I. kerület, Vár

Dísz tér

A Dísz tér főként egy- és kétemeletes régi lakóházak által határolt, észak-déli irányban elnyújtott terület az I. kerületben, a Várnegyed központi részén. A hajdani polgárváros déli végén, a várpalota épületegyüttesével határos Szent György tér szomszédságában helyezkedik el.

2013. augusztus 5-én három hónapra útfelújítások kezdődtek a Várban. A Fővárosi Önkormányzat közútkezelőjeként a BKK elvégezte a Tárnok utca és a Dísz tér útfelújítási munkálatait, ami miatt módosult a 16-os, a 16A és a 116-os buszok útvonala, valamint az autósok is más útvonalon közlekedhettek.

A munkálatok során elbontották a meglévő nagykockakő burkolatot a kiemelt szegélyekkel és a járdával együtt, helyén új kőburkolat épült teljes szélességben. Az utat az egyenlőségi elvárásoknak és a jelentős turistaforgalom igényeinek megfelelően megemelték a járda szintjére. A vízelvezetés a korábbi kiemelt szegély helyén süllyesztett szegélyben elhelyezett folyókával egészült ki.

A Tárnok utcában és a Dísz téren folyó munkálatok 2013-ban fejeződtek be. A Vár felújítási munkálatait, amelynek része az említett útszakasz felújítása is, a BKK megbízásából a Penta Általános Építőipari Kft. végzi közel 1,1 milliárd forint értékben.

Június közepén megkezdődött a Dísz téren álló Honvéd Főparancsnokság felújítása is. A kormány határozatban rendelkezett a Vár területén évtizedek óta üresen, kihasználatlanul álló épület részleges rehabilitációjáról. A 700 millió forintos állami beruházást, amely az épület állagmegóvását, közönségforgalom előtti megnyitását tűzte ki célul, Zumbok Ferenc kormánybiztos irányítja, a tervezésben és lebonyolításban pedig a Várgondnokság Nonprofit Kft. működik közre. Az épület alkalmas lesz turisztikai és kulturális információk közvetítésére, kiállítások, vetítések, színházi, zenei programok befogadására és vendéglátóegységek kialakítására is.

A munkálatok során nem került pótlásra a belső falfelületekről levert vakolat, így bemutatható lett az eredeti, téglasorokból álló falazati struktúra. A felújítás főbb lépései az állagmegőrző munkálatokon túl a szabad átjárás biztosítása volt a Várba a korábban befalazott nyugati kapu megnyitásával, valamint az épület központi elemeként szolgáló, loggiával bővített négyzetes udvar használhatóvá tétele.

Úri utca

Az Úri utca a Dísz tértől a Kapisztrán térig húzódik. Az utca középkori eredetű, de a második világháborúban súlyos károk érték. Több háza teljesen elpusztult, ezek helyére a vári környezetbe jól illeszkedő épületeket építettek.

Az utcának a középkorban több neve volt, szakaszonként más-más, a déli részének neve Szent György utca, a középső szakasza Nyírő, Kalmár, Hátsó és Német utca, míg az északi rész neve Mindszent utca volt. A török korban ismét különböző nevekkel illették: eleinte Mindszent mahalleszi volt a neve, majd a déli részét Rézművesek utcájának hívták, északi részét a Rézművesek utcájától a Toprak kuleszi mejdániig Toprak bástya utcának hívták, de ennek egy részét Kádi utcájának is nevezték. 1696-ban már Herren Gasse (Úri sikátor) volt a neve. 1848-ban egy rövid időre átkeresztelték Batthyány utcának, majd ismét Úri utca lett a neve.

Az Úri utcában a Mária Magdolna-templomon kívül az alábbi épületek élveznek műemléki védettséget:

Úri utca 6.
Egyemeletes lakóház, ami a középkorban két ház volt. Gótikus kapualjában két ülőfülke van, a házban középkori helyiség és középkori pincék is találhatóak. Ebben a házban született Szalay László történetíró. Budapest ostroma után Tillai Ernő, ifj. Kotsis Iván és Meczner Lajos állították helyre, 1956 és 1958 között.

Úri utca 8.
Egyemeletes neogótikus stílusú ház, amit Hauszmann Alajos épített 1903-ban Széchenyi Gyula számára. A kapualjában ülőfülkék, a homlokzatában pedig középkori maradványok vannak. Az ennek a háznak a helyén álló épületet Hölbling János budai építőmester vette meg Rupp J. Gáspár élelmezési felügyelőtől 1724-ben.

Úri utca 9.
Egyemeletes saroklakóház, aminek a földszintjén középkori falmaradványok vannak, és a pincéje is középkori. 1700 táján alakították át, majd 1948-ban Meczner Lajos állította helyre. A házat összeépítették a Tárnok utca 10. számú házzal.

Úri utca 12.
Egyemeletes lakóház, újabb homlokzattal. A kapualjában az 1730-as évekből származó Szent Család-szobor látható.

Úri utca 13.
Egyemeletes középkori sarokház, aminek az egyszerű barokk homlokzatát többször átépítették. A világháborús sérülések utáni helyreállítás után több, középkorból származó részlet került elő. Ezeket megpróbálták konzerválni és mind bemutatni, emiatt a ház mai homlokzata vegyes képet mutat. A ház egész földszintje gótikus, dongaboltozatos helyiségekkel. Az Anna utca felőli rész a középkorban külön ház volt.
Úri utca 14.
Egyemeletes kora klasszicista stílusú lakóház, amit az 1810 körüli években építettek.

Úri utca 16.
Egyemeletes barokk lakóház, kapualjában és a földszintjén 1730 körüli barokk fiókos dongaboltozattal. Lépcsőházának copf stílusú vasajtója van.

Úri utca 17.
Egyemeletes középkori ház. Földszinti homlokzata teljesen középkori, a belső helyiségei boltozottak. Emeleti homlokzata is középkori, aminek a közepén valamikor 15-16. századi erkély lehetett. A 19. sz. háztól a Balta köz választja el, amibe két gótikus ablak és egy lőrés nyílik. A házat 1720 körül építették át barokk stílusúvá.
Úri utca 45.
A Zwack-palota, korábban a Zwack család tulajdona, majd a 2000-es évek elejéig Törökország budapesti nagykövetsége működött benne, értékesítését 2016-ban is tervezték, 2,5 millió euróért.

Úri utca 62.
A Prímási-palota épülete.

Úri utca 72.
A MNB egyik alapítványa 2015-ben vásárolta meg az ingatlant, amelyet a későbarokk állapotának megfelelően rekonstruáltak, a tetőzetét pedig teljes egészében lecserélték. Az Úri utca – Kapisztrán tér sarkán álló ház volt már plébániaépület, családi ház, katonai kincstár, működött itt italmérés és villamos teherelosztó központ is, de ez az a bizonyos ingatlan, amelynek pincerendszerében a Magyar Nemzeti Bank a második világháború előtt és alatt is az ország aranytartalékát tervezte tárolni.

A Mária Magdolna-templom és az Úri utca 72. számú ház 2014-ben (kép: Google Maps)

Az Úri utca 72. számú ház éppen szemben áll a második világháborúban megsérült és lebontott középkori Mária Magdolna-templom tornyával, így nem meglepő, hogy a törökdúlás előtt a plébánia épülete volt itt. A töröktől való 1686-os visszafoglalás után néhány évvel két ház állt a telken, de nem pont azon a területen, mint amelyen a mai ház. Az 1700-as évek elején a katonai kincstáré volt az ingatlan, majd 1750-től magánszemélyek birtokolták, s az újabb és újabb tulajdonosok rendre építkezésbe fogtak, hogy a saját igényüknek megfelelő házat alakítsanak itt ki.

Fennmaradt egy 1784-ből származó összeírás, amelyből tudhatjuk, milyen helyiségek voltak akkor a földszinten és az emeleten. Ezt követően azonban ismét építkezés kezdődött a telken: az épületet bővítették, valószínűleg ekkor épülhetett a Tóth Árpád sétány felőli épületszárny, a munkák 1792-ig tartottak. Az épület Úri utcai oldala ezekben az években későbarokk architektúrát kapott. A kőkeretes, egyenes záródású Úri utcai kapu azonban feltehetően a XIX. század elejéből való.

