BudapestCity.org | Vízivárosi temető

Vízivárosi temető

I. kerület, Víziváros

Írta: Varga Máté 2021. április

A Szent János Kórházzal szemközti domboldalon (a mai Kútvölgyi lejtő – Szilágyi Erzsébet fasor – Virányos út között) 1875-ben nyilt meg az Országút lakossága számára egy kisebb temető, amely később a Vízivárosi temető nevet kapta.

Buda törökök alóli felszabadulása után, a XVII. század végén lassan, de biztos növekedésnek indult a lakosságszám. És ahol több lesz a polgár, ott idővel nagyobb temetőkre is szükség van. A felvilágosodás hozta új rendelkezések – és egyúttal a ki-kiújuló pestisjárványok keserű tapasztalatai – nyomán a temetők helye ezúttal már nem a középkorban megszokott módon a templomok körül volt, hanem a lakott területen kívül kellett kijelölni őket. Persze, éppen a dinamikus növekedés e tekintetben sok bosszúságot okozott Pesten és Budán: a város rendre elérte és körbefonta az újonnan, néhány évtizeddel korábban kijelölt temetőket.

Az 1700-as évek utolsó évtizedében Budának egy új temetőre lett szüksége, ezért az Országút számára megnyitották a mai Kútvölgyi lejtő melletti területet, amelynek a Vízivárosi temető nevet adták. A temető elnevezése kíván némi magyarázatot, ugyanis a Víziváros a Vár alatt, a Duna mentén húzódik, míg e temető az Országút nevű városrészben, az Országút mentén helyezkedett el. Vajon miért ezt a nevet adták az újonnan létrehozott temetőnek?

Az eredeti vízivárosi temető a mai Medve utca közepén működött (a mai Csíki Ferenc Általános Iskola alatt), amit 1740-ben nyitottak meg, miután a Kapás utcai temető a pestisjárvány következtében megtelt. Miután ez is megtelt, a temetőt 1760 körül átköltöztették a Városmajorba, majd 25 év múltán onnan is a Kútvölgy aljába. E temető magával hozta a nevét is, mint Vízivárosi temető, majd amikor ezt 1875-ben kibővítették, a temető Ó temető és Új temető néven működött tovább.

"A vizivárosi ujonnan kihasított temetőnek osztályonkénti szabályozási terve", 1863.

Az 1975. októberben felszentelt temető 15 holdnyi területét a keresztény vallásfelekezetek közösen használták, a zsidóknak pedig egy külön részt kerítettek el mellette, a mai Kútvölgyi út – Virányos út találkozásától északnyugatra.

A vízivárosi temetőn kívül temették el az 1795 májusában a Vérmezőn kivégzett Martinovics Ignácot és társait is. Mivel az elföldelés titokban történt, holttestüket csak jóval később, alapos kutatás után, 1914-ben találták meg.

1794-ben az Új temetőbe helyezték át a mai Déli pályaudvar helyén elterülő katonai temető lakóit, ugyanis a város dinamikus fejlődése miatt szükség volt a szabad és beépíthető területekre. Az új katonai temetőnek sok híres halottja volt. Például itt temették el Hentzi altábornagyot és az 1848–49-es szabadságharc alatt elesett osztrák katonákat.

"Hentzi a május 22-ikéről 23-ikére hajló éjjel 1 óra tájban halt meg kapott sebe következtében s 24-én Alnoch ezredessel együtt közönséges paraszt szekéren a budai temetőbe vitetett, ahol egészen csendben elhantolták őket” – írja róla Bánlaky József A magyar nemzet hadtörténelme című könyvében.

A vízivárosi temetőbe temetkeztek a reformkor budai nagyjai, így például a folyamszabályozások vezetője, Vásárhelyi Pál, vagy Vörösmarty leányai (Terézia és Erzsébet) és Laszlovszky József városi tanácsnok, akinek nevét a Laszlovszky-major kapcsán ismerhetjük. A württembergi családból származó Hieronymi Ottó Ferenc, a reformkor egyik legkiválóbb mérnöke is ide lett eltemetve 1850. áprilisában. 1881. december 27-én mellé temették feleségét is (Hamvaikat a vízivárosi temető felszámolásakor a Farkasréti temetőbe szállították át, ahol poraik mindmáig pihennek az urnasorban).

