközben ráeszmélünk, hogy az épületek egyes szerkezeti elérkeznek nemcsak a javítások mulhatatlan szükségessége elé, hanem bizonyos részek teljes megújításának sürgőssége is előtérbe lép. Igy az eddig kátránnyal fedett kislakásos telepeket kell teljes egészükben állandó jellegű fedéssel ellátni, ami körülbelül 50.000 négyzetméter új fedést jelent, mintegy 2 milliárd korona 1924-es árfolyamú értékben.

Közben az egyre fokozódó lakásinség mind hangosabban követeli az állami és városi építkezések megindítását. […] A lakásinség leküzdése és a fővárosban felburjánzott nyomortanyák, különösen a hirhedt “Suhajda”-telep megszüntetése érdekében a törvényhatósági közgyűlésen tartott s mindig “Ceterum censeo”-val végződő dörgedelmes szónoklatok az 1925. év végén meghozzák a közgyűlés egyhangú elhatározását és a szükséges fedezet engedélyezését az 1926. évi nagyobb lakásépítő akció lebonyolítására".

A statisztikai adatok szerint Budapest népessége 1910-1927 között 95.000 fővel nőtt, és nagyjából 10.000 lakás hiányzott ezek kényelmes elhelyezéséhez. Az első világháború után elszabadult infláció miatt a korábbi befektetők nem mertek nagyobb beruházásokra vállalkozni, ezért az Önkormányzatnak kellett azt felébresztenie: a Közgyűlés 1925 végén hozott 1282/1925. számú határozatával egy nagyobb léptékű kislakás-építési program megvalósításáról döntött, és erre az 1926. évi költségvetésből fedezetet is biztosított. Ennek megvalósítását Liber Endre tanácsnok felügyelte, aki a tervezést a főváros legjobb építészeire bízta, mert bennük megvolt a garancia arra, hogy művészileg és szerkezetileg is megfelelő munkát végeznek. A kivitelezési munkák kiadásánál arra is törekedett, hogy minél több iparos kapjon munkát, és egy mester csak egy helyen dolgozzon, így csökkentve a kínzó munkanélküliséget.

A programban szereplő házak stílusában bár szabad kezet kaptak az építészek, a legtöbben a konzervatív neobarokkot alkalmazták a legszívesebben.

A Vajda Péter utca 33-43-as számú neobarokk ház Hültl Dezső által

A Váci út 170-es számú bérház terve (ide Rupp Jenő, Sebestyén Artúr és Lux Kálmán is készített terveket)

A három épület megépítésénél egységes homlokzati kialakításra törekedtek; A középső bérház hullámos oromfala és manzárdtetője nagyon szép neobarokk formák voltak, de sajnos napjainkra már nagyon lecsupaszított formában láthatjuk őket:

Az épületegyüttes napjainkban

"A VI kerület Váci-út-Gyöngyösi-út sarkán szintén három épület tömege emelkedik a környező földszintes épületek fölé; tervezők: Böhm és Hegedüs, Freund Dezső és Létay András mű-építészek voltak. Ezen kislakások tisztviselők részére épültek; pinceföldszint és négy emeletsorban. 30 darab hétszobás és 235 darab egyszobás lakással. Az utcafront felé előkert van. Födémnek vas-beton-koszorúval összeépített váltakozó vastartó és vasbeton-gerendák között épített vasbeton-födém. Az altalaj itt is laza, árterületes lévén, a középfőfal alatt lépcsőzetes kiultrásít vasbeton tömbfalat kellett építeni a földszint alatt 3’70 cm, mélységig. Homlokzatanyag : a Váci-út sarkán levő pavillonnál Sempernova” nemes vakolattal, műkő-keretekkel és párkányokkal, a másik két pavillonnál hosz-szabbított habarcs kőporos bedörzsöléssel" - írja a Magyar Építőművészet 1927-ben.

