Séta a városban
1-2 órás sétaút ajánlók
Budapest műemlékeit és nevezetességeit leginkább gyalogosan érhetjük el, s így, néhány órás sétával már könnyűszerrel kaphatunk betekintést a város életébe és mindennapjaiba. Egy-egy séta alkalmával megismerhetővé válik Pest és Buda különböző korainak stílusa és hangulata.Túra a városon belül
Fél napos túraajánlók
A fővárosból és az azt határoló egykori településekből jött létre 1950-ben a várost alkotó 23 kerület, amelyek többé-kevésbé megtartották egykori hangulatukat és elkülönülő városépítészeti jellegüket. Ezeket érdemes lehet felkeresnie, amennyiben kíváncsi a nevezetességeken kívül más látnivalóra és érdekességre is Budapest határain belül.Kirándulás a város környékén
1 napos túraajánlók
Budapest határain kívül is akad egy-egy érdekesség, amelyet érdemes lehet felkeresnie: ilyen Szentendre óvárosi része, vagy a gödöllői kastély, ahol Erzsébet királyné is szívesen töltötte idejét. De ha inkább sétálna egyet a Budapest körüli erdőkben, vagy vízi túra keretén belül körbeevezné a Szentendrei-szigetet, az alábbiakban felsoroljuk a lehetőségeit.A főváros területe 525 km². Pest megye öleli körül,
melynek 81 települése Budapest agglomerációjához tartozik. A főváros
észak-déli irányban 25, kelet-nyugati irányban 29 km kiterjedésű.
Legmélyebb pontja a Duna szintje, amely közepes vízállásnál 96 méterre,
míg legmagasabb pontja, a János-hegy 529 méterre van a tengerszint
felett. Buda alapvetően lakó- és pihenőövezet, északi és déli részén
gazdasági övezetekkel, míg Pest igazgatási, kereskedelmi és ipari
központ, nagy lakóterületekkel és szórakoztató létesítményekkel.
Budapest természeti értékekben rendkívül gazdag város, többek között
barlangok, források, növénytársulások élőhelyei, kiterjedt parkok állnak
természetvédelem alatt. A város szívében található a Gellért-hegy.
Természeti adottságaiban meghatározó a Duna, Közép-Európa legnagyobb
folyója, amely észak–déli irányban, mintegy 30 kilométer hosszan és 400
méteres átlagos szélességgel szeli át a fővárost. A Duna a főváros
vízszükségletének bázisa, Európa egyik legjelentősebb vízi útja,
ezenkívül üdülési, sportolási és utazási lehetőségeket nyújt a nagyváros
lakosságának.
Budapest Közép-Európa egyetlen olyan fővárosa, amely hőforrásokkal
rendelkezik. A napi 70 millió liter hozamú, különböző hőfokú és
gyógyhatású forrásvizeket a XIX. század végétől kezdték módszeresen
hasznosítani. Budapest 1934-ben nyerte el a fürdővárosi címet, 1937-ben
nemzetközi gyógyfürdőhellyé nyilvánította az I. Nemzetközi Fürdőügyi
Kongresszus. A városban 80 termálvizes és ásványvizes, valamint több
mint 400 keserűvizes forrás található, hőfokuk 24–78 °C között
váltakozik. Budán maguktól törnek a felszínre a meleg vizű (50–70 °C-os)
források, míg a Margit-szigeten és Pesten fúrt kutakat alkalmaznak. A
kéntartalmú budapesti gyógyvíz sokféle betegség gyógyítására alkalmas.
Budapest első hévizes artézi kútját 1867-ben helyezték üzembe.
Budapest városi múltja az ókorra nyúlik vissza. A mai Gellért-hegy,
Tabán és Víziváros területén kelta települések nyomait tárták fel. Óbuda
területén az I. század második felében jött létre Aquincum római katonai
tábora, katonavárosa és polgári települése, amely az V. századig maradt
fent. A magyar honfoglalás után valószínűleg Óbuda környékén volt Árpád
fejedelem szállása, és ez a település az Árpád-korban is fontos központ
maradt. 1247-ben IV. Béla király építtette fel az első királyi várat a
Duna jobb partján fekvő Várhegyen, amely körül kialakult a középkori
Buda polgári városa, hat nagy templommal, országos vásárhellyel.
A XV. század második felében, Mátyás király alatt Buda az ország
fővárosa lett, reneszánsz királyi palotája európai hírű volt. Ugyanakkor
a Duna bal partján fekvő Pest is jelentős kereskedővárossá fejlődött.
1541-ben a törökök kezére jutott a két város, akik 150 éves uralmuk
alatt Budán rendezték be központjukat. A város arculatát a keleti
városeszményhez igazították, fürdők, bazárok, dzsámik épültek. Budát és
Pestet a Habsburgok véres háborúban foglalták vissza a törököktől
1686-ban, amelynek során a két város teljesen elpusztult.