Több művészileg is értékes alkotás volt a temetőben, például Ybl Miklós is tervezett ide síremléket a tehetős Gerliczy Vincének (ezt megmentették az enyészettől, ma a Nemzeti Sírkertben látható). Itt feküdtek Verseghy Ferenc, a papköltő hamvai is, amit a temető felszámolása után szülővárosában, Szolnokon helyeztek örök nyugalomra.

"A Vízivárosi temető bérbeadása iránti árverés
[Előterjesztés] Tárgyaltatott a tanács f. évi 32.360. sz. előterjesztése a Vízivárosi sírkert bérbeadása iránt tartott árverés eredményéről.
[Határozat] Ezen előterjesztések alapján helybenhagyja a közgyűlés a Il-ik kerületi Vízivárosi temető iránt f. évi september hó 18-án megtartott ajánlati tárgyalás eredményét, és a most említett temetőt f. évi november hava 18-tól számítandó egy évre 1454, azaz egyezernégyszázötvennégy forintért, valamint az általa felajánlott kútcső és szivattyúért a Pénzügyi Bizottmány által megállapított egyéb feltételek mellett bérbe adatni határozza" - írja a Budapest Főváros Közgyűlésének jegyzőkönyve 1876. október 4-én.

"Vizivárosi temető mellett izraelita temető kijelölése, 1880. június 10.
[Előterjesztés] Tárgyaltatott a Közegészségi Bizottmány és a Tanács f. é. 14.612. sz. előterjesztése, a vizivárosi temető mellett kijelölendő izraelita temetőtárgyában.

[Határozat] Miután a Duna jobbparti köztemető létesítése a megfelelő terület nehéz feltalálása és megszerzése tekintetéből még hosszabb időt veendő igénybe, a budai izraelita hitközség temetője azonban a szakközegek, szakbizottmány és Tanács előterjesztése szerint már annyira megtelt, hogy habár ideiglenesen is, mégis jelenleg és haladék nélkül kell intézkedni, a közgyűlés, habár erre a főváros törvény szerint nem kötelezhető, a Tanács és Fővárosi Közmunkatanács egyetértő határozata alapján, valamint tekintettel az izraelita hitközség szegénységére, mely a célnak ideiglenesen megfelelő és jelenleg egyedül kijelölhető volt magánterületet megszerezni nem képes, ezennel elrendeli, hogy a budai izraelita temető ideiglenes elhelyezésére az I. ker. „Virányos” dűlőben 6696. sz. alatt közvetlen a vizivárosi temető mellett fekvő, s annak majdani szabályozására szükséges Eberling József féle telek, mely a Mérnöki Hivatal felmérése szerint 1405 1/2 ölet tartalmaz, a tulajdonossal történt alku alapján 2800 forint, azaz kétezernyolcszáz forinton megvétessék, s hogy ezen vételár előlegként a kisajátítási alapból kifizettetvén, az összeg végleges födözet tekintetéből az 1881. évi költségelőirányzatba felvétessék.

Utasíttatik ennél fogva a Tanács a tárgyiratok visszazárása mellett, hogy a kérdéses telket javaslata szerint végrehajtandó rendes adás-vevés útján megszerezze, s abból annyi térfogatot, amennyi a köztemető létesítéséig a budai izraelita hitközség halottainak eltemetésére szükséges leend, ideiglenes használatra engedjen át – oly formán azonban –, hogy egyrészt ezen ideiglenes temető a végleges köztemető megnyitásakor beszüntettessék, s a terület a fővárosnak visszaadassék, másrészt, hogy az izraelita hitközségnek eddigi használatában volt, és 1831. évben Buda város volt Tanácsától ideiglenes használatra átvett temetője, ha betelt, elzáratván a fővárosnak korlátlan tulajdonába visszabocsáttassék, magától értetődvén, hogy ezen terület más célokra való használatra csak az 1876. évi XIV. tc. 118. §-ban előirt feltételek teljesítése mellett lesz fordítható. Ezen határozat jegyzőkönyvi kivonaton a számvevőséggel is közöltetni rendeltetik".