A Gyöngyösi utca 2-es számú neobarokk bérházat Hegedüs Ármin és Böhm Henrik irodája tervezte

A Gyöngyösi utca 2. napjainkban

A Gyöngyösi utca 4. art deco stílusú épülete Freund Dezső terve szerint

A Freund Dezső által tervezett ház még ma, a kertben növő fák és bokrok lombjai által részben takarva is kilóg az utcaképből, hiszen homlokzati megoldásai, díszei, valamint a földszinti ablakok egyikét-másikát díszítő domborművek kétségkívül vonzzák a szemet. Az épület lakói a közeli gyárak és a szomszédos Fertőtlenítő Intézet dolgozói voltak, de a korabeli címjegyzék alapján tudjuk, hogy rendőr, tisztviselő és tűzoltó is lakott a falai között, de itt élt Gink Károly fotóművész is. Ezen épület oldalsó oromfaláról az eredetileg háromsoros Magyar Hiszekegy volt leolvasható, amit 1948-ban a kommunisták eltávolítottak.

Az oldalsó homlokzat napjainkban és 1926-ban

A Gyöngyösi utca 6-os számú ház 1926-ban épült Létay András tervei szerint

A Budaörsi út 4-18-as szám alá épült fel Medgyaszay István keleti jegyeket felvonultató bérháza, amely épület erkélyeinek vasbeton korlátjait a népművészetből ismerős motívumok (például tulipánok) törik át. A homlokzatot a második emelet magasságában eredetileg Márton Ferenc népi életképeket ábrázoló sgraffitói díszítették, de ma már sajnos csak az egyik épületen látható.

Az épület hátsó homlokzata 1926-ban

A névrokon Friedrich Lajos fővárosi főmérnök tervezte a Mester utca 37-es számú bérházat:

Mester utca 37.

AJÁNLÓ

Vele szemben Lechner Jenő tervezett hétemeletes bérházat, aki a bérházon különböző irányzatok igen egyéni módon történő keverését hajtotta végre:

A Mester utca 33-35-ös számú bérház napjainkban, melynek falsík mögötti teraszai (loggia) gótikus stílust, a bejáratok melletti féloszlopos-erkélyes kialakítása pedig antik hatást keltenek

Mester utca 33-35.

Az építész törekedett némi magyaros élet is belevinni művébe: ez a féloszlopokat díszítő liliomok, valamint az erkélyeket tartó gyámkövek ősmagyar férfi és női fejeiben figyelhető meg, de az erkélyeket és a lépcsőház korlátját pedig a huszárok egyenruháján is megjelenő stilizált tulipánok és növényi indák, ún. "vitézkötés"  formájú rácsok díszítik.

A két világháború közötti időkben már nemcsak az építtető személyében és stílusukban különböztek a dualizmus kori társaiktól, hanem belső szerkezetükben is. Míg korábban a telek minél hatékonyabb kihasználása érdekében annak minden oldalára széles épületszárnyakat állítottak, és csak egy szűk belső udvar maradt szabadon, addig itt már jobban figyeltek az egészségesebb életkörülményekre, és Lechner két traktust keskenyebbre tervezett.

A bérház első emeleti alaprajza

E beosztásnak köszönhetően 7 darab négyszobás, 38 háromszobás és 15 kétszobás lakást lehetett kialakítani az épületben. A lakásokhoz cselédszobák és fürdőszobák is tartoztak, valamint a belmagasságot alacsonyabbra építették, mint ahogy az addig megszokott volt. Az ötszintes épület földszintjén garázsok, üzletek és műhelyek kaptak helyet, míg a pincében raktárak és mosókonyha voltak. A négy traktus közül háromban kapott helyet lépcsőház, valamint helyet kapott egy lift is.

A kislakás-építési program keretében összesen 887 lakást adtak át, bennük 1335 szobával. Ennek köszönhetően az 1920-as évek második felében némileg csökkent a lakásínség a fővárosban, ráadásul a tehetséges építészeknek köszönhetően meglehetősen esztétikus homlokzatokkal gazdagodott a városkép.

AJÁNLÓ