A ház és az alatta lévő barlangrendszer sorsát illetően igen érdekes a következő tulajdonos személye: 1936-ban a Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettese, Scossa Géza vásárolta meg az épületet. Az ingatlanon 1938-ban ismét átalakítás kezdődött, először az Úri utcai, majd a sétány felőli oldalon, az építési tervek teljes egészében fennmaradtak, az alaprajzon jól kivehető a barokk kori szerkezet.

Ekkorra már az is kiderül, pontosan mekkora kiterjedésű barlangrendszer van a föld alatt. A honvédség ugyanis az 1930-as években elhatározta, hogy a Vár alatti pincerendszert légvédelmi menedékké alakítja, ezért 1935-ben megkezdődött a Várban lévő minisztériumok pincerendszerének feltárása a híres magyar geológus, Kadić Ottokár vezetésével, akit a magyar barlangkutatás megalapítójaként tartunk számon (horvát apától és magyar anyától született, de magyarnak tartotta magát).

Időközben azonban felmerült egy újabb elképzelés a barlangok hasznosítására: hogy a Magyar Nemzeti Bank trezortermeit kellene itt, a föld alatt megépíteni, hogy ott lehessen elhelyezni az ország aranytartalékát. A munkálatok meg is kezdődtek. Az Úri utca 72. számú ház kétszintes barokk pincéje 7-10 méter mélységű volt, ez alatt, 15-30 méter mélyen a természetes üregek kitágításával alakították ki a Nemzeti Bank trezortermeit. A háború kitörése után vészkijáratot építettek a várfal alatti Lovas útra, ezenkívül volt egy járat a Belügyminisztérium Úri utcai épületéhez, egy másik pedig a Mária Magdolna-templom irányába vezetett.

A bank vezetése 1940-ben döntötte el, hogy 30 méter mélyen egy háromszintes termet alakíttat ki. Ennek elkészülte után összesen 1534 négyzetméteres lett az épület alatti pincerendszer.

A háború után elvették a banktól az épületet és a pincerendszert is, az ingatlan állami tulajdonba került. Az 1950-es években a Magyar Villamos Művek Tröszt Országos Villamos Teherelosztó Központja vette birtokba a területet. A pincerendszerben 1967-től hírközlési központ működött, az épületben pedig 1969-ben 13 szolgálati lakást alakítottak ki.

Az ingatlant 2015-ben vásárolta meg a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány, amely úgy döntött, hogy a késő barokk állapotnak megfelelően állíttatja helyre az épületet. Időközben a Pallas Athéné Alapítványok létrehozták az Optima Befektetési Zrt.-t az alapítványok vagyonával való biztonságos gazdálkodásra. Ez a cég alapította az Optimum Úri 72. Ingatlanbefektetési Kft.-t az Úri utcai építkezés lebonyolítására és az ingatlan üzemeltetésére, sőt 2019-től a tulajdonjogot is gyakorolja.

A Magyar Nemzeti Bank alapítványai az elmúlt években több műemlék épület megmentését és az eredeti terveknek megfelelő rekonstrukcióját is magukra vállalták.

Az épület látványterve 2016-ban

Országház utca

Az Országház utca a Kapisztrán tér és a Szentháromság tér között húzódik. Hossza nagyjából 450 méter, s ezzel a Várnegyed második leghosszabb utcája.

A középkorban az itt megtelepedett olaszokról Platea Italicorum (Olaszok utcája vagy Olasz utca) volt a neve. A törökök előbb a magyar elnevezését használták, majd Fürdő utcának hívták. Az 1696. évi Zaiger szerint Sütő utca volt a neve, 1790-ben, a budai Országházban tartott országgyűlés után kapta mai nevét.

Az Országház utca képe észak felé

Országház utca 2.
6 ablakos lakóház, kapualjában XV. századi gótikus ülőfülkék vannak. Mindkét udvari szárnyában nyolcszögű gótikus pilléres árkádok vannak lesarkított, széles félkörű ívekkel. A Szentháromság tér felőli tűzfala egy a középkorban itt húzódott sikátorra nézett, benne az emeleten is több gótikus nyílás van. Emeletén szintén gótikus falfestmény került elő, amely a Budapest Történeti Múzeumban látható. Udvara felől az emeleten klasszicista nyitott folyosó van oszlopokkal. Az épület 15. századi gótikus palotamaradványok felhasználásával épült a XVIII. század elején. 1758-ban Christen Xavér Ferenc, Buda város főorvosa vette meg és 1800 körül klasszicista stílusban átalakíttatta. A későbbi eklektikus homlokzatát 1963-ban leegyszerűsítették. A ház földszintjén étterem működik.

Az Országház utca 2. számú ház

Országház utca 4.
Egyemeletes, hatablakos lakóház, amit régebbi falak felhasználásával Förderer Gáspár építtetettt 1758-ban. 1783-ban Adlitzer Márton bővíttette és 1810-ben emeletesre, és mai klasszicista alakjára építtette át. 1824-től Rauschmann József órásmesteré volt. Kosáríves kapujának eredeti szárnyai vannak, kapualja fiókos dongával ill. csehsüveggel van boltozva. Klasszicista lépcsőházában dór oszlopok vannak.

Országház utca 5.
Egyemeletes, saroklakóház. Késő barokk stílusban épült 1790 táján, a budai copf építészet egyik legszebb darabja. Eredetileg két középkori házból egyesítették 1729-ben. 1788-ban Schwartzeysen Borbála révén férje, Mihalkó Márton örökölte. Földszintjét és emeletét összefüggő füzéres falpillérek tagolják, kőkeretes copf kapujában eredeti szárnyak vannak. Széles kapualjából barokk lépcsőház nyílik.

Országház utca 6.
Középkori részleteket tartalmazó, 1822-ben átépített és 1944-45-ben rommá lett lakóház. A régi kapualjat most kétemeletes, 1967-ben tervezett lakóház fogja közre, ugyanígy az emeletre vezető lépcsőkart és a pincelejáratot. Zeőke Gabriella tervezte.

Országház utca 7.
Emeletes, barokk, klasszicista homlokzatú lakóház, jelentős középkori részletekkel. Egyes források szerint a késő középkorban itt volt a budai pénzverde. A ház a XVIII. század elején épült fel az 1686-ban elpusztult eredeti ház maradványainak felhasználásával. Klasszicista homlokzatát 1830-ban kaphatta, amikor Walheim Nepomuk János volt a tulajdonosa. 1934-ben neobarokk modorban átépítették, majd 1957-ben Dragonits Tamás visszaállította klasszicista alakjára. Kapualjában balra félköríves gótikus ülőfülke van. A belső traktusban lévő két gótikus ülőfülke szintén félköríves. Klasszicista lépcsőháza van.

Országház utca 8.
Kétemeletes, késő barokk stílusban épült lakóház. Copf kapukeretében füzérdíszes eredeti szárnyak vannak. Mai alakját valószínűleg gróf Cziráky László birtokában kapta.

Országház utca 9.
Egyemeletes, ma semleges stílusú lakóház. Kapukerete gótikus, kapualjában számos középkori ülőfülke van, liliomos záródású, lóhere alakú mérművekkel. Földszinti helységeiben középkori falmaradványok láthatóak, emeletén lesarkított gótikus ajtó és boltozott helyiségek vannak. A XVIII. század első negyedében épülhetett, jelentős középkori, XIV. századi maradványok felhasználásával.

Országház utca 10.
Egyemeletes, késő barokk lakóház. Kő kapukeretének oromzatában Mócsy Károly kirurgus címerével, aki 1802-ben lett nemes. Triglifes főpárkánya van, emeleti ablakain copf díszítéssel. Csehsüveg boltozatos kapualjától balra gótikus helyiség, benne vendéglő. Udvarán 18. századi folyosórács, lépcsőházában preromantikus vasrács látható C.M. monogrammal. Mócsy 1781-ben vette meg a házat.

