Pár perces "hegymászással" közelíthető meg a
csúszdapark, méghozzá a
Gellért
fürdő felőli oldaláról. Nem nehéz rábukkanni, csak a gyerekzsivajt
és a táblákat kell követni. Ez az a hely, ahol nem csak boldog
gyermekeket láthatunk fürtökben, hanem ahol mosolygó felnőttekkel
találkozunk lépten-nyomon, akik legalább annyira élvezték az új
gyerekparadicsomot, mint maguk a gyerekek.
A játszóteret 1967-ben alakították ki, majd 2017-ben kerítettek sort a
teljes körű felújítására, ami látványosan jól sikerült (átadása: 2017.
június 17). A park tele van izgalmas csúszdákkal és játszótéri
eszközökkel, úgyhogy még azok a gyerekek is jól érezhetik magukat, akik
nem kifejezetten rajonganak a csúszdákért. A park környezetére is nagy
hangsúlyt fektettek, biztonságos gumiborítás a domboldalon, felújított
nyilvános WC, újrafestett turistajelzések és ivókút teszik még
önfeledtebbé a játékot.
Játszótér és mesekút
A főváros közművelődési ügyosztálya az 1920-as évek végén kezdeményezte,
hogy szobrokkal díszített ivókutak épüljenek Budapest játszóterein.
Ezekkel a gyermekek esztétikai nevelését is elő szerették volna
segíteni, ezért a mesevilágból vett témák megvalósítására a legnagyobb
szobrászainkat kérték fel.
Az ügyosztály tetszését elsőként Kallós Ede (eredeti nevén Klein Éliás) szobrászművész
Hamupipőke-szoborvázlata nyerte el, ezért javasolta a fővárosi tanácsnak
az elkészíttetését. A tanács 1929. november 21-én tartott ülésén meg is
bízta Kallós Edét a szobor és a kút megalkotásával. Hamarosan a pontos
helyét is kijelölték a napjainkban is népszerű gellérthegyi játszótéren.
A szobrot körülbelül másfél év múlva, 1931 tavaszán állították fel.
A szobor a felállítása után (Képes Krónika, 1931. június 27.)
Egy 1939-ben készült kép Kallós Ede gellérthegyi Hamupipőke-kútszobráról
(Szobrászatunkban elfoglalt helyét jól mutatják Budapesten álló szobrai, köztük
Kölcsey-szobra a Batthyány téren (amelynek eredetije a ledöntéséig Nagykárolyban
állt), az Országház épületének számos szobra, és Vörösmarty-emlékműve, amelyet Telcs
Edével közösen alkotott)
Kallós nevéhez csak egy-két stilizált Hungária-alak és néhány síremlék nőalakja fűződik, a játszótéri kútszobor Hamupipőkéjét viszont mégis úgy valósította meg, hogy minderre az előítéletünkre teljes mértékben rácáfolt.
A szobor agyagmintája
A szobor szinte megszólal, annyira élő. Emellett a lányalak kecses egyszerűségében benne van Hamupipőke mesealakjának minden vonása: a rejtekben lévő szépség, méltóság, nőiesség, valamint a szorgalom és tisztaság értékei. Mindezt a gyermekek számára befogadható módon, például a mesében szereplő egyik motívum, a lencsét a hamuból a lánynak kiválogatni segítő galambok megjelenítésével oldotta meg a művész.
A szobor 1939-ben
A Színházi Élet 1931. július 19-25. számának egyik
cikke szerint a szobor készítésének modellt álló fiatal lány nyilatkozta
egyszer Bródy Lili újságírónak: "Tudja, mikor kicsi voltam, gyerek,
mindig sírtam, hogy milyen unalmas lesz az élet, szürke, reggel
felkelni, este lefeküdni, nem történik semmi. Aztán, mióta modell
vagyok, boldog vagyok, olyan jó érdekes élet ez, imádom a festőket is,
nyáron elvisznek nyaralni mindig művésztelepre, mi kell nekem? Van
valahol Budán, nem tudom hol, egy Hamupipőke-szobor, az is én vagyok.
Meg... meg izé ... (Kis vicces gesztust csinál a kezével) Van rólam két
síremlék is a Kerepesiben. Az rém vicces volt, látni magam síremléken".
A leány neve sajnos nem derül ki a cikkből, de a végére azt írták, hogy
"Csak azt tessék irni, hogy Aida. Mindenütt úgy ismernek engemet".
A gellérthegyi játszótér igazi különlegesség volt már akkor is. Budapest
egyik legrégibb ma is működő játszóterét az 1920-as évek végén
létesítették, kihasználva a Gellért-hegy lankás déli hegyoldalának
teraszos szerkezetét. Ennek köszönhetően a játszótér már ekkor
kétszintes (a kissé távolabb lévő legalsó résszel együtt háromszintes)
volt, a két szint között ekkor még kezdetleges csúszdákkal. A játszótér
egy átfogó parkrendezés keretében jött létre, és Az Est 1933. szeptember
21-i száma lelkesen írt róla: "...a Gellérthegy déli oldalát,
amelynek szépségéről már valóságos legendák járnak szerte a városban.
Tíz-tizenkét évvel ezelőtt hol volt még ez a csodapark, ez a
növénymúzeum, amely most itt terül el a hegyoldalon, az ország
legenyhébb, legnapsütöttebb darabka földjén, Budapest csodálatos klímájú
Riviéráján? Hol voltak ezek a smaragd-mezők, pázsitok, amelyek most úgy
vidítani tudják a fáradt szemet? Hol voltak a szépen megépített
sétányok, pihenőhelyek? Hol a budai és Pestről átránduló játékos
gyermekhad boldog Tündérországa, amelynek a bronzba öntött Hamupipőke a
védőkisasszonya".
Az 1944-1945-ös
ostrom viharos napjaiban veszett nyoma,
rekonstrukciójára sajnos azóta sem került sor.
A játszótér 1930-ban
A játszótér 1933-ban
A szobor és a kút 1934-ben
Képek