A blogokon és fórumokon visszatérő téma Prága és Budapest összehasonlítása. Én annyival egészíteném ki, hogy míg Prága ostromok és pusztítás nélkül élte át az évszázadokat, addig Budapest számos alkalommal elpusztult: 1241-ben a tatárok égették fel Pestet, majd Budát lakták le a Magyar királyságot elfoglaló törökök. Ami akkor megmaradt, azt az 1686-os Habsburg ostrom pusztította el. Ami ezen pusztítás és fosztogatás után még állva maradt, azt felperzselte az 1723-as budai tűzvész. A Habsburgok városépítés címén lebontották a még álló budai és pesti házak jelentős részét: ekkor tűnt el végleg a középkori pesti városmag a városfallal együtt. 1838-ban Pestet, 1876-ban Budát mosta el az árvíz. Tulajdonképp az ez utáni korokból származik Budapest mai arculatának jelentős része, s bár az ezen időkben épült városrészek pazarlóan szépek és egységes képet alkotnak, a középkori településeknek alig maradt hírmondója. A Monarchia alatt világvárossá lett fővárost a szovjetek 1945-ös ostroma pusztította el nagy részben. Ezek romjait - s a viszonylag épen maradt városrészeket - a kommunista diktatúra vezetése bontotta el modernizációra hivatkozva, hogy aztán betonlakótelepek sokaságát építse rá fel, felborítva ezzel az addigi hagyományokat és városképet. Napjainkra az átgondolatlan várostervezés, a felelőtlen és tudatlan építészet, valamint a korrupció torzította el a városképet, amely által a főváros egykori hangulata, stílusa összekeveredett a modern kor ízléstelenségeivel. Az Orbán-kormány 2010-től kezdődően elkezdte a régi műemlékek és városrészek tervszerű újjáépítését és felújítását (lásd: Városfejlesztés, 2010.) |
A XVIII. századi barokk korban a városi élet csak
lassan bontakozott ki újra. Buda újkori fejlődését Mária Terézia
alapozta meg, amikor Pozsonyból ide költöztette a királyi intézményeket
és Nagyszombatról az egyetemet. Az igazi fejlődés azonban csak a XIX.
század első felében, a reformkor idején indult meg, amikor Pest az
ország kulturális és gazdasági központja lett. A korszak jelképeként
megépült a két várost összekötő Széchenyi lánchíd. Az 1848. március
15-ei pesti forradalom a magyar történelem egyik fő eseménye volt, ez a
nap ma nemzeti ünnepünk. Az 1848-as forradalmi események során Pest-Buda
az ország fővárosa lett, majd a harcok során a város osztrák kézre
került. A magyar honvédsereg Buda 1849-es bevételével a szabadságharc
egyik legnagyobb katonai sikerét érte el.
A szabadságharc bukását követő osztrák elnyomás egy időre megakasztotta
a fejlődést, az 1867-es kiegyezést követően azonban világvárosi
növekedés kezdődött. A vezetők 1872 decemberében fogadták el Pest, Buda
és Óbuda egyesítését, majd a mai Budapest 1873. november 17-én jött
létre. Budapest Európa leggyorsabban növekvő városa lett, a lakosság
húsz év alatt megduplázódva a századfordulóra közel háromnegyed
milliósra duzzadt. Ekkor alakult ki a mai város képe, a hidakkal,
körutakkal, modern közlekedési hálózattal, Európa második földalatti
vasútjával, a belső és külső kerületekkel, az Országházzal és a többi
országos középülettel. Világhírűek lettek Budapest színházai, kávéházai,
gyógyfürdői, a pezsgő kulturális élet, a „pesti éjszaka”. 1896-ban
tartották meg Magyarország ezer éves fennállásának tiszteletére
rendezett Országos Kiállítást.
A XX. században az ország szinte minden meghatározó eseménye a
fővárosban zajlott, így például az 1918–1919-es kommunista terror, majd
a két világháború között, Horthy Miklós kormányzó idejében Budapest
második legnagyobb arányú fejlődése.
A második világháború végén a város súlyos csapásokat szenvedett. A
város épületeinek jelentős része romba dőlt, és valamennyi hidat
felrobbantottak. Sajnálatos módon a legnagyobb károkat a város
építészeti kincsekben leggazdagabb területei szenvedték: a Belváros és a
Várnegyed. A városvezetés szégyenére, e károk teljes helyreállítása mind
a mai napig nem fejeződött be, hol foghíjtelkek, hol lövésnyomokat
viselő homlokzatok emlékeztetnek az ostrom pusztítására.
Az újjáépítés évei után az Országgyűlés 1949. december 20-án szavazta
meg azt a törvényt, amely 1950. január 1-jével Budapesthez csatolt
huszonhárom környező, addig önálló települést: hét várost és tizenhat
nagyközséget, aminek révén létrejött Nagy-Budapest. Az 1950-es években a
sztálinista elnyomás nehezedett a budapestiekre, majd az 1956-os
forradalom eseményei és utcai harcai rázták meg a várost.
Az 1960-as évektől a Kádár-rendszer „puha diktatúrája” alatt élte
Budapest harmadik nagy fejlődési korszakát. 1970-ben átadták az első
metróvonalat. Sorra épültek a nagy lakótelepek, és az ország minden
területéről újabb százezrek költöztek a fővárosba, melynek lakossága az
1980-as években elérte a 2,1 millió főt. Az 1989-es rendszerváltás óta a
lakosság száma jelentős csökkenésnek indult, aminek oka részben a
fővárosiak tömeges kiköltözése az agglomeráció településeire.