Országház utca 11.
Egyemeletes, kora klasszicista stílusú lakóház. Kapualjától balra gótikus helyiség van. Északi tűzfalában szintén vannak középkori maradványok. Stedon József ács volt a tulajdonosa, amikor mai formáját megkapta 1819-ben.

Országház utca 13.
Sztojakovits-ház. Egyemeletes lakóház, kettős lizéniákkal. Kapualjában csúcsíves ajtókeret, udvari falában gótikus kettős kőgyám. Földszintjén jobbra XV. századi gótikus terem van két bordás keresztboltozattal, ma ebben működik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókja. A középkori belső térben balról barokk, csehsüveges boltozatú terem van az 1770 körüli időkből, stukkóval.

Országház utca 14.
Kétemeletes saroklakóház, klasszicista homlokzatát 1847-ben kapta, amikor Tenczer (Lejthényi) Károly, a Baudirectio tisztviselője vette meg. Előzőleg Ferenczy István szobrász tulajdona volt 1846-ig, aki a Csík örökösöktől 12 ezer váltó forintért vette meg 1834-ben, és a hátsó részre emeletet építtetett. A hajdan földszintes romos ház 1760-ban Csík Mátyás tulajdona volt. A homlokzaton Ferenczy-emléktábla van, Sidló Ferenc műve.

Országház utca 16.
Egyemeletes klasszicista saroklakóház, kapualja XVIII. századi dórfejes pillérekkel van tagolva. Dongaboltozott pincéi középkoriak, és részben a földszintje is az. 1760-ban Jálics Mátyás háza volt, romos állapotban. Mai alakját 1810 körül kapta.

Országház utca 17.
Földszintes barokk épület, kosáríves kapuval, rajta a sütőcéh jelvényeivel díszített zárókővel. Kapualja keresztboltozatos, tőle északra középkori helyiségek vannak. A ház alatt terjedelmes pince van, hevederes középkori boltozatokkal, alatta még egy pincével. Homlokzatán is gótikus ablak- és ajtókeret-maradványok, a nyílások fölött barokk stukkódíszek láthatóak. A ház 1700 körül Spiegel Bernát pékmesteré volt. Róla nevezték el az utcát az Országház megnyitásáig Sütő utcának. Jelenleg vendéglő működik benne.

Országház utca 18.
Egyemeletes, emeletén 1 eredeti, 2 rekonstruált gótikus ablakkal és XV. századi gótikus, kettős konzolokon nyugvó zárt erkéllyel. Szegmentíves gótikus kapukerete van, barokk szárnyakkal, mellette középkori ajtó felülvilágítóval, azaz szellőzővel. Kapualja is gótikus, benne gótikus ajtókkal. Földszintjén mindkét oldal felé középkori helyiségek vannak. A házat 1770-ben átalakították, majd a második világháborúban rommá lett. A XVIII. század első felében Stettner Sebestyén egyházi festő lakóháza volt.

Országház utca 20.
Emeletes lakóház, két barokk ikerablakkal, a földszint felett kettős konzolokra ívelt XIV. századi lóhereívsoros vakárkád fut végig, mely az emeleti kissé előreugró homlokzatot tartja. A földszinti üzlethelyiségben gótikus keresztboltozat, kapualjában lóhereíves ülőfülkék vannak. A XIV. század végén épült házat Nicki János mészárosmester tulajdonában barokk stílusúra alakították át. Ebből az időből való az emelet és a kosáríves kapukeret, zárókövén az 1771-es évszámmal és J.N. monogrammal.

Országház utca 21.
Emeletes, kora barokk saroklakóház az 1720-as évekből. Sarkán római sírkődarab van befalazva. Az MTA vendégháza. A ház előtt Lendvay Márton, id. színésznek, a Nemzeti Színház mellől idehozott szobra áll, ami Dunaiszky László 1860-as alkotása.

Országház utca 22.
Emeletes, zárt erkélyű lakóház, barokk díszekkel. Szegmentíves kapukerete és kapualja gótikus stílusú. Középkori pincelejárata és helyiségei vannak. Mai alakját 1770-ben kapta.

Országház utca 23.
Emeletes, barokk lakóház az 1730-as évekből. Lesarkított kapukerete gótikus, barokk kapuszárnyakkal. Kapualja is gótikus. Homlokzatán jobbra a földszinten gótikus középosztású ablak van. Udvari manzárdtetős épülete 1816-ban épült Orlics Ferenc lakatos részére.

Az Országház utca 23. számú ház

Országház utca 24.
Emeletes lakóház. Pincéjében föld alatti folyosó van, északi tűzfala középkori. A 26-os szám udvara felé eső kétemeletes középkori armírozott sarka talán egy lakótorony maradványa. Kapualjában gótikus ülőfülkék, az innen jobbra eső helyiségben középkori maradványok vannak. Az udvarában lévő copf vasrácsok 1785 körüli időkből származnak.

Országház utca 26.
Kis-Országház, egyemeletes lakóház, kapualjában XIV. századi ülőfülkékkel, a földszint mindkét oldalán két-két gótikus helyiség van.

Országház utca 28.
Régi budai Országház. Kétemeletes, 17 ablakos épület. Copf kapufa sarokkonzolos emeletén az egykori országgyűlési terem gazdag, de többször átalakított copf stílusú belső architektúrával. Az Úri utca 49. számú házzal egybeépülve a klarissza apácáké volt és a XVIII. század második felében épült. Alig lett kész, amikor II. József a rendet feloszlatta, és ideköltözött Pozsonyból az országház és a kúria. Az erre a célra való átalakítást 1784-85-ben Franz Anton Hillebrandt vezette. Tőle való a késő barokk homlokzat és a díszterem, melyben 1790-ben, 1792-ben és 1807-ben országgyűlést tartottak, de táncmulatságok helyszíne is volt. Az utóbb hozzáépített 30-32. számú házban a II. világháború előtt a Belügyminisztérium működött. Jelenleg az MTA társadalomtudományi intézeteinek (Állam- és Jogtudományi Intézet, Művészettörténeti Kutatócsoport, Néprajzi Kutatócsoport) az otthona.

Az Országház utca és a Nándor utca találkozása (háttérben az Országos Levéltár)

Szentháromság tér és utca

A Szentháromság utca a Mátyás-templommal szemben található viszonylag rövid kis utca, mely a várfalnál végződik nyugati irányban. Az utcában található a régi budai városháza, a Hadik András lovas-szobor és a Russwurm Cukrászda.

Szentháromság utca 2.
A régi budai városháza egyemeletes barokk stílusú épület a Szentháromság utca 2. szám alatt található. Több mint 160 évig Buda városának, további 70 éven át a főváros I. kerületének közigazgatási központja volt, napjainkban nemzetközi kutatóintézet működik falai között.

A Szentháromság tér nyugati felének épületei; jobb szélen a régi budai városháza

A budai vár egyik leglátogatottabb helyén, a volt polgárváros közepén áll. Három homlokzata közül a leghosszabb a Szentháromság utca vonalában húzódik, a nyugati az Úri utcára, a keleti a Tárnok utcára és a Szentháromság térre néz. Az egyszerű vonalvezetésű, egységes stílusú épület két sarkán egy-egy előreugró, díszesen faragott kőkonzolokkal alátámasztott zárt erkély, a keleti szárny tetején kis harang- és óratorony látható. A Szentháromság térre néző sarkon a falba vágott mélyedésben Pallas Athéné-szobra áll, pajzsát Buda város címere díszíti.

Az épület Szentháromság tér felé néző sarka

Buda 1686. évi török alóli felszabadítása közben a vár építményeinek nagy része elpusztult, házainak többsége romokban hevert. A budai városházának szánt épületet kisebb középkori lakóházak maradványain 1702-ben (egyes források szerint már 1692-ben) kezdték építeni Venerio Ceresola itáliai építőmester vezetésével. (Ceresola alapította a budai kőművesek céhét, és ő építette a budai várban a Dísz tér 3. szám alatti házat is). Kevéssel ezután a városházát tovább bővítették, és a budai magisztrátus 1710. június 6-án tartotta meg benne az első ülését. 1714-ben Johann Hölbling az emeleten kis kápolnát épített. 1723-ban a Budán pusztító tűzvészben a városháza is megsérült, de egy-két év alatt helyreállították.