A közgyűlés a köztemetői, a jogügyi és a pénzügyi bizottságoknak a tanács által is pártolt ezen előterjesztéséhez általánosságban hozzájárul; azonban a tanács javaslatával szemben a Tabán—krisztinavárosi és a vízivárosi köztemetőknek, valamint a Virányos-úti (vízivárosi) régi izraelita temetőnek végleges lezárását 1896. évi január 1-től kezdődő érvénynyel elrendeli és kimondja, hogy ezek a temetők 1926. évi január 1-től kezdődöleg kiürítendők és a közforgalomnak átadandók. Kimondja továbbá, hogy a tabáni és a vízivárosi temetőkben a sírhelyekre egyáltalában nem, a még meg nem telt sírboltokra pedig 1925. évi december 31-ig bezárólag csakis azzal a kikötéssel szabad temetkezni, ha a sírbolt felett rendelkezésre jogosultak oly értelmű nyilatkozatot állítanak ki, melyben egyrészt kötelezőleg elismerik, hogy a szóbanlévő temetők a föntjelzett időponttól kezdődő érvénnyel lezárattak és hogy azokat a hatóság jogosult — a sírboltokat is beleértve — 1926. évi január 1-től kezdve minden kár vagy megtérítési igény nélkül kiüríteni, miért is a sírbolt használati joga ezzel az időponttal megszűnik, másrészt kötelezik magukat s a sírbolt fölött mindenkor rendelkezésre jogosultakat, hogy a sírboltot az említett kiürítési időpontig saját költségükön eltávolítani fogják. A már megtelt sírboltokra, valamint a hatósági engedély nélkül kifalazott sírhelyekre, nemkülönben a Virányosi-úti régi izraelita emetőre ez a rendelkezés nem vonatkoztatható.

1917. március 14-én a Közgyűlés határozatot hozott: "Fölhatalmazza a közgyűlés a tanácsot, hogy a tabáni és a vízivárosi temetőkben előre megváltott, de igénybe nem vett sírhelyek díjait, a befizetés szabályszerű igazoltatása után, az arra jogosultaknak visszafizethesse. A tabáni és vízivárosi temetőkben levő s csak egyik részben betemetett kettős sírhelyek, valamint az 1896. évi január 1-től mind a mai napig betemetett egyes sírok, az említett temetők kiürítésének tényleges foganatosításakor a főváros költségén a farkasréti temetőbe, vagy egy esetleg nyitandó új temetőbe áthelyezendők, ahol azok a temetés napjától számított szabályszerű használati időnek még hátralevő időtartamára a főváros által díjtalanul fenntartatni fognak.

Fölhívja a közgyűlés a tanácsot, hogy a .emetők lezáratásának közhírrététele, valamint annak idején a temetők kiürítése iránt szabályszerűen intézkedjék s egyúttal fölhatalmazza, hogy ezen temetők lezárásával és kiürítésével kapcsolatos egyéb intézkedéseket saját hatáskörében elrendelhesse. Utasítja a közgyűlés a tanácsot, hogy ezeknek a temetőknek a bekerítésére és rendezésére vonatkozólag mielőbb tegyen előterjesztést".

1924. október 29-én a Budai Napló tudósít a fejleményekről: "Páratlan eset a maga nemében, hogy a Hűvösvölgy beépítése nem belülről kifelé, hanem fordítva, kívülről befelé terjed. Mert bent az elején útját állta e szép és széles völgy városias, villaszerű építkezésének a vizivárosi temető és a most már feladott téglagyár. Ez a két lehetetlen tényező már a fogaskerekűnél torkon ragadta és fojtogatta ezt a nagyrahivatott vidéket. Sokszor zengtünk erről bús elégiákat és most végre maga az érdekelt polgárság vette kezébe az ügyet, amiről tudósítónk a következőket írja: A vizivárosi temető lezárása óta 30 év telt el, úgyhogy a jövő év folyamán a temető kiürítés alá kerülhet. A temető környékének lakossága kérelemmel fordult a főváros tanácsához, hogy ez a terület a jövőben ne szolgálj >n temetkezésre, hanem sürgősen ürittessék ki.

E kérelemben reámutattak arra, hogy a temető most már úgy szólván a város belterületén fekszik ás igy már temető céljaira nem alkalmas. Felhívták a tanács figyelmét arra, hogy az Uj szent János kórházban fekvő betegeknek különösen a tüdőbetegeknek kilátása kórtermeikből illetve napoló teraszaikról egyenesen a temetőre nyílik és a betegekre az ottani állandó temetések, a hozzátartozók sírása stb. csak káros hatással lennének. Reámutattak arra is, hogy a ma járhatatlan Kutvölgyi-utat, amely a Zugliget legfőbb közlekedési útvonala lesz, amelyen csekély emelkedésénél fogva villamos közlekedhetne a Fácán telepig, csak a vizivárosi temető területén keresztül lehet kiépíteni.