Az épület tornyának órája

Néhány évtizeddel később Nepauer Máté tervei szerint és irányításával az épületet kibővítették: ekkor készült a napjainkban is látható díszes lépcsőház, 1770-1774 között pedig a nyugati, Úri utcai szárny emeleti része. Az itteni sarokerkély a korábban készült keleti erkély mása, csak faragott díszítése különbözik attól. Lényegében ezzel a bővítéssel fejeződött be a városháza építése, alakult ki mai formája. Az emeleti kápolnát 1785-ben II. József bezáratta, 1824-ben ismét megnyitották, majd 1851-ben végleg megszüntették, a kápolna kis harangtornya azonban a helyén maradt.

Budapest 1944–1945-ös ostroma idején az egykori városháza súlyosan megrongálódott, tetőzete beszakadt, nyugati szárnya leomlott. A teljes helyreállítás során (1950-1952) többek között új kapuszárnyakat készítettek, restaurálták, illetve részben újrafaragták a leomlott nyugati sarokerkélyt és az ablakok kőkereteit.

Szentháromság utca 3.
A Szentháromság utca 3. számú telken 1945 előtt álló ház egyemeletes volt, két ablak szélességű homlokzattal. A házat Arányi 1877-ben készült jegyzéke azoknak a házaknak a körébe sorolja, amelyeket a török hódoltság előtti időből származtat. Földszintje csupán kapualjból áll, amely - mint írja - szokatlanul alacsony és félköríves. A legkorábbi térkép, amellyel rendelkezünk, Haüy 1687-es térképe, a mai állapotnak megfelelően jelzi keskeny homlokzatát. A Zaiger 1696-ban ezt írja: "Jó régi falai, egy boltozata és pincéje van". A házat 1945-ben bombatalálat érte.

Az 1959-ben végzett kutatás befejezése óta a Vár területén több helyen került elő utcára nyíló pinceajtó (pl. az Úri utca 31. számú házon, vagy a Bécsi kapu tér 8. számú ház Kard utcai homlokzatán és több más helyen). Ez a sajátságos kialakítása a lakóházaknak a középkorban a gazdasági szükségletekhez alkalmazkodott. A ház tulajdonosa a budai hegyek szőlőtermését és borát házhoz szállítva, közvetlenül az utcáról eresztette le a pincébe. A hordókat borkorcsolyán csúsztatták le, erre vall a Szentháromság utca 3. számú ház esetében a pinceajtó záródásának háromnegyed köríves kiképzése.

Szentháromság utca 7.
Az itt állott épület 1944-45-ben olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a háború után teljes lebontására került sor. Helyén eredetileg két középkori lakóház állhatott, ezek az 1686. évi ostrom során erősen megrongálódtak, újjáépítésük a XVIII. században barokk stílusban történt. A két házat a XIX. században egyesítették, majd 1870-ben a második emelet felépítésével a ház elnyerte végleges alakját.

Haüy 1687-ben készült térképén a 122. szám alatt szerepel, homlokzati hossza 46 láb, azaz 14,54 méter. Ez a homlokzat mai méretét meg sem közelíti; de egyébként is nehéz a Haüy-térképet jelen esetben kiindulási pontként felhasználnunk, mivel épületünk mellett két telket is 123-as számmal jelöl. A két homlokzat méretét összevonva közli, ilyen formában a 123. szám részben a mai Országház utca 2. számú házzal, részben a Szentháromság tér 7. számú telekkel azonosítható. Az 1696-os Zaiger épületünket a 103. szám alatt említi.

A telek középkori beépítettségét sajnos nem tisztázhattuk megnyugtató módon, mivel a feltárás a teljességet meg sem közelíthette a számos el nem bontott újkori építmény és el nem hordott építési törmelék miatt. Ugyancsak nem került sor a pincék feltárására sem. A feltárás során kitűnt, hogy a terület erősen sziklás, a feltárt középkori alapfalakat minden esetben sziklára alapozták, és a helyiségek belsejében, az alapfalak szintjében hatalmas sziklatömbök láthatók. Ami a középkori szintviszonyokat illeti, az udvar és a járda szintje jóval magasabban húzódhatott a mainál, mert a középkori pinceboltozatok minden esetben a mai járdaszint fölé nyúlnak.

A telek északi felén (az Országház utca 2. számú ház mellett) K-Ny-i irányú középkori dongaboltozatos pince helyezkedik el. Utca felőli szakaszának boltozata tégla, majd ennek nyugati folytatásaként kőboltozat mutatkozik. A kőboltozatos pinceszakasz keskenyebb, mint a téglával boltozott, és annál korábbinak tűnik. A két fajta boltozat találkozásánál téglabolt-öv helyezkedik el. A téglaboltozat habarcsában egy helyütt XV. század végi pénzt találtunk; ez lehetővé teszi a boltozat keletkezési idejének hozzávetőleges megállapítását. Mivel a téglaboltozatos pinceszakasz szélesebbre épült, falát meghosszabbították az eredeti, kővel boltozott pince felé is olyképpen, hogy az kettős udvar felőli homlokzati fallal rendelkezik; ezért a külső falba ferdén bevágott középkori ablak téglából épített világító aknával csatlakozik az eredeti falhoz. Éppen ez a másodlagos homlokzati fal teszi problematikussá azt a négyszögletes építményt, amelyet a pince barokkban is használt, de kétségkívül középkori eredetű lejárata előtt láthatunk.

Tüzetes megkutatására nem nyílt lehetőség, de nagyon valószínű, hogy ez a lejárat előtti négyzetes építmény összeköttetésben áll az eredeti pincefallal és a kővel boltozott pince eredeti, derékszögben törő lejáratának maradványa. A pincetér felőli homlokzati falában középkori, kőkeretes, sziklára alapozott, középkorban elfalazott ajtót találtunk. Ezt az utca felőli pincelejárót használták egy ideig a középkorban, és valószínűleg akkor szüntették meg, amikor felépült a fent említett udvar felőli pincelejáró.

A Szentháromság utca kelet felé. Az utca végén látható a Mátyás-templom

A pincétől délre, az utcai homlokzati fal mögött É-D-i irányú középkori helyiségsor húzódik, egy helyütt a fal alapozási rétegéből XIV. századi kerámia került elő. A telek közepe táján sziklára alapozott, kőlapokkal burkolt barokk csatorna helyezkedik el, ennek építésekor elbontottak több középkori falat. A telek DNy-i részén középkori téglaboltozatos, L alakú pince található, mindkét lejárata újkori építmény. Kutatására nem kerülhetett sor, mert tele van törmelékkel. A pince E-D-i szárnya felett síkmennyezetes földszinti építményt kell elképzelnünk, mivel a Szentháromság utca 5. számú ház felé eső falból középkori konzolsorra utaló csonkokat bontottak ki. Nem lehetetlen, hogy ez a pince a felette álló építménnyel eredetileg különálló ház volt, és csak a későbbiek során építették össze a Szentháromság térre néző épülettel. Két épület mellett szól az is, hogy ilyen kisméretű telken ritkán építenek két, egymástól független pincét.

A Szentháromság utca 5-ös és 7-es számú lakóházak ablakai

Ha elfogadjuk azt, hogy a telek nyugati végében különálló épület helyezkedett el, akkor fel kell tennünk azt a kérdést, hogy miképpen közelíthették meg ezt az épületet? Valószínű, hogy északi oldaláról. Ugyanis több jel valószínűsíti azt a feltevést, hogy a középkorban egy ideig a telek északi oldalán, az Országház utca 2. számú ház mellett sikátor húzódott. Ezt látszott igazolni több, a Szentháromság utca 5. számú ház kutatása során felszínre került építészeti maradvány, úgyszintén az Országház utca 2. számú ház déli tűzfalában az első és második emeleten levő középkori nyílások. Azonkívül ez a tűzfal középkori kváderfestés maradványait is megőrizte. A kváderfestés kétségkívül arra mutat, hogy a fal egy ideig szabadon állott. Maradványai helyenként olyan mélyen is megtalálhatók, hogy a középkori szintviszonyokat figyelembe véve még földszintes épületet sem képzelhetünk el a festéssel dekorált tűzfal mellett.

A fentiek természetesen csupán feltevések, amelyek megnyugtató módon csak tüzetes kutatás nyomán lennének igazolhatók. A minden részletre kiterjedő alapos kutatást indokolná az is, hogy ezen a telken feltétlenül jelentős épület állhatott. A királyi alapítású főtemplom közelsége egymagában is indokolná ezt a feltevést, de kétségkívül ezt bizonyítják a feltárás során előkerült, elsőrendű mesterek kezére valló középkori kőfaragványok is. (forrás: Lócsy Erzsébet)

A 7-es számú ház homlokzata

Szentháromság utca 8.
Az épület 1944-ben pusztult el. Helyén középkori lakóház állt, ennek maradványait felhasználva a XVIII. században barokk stílusban átépítették. Az épület sarkán kör alaprajzú zárt erkély foglalt helyet. Az 1944-ben elpusztult ház középkori épület elődjét a Haüy-féle térkép 89. számmal, az 1696. évi Zaiger 102. számmal jelöli. A mindkét helyen feltüntetett homlokzati méretek kisebb-nagyobb eltéréseket leszámítva azonosíthatók a mai méretekkel.

A kutatás során feltárták az épület középkori alapfalait. Alaprajza jóval világosabb és tisztább a szomszédos, 7. számú házénál. Eredeti alaprajzát kevésbé módosították a későbbi építkezések. A telek északi részén kőboltozatos középkori pince helyezkedik el, felette húzódott a középkori kapualj. A középkori kapukeret csekély maradványait sikerült megtalálni (kapualja a legújabb időben is itt nyílt, tehát mindvégig megtartották a ház középkori beosztását). A pince eredeti középkori lejárata délről nyílott. Maradványai alapján megállapítható, hogy lépcsője téglából készült és a téglával burkolt lejárati fal nyugati oldalába téglakeretes lámpatartó fülkét építettek. Ezt a lejáratot a későbbiek során (de még a középkorban) elfalazták és pótolták a boltozatot a lejárat helyén, de már nem csupán kővel (mint maga a boltozat), hanem kő és tégla együttes felhasználásával. Bizonyos, hogy a lejárat elfalazása után újabb pincelejárót nyitottak. Ennek felkutatása nem volt lehetséges a pincében felhalmozódott törmelék miatt. A pincétől délre, a Szentháromság térre tekintő homlokzat mögött három négyzetes alaprajzú helyiség középkori alapfalai kerültek felszínre. A Szentháromság utcára tekintő homlokzat mögött két keskeny, hosszanti helyiség húzódik É-D-i irányban. A középkori járdaszint itt is, éppen úgy, mint a szomszédos (7. sz.) háznál, jóval magasabban lehetett a mainál, mivel a pince boltozata a mai szint fölött emelkedik. Nem lenne hiábavaló további kutatás végzése, mivel a pince alatt mélypince is húzódik. (forrás: Lócsy Erzsébet)

Szentháromság utca 9.
Az 1687. évi Haüy-féle térkép 83. szám alatt a mai Szentháromság utca 9. és 11. számú telket egynek jelöli. A néhány évvel később készült Zaiger 76-os számmal szintén csak egy telket jelöl ezen a területen. A kutatásnál feltárt, elfalazott ajtónyílások - a jelenlegi két ház között - is igazolják, hogy a XVII-XVIII. században összetartozott a két épület. A jelenlegi ház 1686-ban erősen megsérült középkori lakóház romjain épült újjá.

A XIX. század végén történt kettéválasztásnál az épületet oly erősen átalakítják, hogy a középkori alaprajza nem rekonstruálható. A Szentháromság utcai két helyiség É-D-i irányú válaszfalában erősen megsérült, elszedett kőkeretes ajtó részletét bontottuk ki, amelynek küszöbe a mai szint alatt 25 cm mélyen volt. A feltárt ajtót 1887 előtt zárták el a pincelejáróval, amelyet a XIX. század folyamán szüntetnek meg. A Szentháromság utca 7. számú épülettel határos falak vizsgálatánál az emeleten a 7. számú ház falában kisméretű, téglány alakú, kőkeretes ablakot találtak, amelyet eddig a 9. számú ház második emeleti fala zárt el. A két hátsó, földszinti helyiségben öntött (terrazzo) padlót tártak fel. Továbbá egy középkori válaszfalat, amely a jelenlegi fallal párhuzamosan fut és a jelenlegi szint létesítésnél került elbontásra. K-Ny-i irányú faszerkezetű, török falrészletet bontottak ki a Szentháromság utca felől eső második helyiségben. (forrás: Bertalan Vilmosné)

Szentháromság utca 11.
Az épület egy fiókos dongaboltozatos traktusból és az épület teljes hosszában végigfutó É-D-i irányú folyosóból állt. A folyosóból nyílik az emeletre vezető lépcső és a pincelejárat. A sziklába vágott középkori pince a déli épületrész alatt K-Ny-i irányban helyezkedik el. A 9. számú romos épület felé a földszinten és az emeleten a lépcső építésekor megszüntetett ajtókat találtak. Ez arra mutat, hogy a két épület a XVII-XVIII. század folyamán összetartozott. Az 1687. évi Haüy-féle térkép 83. szám alatt a mai 9. és 11. számú telket egynek jelöli. A néhány évvel későbbi Zaiger 76-os számmal szintén csak egy telket jelöl ezen a területen. Az épület leírásában a pincékről és egy-két romos falról számol be: „Hat noch etwass von alten gemur und Keller". A kutatásnál megállapítható volt az Úri utca 25. számmal határos helyiségben, a mai szint alatt 15-20 cm-rel, egy nagyköves újkori padlószint és egy elbontott K-Ny-i irányú, 50-60 cm széles fal. A két helyiség közötti jelenlegi válaszfal szintén a sziklára alapozott középkori alapokon épült újjá. Feltehető, hogy a két középkori fal eredetileg az Úri utca felé néző kapualjat határolta volna. Az újkori padló alatti középkori feltöltési rétegben edény égetésnél használt háromláb került elő. A Szentháromság utcai középkori zárófal a mainál valamivel beljebb húzódott. A jelenlegi padlószint 5-10 cm-es eltéréssel a középkorinak felel meg. A pince középkori dongaboltozatának feltöltésében agyag háromlábat, színes ólommázas kályhacsempe részletét, kínai porcelán és török kályhaszem töredékeit találták. (forrás: Bertalan Vilmosné)

Hadik András lovas-szobra
Hadik András lovas-szobra egy műkő talapzaton álló bronz szobor. 326 cm magas. A talapzat előtt egy üvegtokba elhelyezték az aradi 3. huszárezred 1702-1918 között elesett halottainak névsorát. A szobrot 1937-ben avatták fel, amely egyben az 1702-es alapítású 3-as huszárezred emlékműve is.

Hadik András lovas-szobra a régi budai városháza mögött, az Úri utca találkozásánál látható

Hadik András (1710–1790) magyar huszártábornok, császári tábornagy, földbirtokos, politikus. 1757. október 10-én kalandos vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg–porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosa elfoglalásába. A Berlin falai alatt meglepetés-szerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték. A huszárok fergeteges rohama a városban ellenálló 5500 főnyi helyőrséget szétszórta és foglyul ejtette.

Berlin megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínyeként ismert, ami a porosz királynak óriási szégyen volt, ellenségeinek pedig nevetség tárgyául szolgált. Hadik Andrást tettéért a Mária Terézia-rend nagykeresztjével tüntették ki. A háború befejezése után hatalmas birtokokat, valamint grófi rangot kapott.