Felhozták kérelmükben azt is, hogy a temető területe közcélokra is szükséges. A temető egy részén, amelyet még temetésre nem használtak, lenne elhelyezhető a Budagyöngye előtti piac. Ez a piac, amely most az Ördögárok és a Budakeszi-ut közti keskeny földsávon húzódik, piac céljaira teljesen alkalmatlan, mert az ott árusításra elhelyezett élelmiszereket egy részt az Ördögárok szennyvizéből felszálló gázok másrészt a Budakeszi-utnak az autók által felvert pora megfertőzik. - Itt lenne felépíthető a hegyvidék evangélikus és református híveinek temploma is, hogy azok ne legyenek kénytelenek istentiszteleten való részvétel végett a Hüvösvőlgyből, Normafától stb. a Várba illetve a Szilágyi Dezső-térre bemenni. - A temető területén lenne felépíthető a környék több száz tanulója részére már égetően szükséges polgári iskola is. - Ugyancsak a legmegfelelőbb itt lenne elhelyezhető a főváros kerületeinek felosztása esetén a hegyvidéki kerületi elül- járóság, ami által elkerelhető lesz az, hogy a hegyvidék polgársága 2-2 órát gyalogoljon azért, hogy kutyáját az állatorvosnak bemutassa vagy, hogy egy szegénységi bizonyitványt kérjen (Szépjuhász- nétól, Hüvösvőlgyből Lipótmezőről a Várba).

Reámutattak arra is, hogy ameny- nyiben a temető területét újból temetkezésre használnák az a főváros számára óriási terhet jelentene, mert a temetőt újból körül kellene keríteni, oda vízvezetéket bevezetni, kertészeti telepet, üvegházat, igazgatósági épületet emelni, mert lehetetlen volna az elhunytak hozzátartozóitól azt követelni, hogy egy havi öntözési dij lefizetéséért a farkasréti temetőbe menjenek ki. E kis temető adminisztralis költségei pedig oly nagyok lennének, hogy nem állanának arányban a várható bevételekkel. A lakosságnak ezt a kérését melegen felkarolta a Budahegyvidéki Társaskör és a virányos Kútvölgyi Gazdasági és Kulturális Egyesület is és a felhozottakat kérvénybe foglalva beadta a székesfőváros tanácsához".

A Független Budapest írja 1929. január 2-án: "Nem temetőben, hanem parkban fognak pihenni a tabáni és a vízivárosi temetők halottai. Nem ürítik ki a két temetőt, hanem parkokká alakítják át. Nem fér össze a kegyelettel, hogy kidobálják a halottak csontjait azért, mert lejárt a használati idő.

Ismeretes, hogy a főváros tanácsa már évekkel ezelőtt elhatározta a tabáni és a régi vízivárosi temetők kiürítését. A köztemető szabályrendelet ugyanis előírja, hogy a kitűzött záros határidő leteltével az egyes temetőparcellákat, illetve az egész temetőt ki kell üríteni, az ott nyugvó halottakat kegyeletes módon ki kell ásatni és földi maradványaikat más temetőben közös sírba kell újból elföldeltetni. Minthogy a tabáni és vízivárosi temetők használatára kiszabott idő régen lejárt, e két temető kiürítése aktuális lett. Erre vonatkozólag már tanácsi határozatot is hoztak, majd legutóbb úgy intézkedett a tanács, hogy a két temető kiürítését az 1929. év folyamán kell végrehajtani.

Még a nagynevű halottak külön sírba való újbóli eltemetéséről is gondoskodni kívántak és felhívták az egyes társadalmi tudományos testületeket, nevezzék meg, kik azok a neves halottak, akik ezekben a régi temetőkben nyugszanak. Ezeknek névsorát azonban nagyon nehezen lehet megállapítani, mert a tabáni és a régi vízivárosi temetőkbe még akkor kezdtek temetni, amikor a sírokról pontos nyilvántartást nem vezettek. A síremlékek is annyira megrongálódtak, hogy a nevek nagyrésze egyáltalában nem olvasható.

A temetőket azonban mégsem ürítik ki, mert a megejtett számítások szerint ez a munka olyan horribilis költséggel járna, amelyet a főváros nem tud erre a célra áldozni, már azért sem, mert nincs rá fedezete. Megállapították ugyanis, hogy a temetők minden talpalatnyi helyén halottak feküsznek és ha lelkiismeretesen akarnák a temetőterületeket kiüríteni, a hatalmas temetők egész területét két méter mélyre kellene felásni s így kellene felkutatni a föld mélyében régen elfelejtett sírokban nyugvó halottak földi maradványait. A műszaki ügyosztály számítása szerint a vízivárosi temető felásása 500.000, a tabáni temető felásása pedig 300.000 pengőbe kerülne, tehát a két temető kiürítése 800.000 pengő költséggel járna. E mellett ki kellene pusztítani a temető összes fáit és minden növényzetét.