Szentháromság szobor
A Mátyás-templom előtt a XVII. század végén, az 1686-os ostrom után alakítottak ki teret, addig szűk utca vezetett a kapujához. Az 1691-es pestisjárvány során a polgárok fogadalmat tettek, hogy ha a járvány elmúlik, szentháromság-szobrot állítanak hálából. A járvány véget ért, és a szobrot 1706-ban fel is állították, azonban három évvel később, 1709-ben újabb járvány pusztított. A lakosság ezúttal azt fogadta meg, hogy nagyobb, díszesebb szobrot állít az előző helyén, ha ezt a járványt is túlélik. Így történt, hogy 1712-ben a korábban állított szobrot a mai III. kerületi Zsigmond térre helyezték át, és helyébe 1713-ban a Ungleich Fülöp és Hörger Antal szobrászok által készített 14,4 méter magas, barokk szobrot állítottak.

Az emlékmű szobrai (kép: owl.hu)

A műalkotás az 1945-ös ostromban súlyosan megrongálódott, ezért domborműveit és szobrait (a csúcsán álló Szentháromság-szoborcsoport kivételével) a Kiscelli Múzeumba szállították, helyükre pedig a ma is látható, Búza Barna által alkotott rekonstrukciókat állították.

A szobor talapzatán három dombormű sorakozik, Hörger Antal alkotásainak rekonstrukciói: Dávid könyörgése (ld. 1Krón 21, felirata: Propter poenitentiam - a bűnbánat miatt), A pestis (felirata: Quia Dominus dixit: sufficit - Mert az Úr szólott: elég), A fogadalmi emlék építése (Comuni studio exsurgit - Közös munkával emelkedik). A domborművek között három kartus látható, bennük Magyarország, illetve Buda címere. A harmadik kartusban elhelyezett osztrák császári címert elpusztították, helyén ma a szobor egyik felújítására emlékeztető szöveg áll.

Az emlékmű törzse körül három csoportban hat angyal és kilenc szent szobra látható, Ungleich Fülöp eredeti alkotásainak rekonstrukciói: Szűz Mária, Szent Sebestyén, a járványokban védelmező szent és Szent Rókus, a pestises betegek (és a kőfaragó céh) védőszentje; Xavéri Szent Ferenc, akit a pestisjárvány idején választottak Buda védőszentjéül, Szent József, az ácsok céhének patrónusa és Hippói Szent Ágoston, mint a Szentháromság titkának magyarázója; Keresztelő Szent János, Nepomuki Szent János, a halászok céhének védőszentje és Szent Kristóf, az úton lévők patrónusa.

Keresztelő Szent János ábrázolását az indokolhatta, hogy a pestisjárványok okozta félelem légköréhez köthető a török hódoltság után Budán maradt utolsó muszlimok megkeresztelkedése. Az emlékoszlop csúcsán Ungleich eredeti Szentháromság-szoborcsoportja látható. 2005. október elején kezdték meg a szobor esedékes felújítását, melynek költségeit a fővárosi költségvetés fedezte. Ennek során a szobor építményének eredeti téglamagját is elbontották, és tömb-mészkövekből újjáépítették. A munkálatok 2007 augusztusában fejeződtek be.

Emléktábla az emlékmű oldalában (kép: owl.hu)

Szentháromság tér 7.
A Szentháromság téren a Mátyás-templommal szemben volt található a Burg Hotel vár szerű, oda nem illő épülete, amit Jánossy György tervezett 1976-ban, de csak 1979 és 1981 között épült fel. Eleinte diplomataház volt, napjainkban szállodaként üzemel.

A szálloda nem épp szép épülete

Tárnok utca

Előkészületben!

A Tárnok utca 24 és 26-os számú házak

A Tárnok utca felújítása 2013-ban

Hess András tér

A tér Hess András XV. századi nyomdászról, az első magyarországi nyomtatott könyv készítőjéről kapta nevét. Területét a Táncsics Mihály utca és a Fortuna utca határolja. Északi oldalán étterem, keleti oldalán szálloda található.

A tér északi épületének Táncsics Mihály utca felé néző sarka

A tér nyugati oldalán lévő sárga épületben működött Hess András középkori nyomdája, aki 1473-ban itt adta ki az első magyarországi nyomtatott könyvet, a Chronica Hungarorumot.

A 4. szám alatt található épületet a XVII. század végén három középkori házból alakítottak ki. A 3. szám alatt az egykori Vörös Sün fogadó gótikus és barokk kori elemekkel ékesített egyemeletes épületét szemlélhetjük meg. A fogadó egészen 1850-ig hatalmas táncmulatságok és vándorszínészek találkozójának helyszíne volt, ma azonban már csak a fogadó nevét adó dombormű látható a kapu fölött. A tér másik látványossága XI. Ince pápa szobra, melyet Damkó Ferenc alkotott. A pápa személye azért volt fontos Buda számára, mert ő hozta létre a török ellen szövetséget kötő Szent Ligát, amely jelentős anyagi támogatást nyújtott Buda 1686-os felszabadításában.

A tér keleti oldalában áll a Hilton Szálloda, amely Budapest 1945-ös ostroma alatt rommá lőtt épület helyére épült 1975-76-ban. A romos épületmaradványra épült szálló tervpályázatát Pintér Béla építész nyerte meg, aki a Középülettervező Vállalat alkalmazottja volt. A műemléki maradványok kiegészítését és értelmezését Seldmayr Jánosra bízták. Munkáját megkönnyítette, hogy az új épület koncepciója a középkori részek kedvező bemutatását elősegítette. Az új épület és a régi maradványok helyreállítása szerencsés ötvözetben készülhetett el. A szálloda egyik oldalfala a hajdani jezsuita kolostor copf stílusú fala. A valaha itt állt domonkos rendi templom gótikus maradványait körbefogja a modern szálló, úgy, hogy az emlékek megtekinthetők. A Dominikánus Udvarban hangversenyeket is tartanak. Az óriási épület tömegét szerencsésen megbontották - az egykori Miklós-tornyot idéző építmény, a mai víztorony választja el a négy- és a hatemeletes szintet.

Fortuna utca és köz

A Fortuna utca a Várnegyed északi platójának keleti felén húzódik észak-nyugatról dél-keleti irányba, vagyis a Bécsi kapu tértől a Hess András térig. Az utca hossza 250 méter, amely dél felől észak felé haladva lejt. Az utca északi végének látványát az Országos Levéltár hatalmas tömbje uralja, míg dél felé pillantva a házak teteje felett a Mátyás-templom tornyát pillanthatjuk meg.

Az utca legszokatlanabb épülete az ún. Hapimag Apartmanház a Fortuna utca 18-as szám alatt. Tervezője Reimholz Péter. Az épületet 2000-ben adták át. Annak ellenére, hogy az épület abszolút nem illik műemléki környezetébe, 2000-ben elnyerte a Főváros nívódíját.

Reimholtz Péter célja az épület külsejével kapcsolatban az volt, hogy autonóm, büszke műalkotást hozzon létre a történelmi múlthoz és a Várnegyed jelenkori állapotához való alázatos viszonyulás mellett. Bár formavilága hasonlatos a szomszédos házak stílusához és arányaihoz, teljességében mégis gnóm képet mutat. A Bécsi kapu tér felőli végének boltíve aránytalanul nagy, az épület ablakai merőben ellentétesek a környék klasszicista nyílászáróival szemben, s bár a terméskő falazat kapott némi gótikus beütést, annak díszítései inkább a giccs felé mutatnak. Az épület legnagyobb hibája, hogy nem mutat egységes képet, s nem alkalmazkodik a környék történelmi hangulatához.

Reimholz Péter állítólag nagy gondot fordított az épület környezetébe való illeszkedésére, amely egyes állítások szerint megfigyelhető egyes részleteken, mint például a Kard utcai sarok visszahúzása. Ez amolyan "érzékenyen reagálás" a szemközti ház kiugró sarokablakára (lásd a kis képet jobbra). Építészek szerint a ház kortalan, s összhangban áll mind a múlttal, mind pedig a jelennel. Ezt ki ki döntse el maga; a hétköznapi átlagos városnézők szerint a ház semmilyen korba nem illik bele, s ormótlan, aránytalan tömegével a Fortuna utca hangulatát bontja meg.

A II. világháború után Csemegi József végzett felmérést a Vár területét ért pusztításról. Az ekkor készült helyreállítási tervekből a Fortuna utca 18-as számú telek kimaradt, így válhatott az a legtovább látható romos foghíjjá.