Tekintve, hogy a 800.000 pengős költség a temetők jövő évi költségelőirányzatának több mint a fele, a tanács nem javasolja a temető kiürítésének végrehajtását, annál kevésbbé, mert meggyőződése szerint erre nincs is szükség.

Hivatkozik a tanács arra, hogy külföldön a régi, elhagyott temetőknek, vagy a betelt sírtábláknak kiürítésével már seholsem találkozunk. A külföldön szerzett tapasztalatok szerint a kegyeleti érzés nem engedi meg, hogy a halottak földi nyugalmát azért, mert a sírhasználat megváltott ideje lejárt, megbolygassák és a halott földi maradványait más sírba helyezzék át. Ezért külföldön, ha a sírhelyek használati idejét a halott hátramaradottjai nem hosszabbítják meg s abban a temetőben még temetnek, a sírt felnyitják és a sírbán nyugvó halott földi maradványai mellé temetik az új koporsót.

Az elhagyott temetőket külföldön sehol sem ürítik ki, hanem az ilyen temtőkből mindenütt parkok létesülnek.

És valóban, kegyeleti szempontból nem lehet kifogás az ellen, hogy a halottak nem sírköveik, hanem gondozott park fái alatt nyugosznak.

A városrendezési ügyosztály különben már el is határozta, hogy a régi vízivárosi és a tabán-krisztinavárosi temetőkből parkot létesít.

Ennélfogva a közegészségügyi ügyosztály és a tanács sem lát semmi akadályt, sem kegyeleti, sem pedig közegészségügyi szempontból, hogy e két temetőben nyugvó halottakat ne ássák ki, hanem azok továbbra is sírjaikban maradhassanak. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a most érvényben levő köztemetői szabályrendeletet mellőzik és ugyanakkor előterjesztik a módosító javaslatot, amely szerint a jövőben betelt temetőkben, vagy sírtáblákban nyugvó halottak földi maradványainak kiemelését és más temetőkbe való áthelyezését mellőzni is lehet. Ennélfogva lehetővé teszi a fenntebbi megoldást".

Végül a Tőke legyőzte az erkölcsöt és a józan észt, ugyanis a temetőpark eszméjéből nem lett semmi:

A Vízivárosi temetőt 1885-ig használták, de ekkor még nem zárt be véglegesen, ugyanis kivételes esetekben még lehetett bele temetni. Az Új Nemzedék című folyóirat említi meg 1922. június 28-án, hogy "Öt éven belül megszüntetnek tíz budai temetőt". Ennek alapján már tudni lehetett, hogy több budai temető mellett a Vízivárosi temetőt is bezárják. A Fővárosi Hírlap 1927. március 2-án még kelt egy kis reményt, amikor főcímként írja, hogy "Emlékkertek lesznek a régi budai temetőkből", de erre sajnos nem került sor, s végül 1930-ban a Vízivárosi temetőt tényleg bezárják.

1930. október 25-én az Uj Budapest írja: "A vízivárosi temető bozótja. A vízivárosi temető környékén lakók közbiztonsági okokból a vízivárosi temető területét ellepő bozót kiirtását kérték. Kérelmükben kiemelték azt, hogy ezen temető bozótos területe különösen a nyári hónapokban a hajléktalanok men- helye, csavargók, munkakerülők tanyája. Rámutattak arra is, hogy ez év folyamán a temető mellett levő Virányoson csaknem 30 betörés történt. Ugyancsak közbiztonsági okokból kérték egyúttal, hogy az Ákos-utcai megállónál a temető területén átvezető közhasználatban levő nagyforgalmi kocsiút a sötétség beálltával kivilágittassék".

Az Ujság írja 1933 nyarán: "Van egy rendelkezés, talán törvénybe is van iktatva, melynek alapján a temető, ha nagyon megöregszik: megszűnik a halál kertje lenni. És az élet világát varázsolják a helyébe, az életét, mely sosem szűnik meg, hála Istennek, mely megy tovább, akár édes, akár keserű, akár borús, akár derűs, akár akarjuk, akár nem”.

Salamon Géza tanácsnok, a közegészségügyi ügyosztály vezetője a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának 1934. február 3-án: - Az a határidő, amelyet a két régi budai temető kiürítésére a törvény értelmében hirdetményileg adtunk, már az elmúlt esztendőben lejárt, és nincs akadálya annak, hogy a két temetőt, amelyek közül a vízivárosi kerek negyvenöt hold terjedelmű, a nálunk eddig ismeretlen, de külföldön igen divatos temetőparkká alakítsuk át. A temetőpark olyan liget, amely egyébként park jellegű, azonban mégis ott maradnak a nevezetesebb sírok. A parkszerű kiképzéshez, a temetői jelleg fentartásával, most van folyamatban a közmunkatanácsi engedély megszerzése, amit ha megkaptunk, már csak financiális szempontok fogják esetleg ideig-óráig eltolni a temetőparkok létesítését. A vízivárosi temető parkszerű kiképzése már az elmúlt esztendőben tulajdonképen meg is kezdődött a Kútvölgyi út szerpentinnek - amely az Új Szent János Kórházat köti össze a Kútvölgyi út magasabb részével a temetőn keresztül - megépítésével. Az a tervünk, hogy 200-240 sirt hagyunk meg a két temetőben, a tabáni temetőben 200 negyvennyolcas honvéd van eltemetve, ezek számára közös nagy síremléket emelnénk. A vízivárosi temetőben, amelybe 1780-ba kezdtek temetkezni Buda legelőkelőbb familliái, szintén sok a történelmi emlék jellegével bíró sir, amelyeket a temetőparkban a régi Buda iránti kegyeletünk jeléül szintén épségben tartanánk.

1936. december 9-én a Független Budapest híréből derült ki, hogy nem a vízivárosi, hanem a németvölgyi temetőt alakítják át emlékkertnek: "A főváros vezetősége régóta foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a budai régi temetőket emlékkertekké alakíttatja át. A vízivárosi és taibán-krisztinávárosi temetőik temetkezési jellege már 1685-ben megszűnt, 1926-ban pedig megkezdték az ott levő sírok kiürítését. Ennek kapcsán kimondották, hogy a neves halottak sírjait háborítatlanul megtartják, az utókor számára fenntartják és a temetők területét emlékkertekké nyilvánítják. El is készültek a tervek, amelyek végrehajtására azonban nem került sor. Időközben ugyanis a vízivárosi temető területének egy részét a főváros átengedte az új OTBA-kórház építésének céljára és széles területsávot kihasítottak a transverzális út építésére. Részben emiatt, részben azért, mert a temető bekerítése rendkívül nagy összegbe Ikerült volna, a főváros lemondott arról a gondolatról, hogy a vízivárosi temetőt akár mint emlékkertet, akár más formában fenntartsa.

Egy legutóbbi értekezlet úgy döntött, hogy a németvölgyi temetőben valósítják meg a szóbanforgó emlékkertet és ide helyezik át a megszűnő budai temetőkből azoknak a neves halottaknak a maradványait és síremlékeit, amelyeket a főváros kegyeletből, vagy történeti emlékből az utőkor számára fenn akar tartani. Ide temetik az 1848/49-es szabadságharcban részt vett hősök földi maradványait is, amelyek most a különböző budai temetőkben nyngosznak. A németvölgyi temető a budai rész egyik legszebb temetője, ahol az emlékkert céljára rendkívül alkalmas terület áll rendelkezésre. A honvédelmi miniszter, szintén hozzájárult a terv megvalósításához, úgyhogy annak részletes kidolgozását most megkezdik. A tervezett emlékkert a megfelelő szakértők bevonásával művészi módon úgy képeztetnék ki, hogy a tabáni temetőben nyugvó, Budavár bevételénél elesett honvédhősök emlékére létesítendő új emlékmű az emlélkkert közepén nyerne elhelyezést".

A temetőtől alig egy kilométerre volt az az utca és köz, amely 50 éven át őrizte Hieronymi Ottó Ferenc nevét, egészen 1956-ig. Az 1956-ban kiadott új Budapest térkép már Határőr utat és Pethényi közt jelöl.

Az újságcikk szerint éppen felszámolják a sírokat, halomba rakva a régi – javarészt német feliratos – sírköveket, kivágva a százados fákat: ekkor készült el az egykori temetőterületet kettészelő széles Kútvölgyi út. Hegy felőli oldala csakhamar be is épült, a villamos felé eső rész azonban ma is nagyrészt erdős, zöld, fallal elzárt honvédségi terület. A temető emlékét ma már leginkább csak a nagyra nőtt fák és a régi fényképek őrzik.