A Fortuna utca 18-as számú telek (a kép bal szélén) 1947 körül

Az évek során számos elképzelés született a telek beépítéséről. Terveztek ide lakóházat (Kékesi László, KÖZTI), Magyar Építészeti Múzeumot (Mesteriskola), Akadémiai Vendégházat (Reimholz Péter) és végül külföldi befektetők megbízására a Reimholz Péter tervezte apartmanház valósult meg. Az 1997-ben az építkezést előkészítő ásatások során több korszak maradványait is megtalálták a helyszínen, melyek közül a legkorábbi (XIII-XIV.század) a Fortuna utca felöli déli szárny volt.

A Hapimag Apartmanház a Fortuna utca 18-as szám alatt

Az 1311-ből származó írásos dokumentumok alapján a Fortuna utca 4-es számú ház, azaz az egykori Fortuna fogadó épülete, valójában három középkori alapokra épült barokk sarokházépület együttesének teljes rekonstrukciója révén jött létre.

A mai Fortuna utca és Fortuna köz déli sarkán fekvő ház egyik első ismert tulajdonosa Kanizsai Miklós tárnokmester volt 1392-ben. 1438-1488 között az István nevű asztalos tulajdonában állt az északi sarok házhelyének környéke. 1464-ben Péter péterváradi apát vett itt egy épületet 600 forintért. Az ingatlan – a középkori telekosztást megörökölve – Joseph Haüy 1687-ben készült térképe és épületjegyzéke szerint három házhelyre terjedt ki. Buda 1686-os visszafoglalásakor mindhárom középkori ház megsérült, de továbbra is használható volt. 1696-ra egyesült a két déli házhely. 1777-ben a ház a Nagyszombatról Budára költözött egyetem birtokába került, majd a Helytartótanácsé lett.

1783-ban határozta el az uralkodó a kormányszékek Pozsonyból Budára telepítését. Mivel a Vár egyetlen fogadója - a Vörös Sün - kicsi volt és korszerűtlen, a magisztrátus felszólította a tulajdonost, Nepauer Mátyás budai építőmestert az épület bővítésére, de az nem tudott, vagy nem akart a felszólításnak eleget tenni. Így Buda város saját tulajdonú ingatlant vásárolt 1784-ben, amit átalakított. Valószínű, hogy ekkor keletkezett a klasszicizáló későbarokk (copf) homlokzati architektúra. Ettől kezdve adott helyet épületünk a benne kialakított fogadónak, kávéháznak és vendéglőnek, melyet a szerencse istennőjéről Fortuna fogadónak neveztek el, később erről kapta nevét az utca is.

A vendéglátóhely és az épület Buda egyik látványossága lett. A fogadónak a földszinten 3 utcai, 1 udvari, az emeleten 16 utcai és 6 udvari szobája volt. 40 lovat és 4 kocsit az udvarból nyíló fedett állásokban lehetett elhelyezni. A bejárattól balra étterem csalogatott, jobbra pedig a kávéház, biliárdszobával. A napóleoni háborúk idejéről, 1803-ban Gaál György így írt: „A Fortuna Kávéházban még erősen folytatták a Kotzka játékot s ezért még kitettszik, hogy Budán pénzes emberek találkoznak, noha sokan nyomorult időkről, nagy drágaságról és a rossz állapotokról panaszkodnak”.

A Fortuna fogadó volt ekkoriban Buda társasági életének egyik központja. Kocka és kártyajátékokat űztek, biliárdoztak, a nagyteremben néha alkalmi színielőadásokat tartottak. A vendéglátást két konyha is biztosította. Mind az ötfogásos ebéd, mind a vacsora bőséges volt - a konyhával kapcsolatban mindig elismerő jelzőket olvashatunk a híradásokban.

A Fortunában jeles utazók és előkelőségek, a hazai kulturális élet reprezentánsai is megszálltak. 1835-ben a török követ és 32 fős kísérete, 1837-ben Ferdinánd főherceg és kísérete voltak a Fortuna illusztris vendégei, 1848-ben Hentzi tábornok is itt szállt meg, emiatt a szabadságharcosok ágyúval lőtték az épületet. Egy ágyúgolyó be is csapódott az udvar egyik falába, amely áthelyezve ma is látható.

A XVIII. század végén, a XIX. század legelején a budai fogadók között elismerten a Fortuna volt a legszínvonalasabb, a legelegánsabb, a mintakép. Fontos szellemi központ lett belőle: a magyar jakobinus mozgalom képviselőinek találkozóhelye.

A XIX. század végén rajziskola, majd törvényszék is működött az épületben, később lakásokat alakítottak ki benne. Az átalakítási terveket Kimnach Lajos budai építőmester végezte (Ő építette a hajdani Dísz téri evangélikus templomot is). 1871-ben Buda városa eladta az épületet a budai királyi törvényszéknek. A ma is rendelkezésünkre álló tervek alapján az átalakításokat 1872-ben Máltás Húgó építész készítette (1853 óta volt a budai városi rajziskola rajztanára, de egyben a korszak egyik legkiválóbb építésze is). A földszinti kávéház továbbra is működött, a két teremben 18 asztal, 61 szék, egy billiárdasztal, sakkészletek, dominójátékok és 14 újságráma volt. 1876-ban az épületbe börtönt és királyi ügyészséget telepítettek. Alighanem ez a periódus volt a Fortuna épület történetének a mélypontja. Az 1890-es években pénzügyminisztérium, majd királyi közigazgatósági bíróság működött az épületben.

1940-ben a Magyar Kincstár tulajdonába került az ekkor 476 50/100 négyszögöles ingatlan. A II. világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett épületet 1959-ben helyreállították. Az ingatlan kezelője 1951-ben a Tanfolyamellátó Vállalat, 1960-ban a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat volt. 1966-tól a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum használta az ingatlant 2004-ig.

A 700 éves épületegyüttes és a több mint 200 éves múltra visszatekintő szálloda méltán viseli a Budapest legrégebbi szállodája címet, melynek köszönhetően tagja az Európai- (Historic Hotels of Europe) és a Magyar Kastélyszállodák Egyesületének.

(forrás: stgeorgehotel.hu)

A Szent György Étterem épülete

Az épület rekonstrukciója után, az addig múzeumként és irodaházként működő ingatlanban - a volt fogadó hagyományának megfelelően - éttermek és apartman lakások kerültek kialakításra. A patinás épület így eredeti fényében, régi funkciójában működhet újra, a mai kor minden igényének megfelelően luxus színvonalon.

A Fortuna utca az 1900-as évek elején egészen más képet mutatott. Elsőre az tűnik fel, hogy az utca északi irányban a semmibe fut, ugyanis az Országos Levéltár épülete ekkor még nem épült meg. Második szembetűnő dolog az utca végén kiugró épület tűzfala, amely az evangélikus templom paplakja volt. Ezt a háborús sérülések miatt elbontották, amellyel szabaddá vált a Bécsi kapu tér mai területe.

A Fortuna utca 19., 17. és 15-ös számú házai, 1920.

A Fortuna utca 19., 17. és 15-ös számú házai nagyjából eredeti képüket mutatják: a fenti kép bal szélén lévő ház boltíves barokk kapubejáróját teljes egészében elbontották (lásd képet lent), a középső és jobb szélső épületek viszont megmaradtak eredeti pompájukban.

A Fortuna utca 23-as és 21-es számú házak átalakítás után (kép: varoskepp.blog.hu)

Az alábbi képen a Fortuna utca 21-es és 23-as számú házak láthatók - 1900-ban.

A baloldali házat napjainkra olyannyira átalakították, hogy az már alig hasonlít régebbi formájára: az erkélyt megszűntették s nyeregtető került a tetejére. A ház napjainkban sötétzöld színű és jobban emlékeztet a történelmi Várnegyedre, mint ahogy korábban kinézett. A kép jobb oldalán látható ház alsó traktusát teljesen kibontották, s három darab háromablakos bejárati ajtót kapott. A történelmi ablakokat kivették, helyükre a 60-as évekre jellemző nyílászárókat raktak. A mai képen mindenki eldöntheti, hogy mennyire jól vagy rosszul sikerült a beavatkozás e két házon.

Táncsics Mihály utca

A Táncsics Mihály utca a Várhegy északi végének észak-déli irányú utcája, mely a Hess András tértől tart a Bécsi kapu térig. Hossza mintegy 260 méter. Északi vége felé haladva, a Bécsi kapu tér előtt nagyjából 70 méterrel az utcát a gépjárműforgalom elől lezárták, így csak gyalogosan használható. Itt jobbra fordulva jutunk el a Babits Mihály sétányra.

Az utca Táncsics Mihály író-publicistáról kapta nevét, aki politikai nézetei miatt az utcában található börtönben ült az 1848-as forradalom alatt, s a fellázadt nép szabadította ki onnan március 15-én (lásd: Táncsics Mihály). Az egykori börtön (a mintegy 1200 négyzetméter hasznos alapterületű ingatlan) a II. világháborút követően - háborús jóvátételként - került amerikai tulajdonba, ahol mintegy tucatnyi tengerészgyalogost szállásoltak el az amerikai nagykövetség védelme miatt. Az épületet azután adták át a magyar államnak, miután az amerikai elnök 2006-os látogatása során erről megállapodás született: George W. Bush elnök budapesti látogatásán kelt elvi egyezség az ingatlancseréről, melynek szándéknyilatkozatát 2006 októberében írta alá Göncz Kinga külügyminiszter és April Foley budapesti amerikai nagykövet; akkor fél évet szabtak a végső megállapodás aláírására. A nagykövetség a budai ingatlanért cserébe 2013-ban megkapta a Szabadság téri objektuma melletti épületeket. Ezeket 2013-14-ben újították fel.

A Táncsics Mihály út 9. szám alatt található az az épület, amelyben egykor maga Táncsics Mihály is raboskodott. Ezen épületkomplexum mögötti területen található a Lőportár, amely egyébként a Vár egyik legöregebb épülete. A Lőportár oldalában két fügefa áll, amelyek már egy 1944-es légifotón is láthatóak, feltételezhetően a 19. században is ott álltak. Egyazon fajtából származik a De la Motte–Beer-palota udvarán álló, több mint 1,5 méteres törzskörméretű hatalmas füge, amely A patikus háza című, a Dísz tér barokk lakótérsorának ékességét bemutató tematikus séta során is megcsodálható.

A Táncsics Mihály utca 9-es számú épület, udvarában hátul az egykori lőportár (kép: Google)

Az épületegyüttes 1948-ban – háborús jóvátételként – az Amerikai Egyesült Államok tulajdonába került, egészen 2014-ig, mikor az ingatlan a magyar és az amerikai kormány megállapodásának köszönhetően ismét a magyar államé lett. A feltáró kutatások során ugyanis nem várt helyen, az épület amerikai tulajdonú idejében fürdőszobaként használt helyiség padlója alól meglepően jó állapotban kerültek elő az egykor itt álló középkori épület falai és lépcsője. Hogy a maradványok ilyen jó állapotban megmaradtak a padló alatt, mind ez idáig senki sem tudhatta, hiszen a József kaszárnya 1810 és 1823 közötti felépülése óta őrizte azokat.

A több korszakból származó maradványok legrégebbi része középkori eredetű: a ma is használható lépcső és a falak egy része a török hódoltság előtti időszak nyomait őrzi. A budai Várra jellemző módon azonban a történelem rétegei itt sem feltétlenül egymáson, hanem gyakran egymás mellett helyezkednek el: a most feltárt középkori ház falainak egy részét a török hódoltság idején átépítették, a helyiséget beboltozták, új falakat húztak fel benne.

A török kor után, a XVII. század végi, XVIII. századi újjáépítések időszakában aztán a korábban használt ház alsó szintjeit feltöltötték, boltozatát pedig beomlasztották, a helyére épült ingatlan padlószintje így magasabbra került.

Ami a feltöltés időszakában még törmelék volt, a mai régészek számára valóságos kincsesbánya: ebből a rétegből került elő ugyanis a megtalált leletek túlnyomó többsége. Köztük volt számtalan pénzérme, például egy 1500-as évekbeli salzburgi phenning, II. Ferdinánd magyar király ezüst dénárja és egy török akcse is. Sok ékszert is találtak, például egy vörös színű kövekkel díszített szép mentekapcsot, egy míves, ezüstlánchoz csatlakozó medaliont és egy gyűrűt, amely formája alapján akár mai darab is lehetne.

Több ágyú- és muskétagolyó mellett előkerültek a mindennapi élet tárgyai is: egy gyertyatartó darabja és különböző cseréppipák. Az egyik legérdekesebb lelet azonban egy gyógyszeres üveg ólomkupakja, amely – felirata alapján– egy velencei patikából származik. Benne minden bizonnyal theriaca volt, a korszak „vietnami balzsamja”, amelyet számtalan bajra alkalmaztak, összetevői között pedig a különböző gyógynövények mellett az ópiumot is megtalálhattuk.

A XVIII. századi (tehát a korábbi épület alsó szintjének feltöltése után épült) ház padlója újabb tragikus eseményről, egy nagy tűzről árulkodik: teljesen fekete, elszenesedett állapotban találtak rá. Elképzelhető, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy később, a XIX. század legelején éppen ide építették a ma is álló József kaszárnya épületét, amelynek alapozásához felhasználták a korábbi ház mészkőszikláig lenyúló falait is.

François Langer 1749-es térképe, középen a kis épület és a lőportár

Az átépítések a II. világháború után sem értek véget, az amerikaiak ugyanis több helyen felbontották az eredeti téglapadlót, és vasbeton gerendákat fektettek le a beépített válaszfalak alá, a mélyebben található rétegeket viszont nem bolygatták.

Mióta az épület 2014-ben visszakerült a magyar államhoz, lehetőség nyílt újra felfedezni a sokáig elzárt területet: így kerültek elő az 1530-as években Szapolyai János király parancsára az első védművek között felépült Erdélyi bástya és a régi várfal maradványai is. Ezeket most látványos kiállítás keretein belül járhatják be a látogatók, amelynek során megtudhatják többek között azt is, hogy hol találtak rá a bástya falában elrejtett aranykincsre, hogyan működött a saját felvonóhíddal ellátott gyalogkapu, és hogyan hasznosították a Lőportár alatt eredő forrás vizét.

Hátul a lőportár, előtérben az Erdélyi-bástya maradványai (kép: Kárász Karolina / Várkapitányság)

A Lőportár déli fala mellett áll két jókora fügefa, amelyeknek különleges története van. Az épület tövéből kinövő fügebokrok ugyanis nem ültetett példányok. Egy 1944-es légi fotón már láthatók a bokrok, feltételezhetően a XIX. században is ott voltak. Érdekesség, hogy a növény morfológiailag nem sorolható be egy hazai termesztésben lévő magyar tájfajtához sem. A Gellért-hegyi kivadult, sarjakról szaporodó, fügebokrokhoz sem hasonlítható a leírások és képek alapján. Feltételezhető, hogy magról kikelt, védett fekvésben lévő sarjakról van szó.

Az egykori börtön épületének mai látványa a Bécsi kapu tér felől (a kanyarban balra, háromszintes épület)

Táncsics Mihály utca 20.
Az 1944-ben elpusztult és 1952-ben teljesen lebontott épületből a kutatások 1959-es megkezdésekor csak az északi és déli határfalak álltak. Az oldalfalak utca felé eső végén még 1952-ben előkerült egy-egy emelettartó konzol, ezeknek egymástól elütő formái igazolják, hogy a mai telken eredetileg két keskeny kis középkori ház állt, amelyeken az idők folyamán - szintén az oldalfalak tanúsága szerint - különféle átalakításokat végeztek. Az északi épület alatti kőboltozatos, eredeti középkori pince ma is áll, a déli épület nem volt alápincézve. (forrás: Nagy Emese)

Táncsics Mihály utca 26.
A budavári Táncsics Mihály utca 26. sz. lakóházának földszintjén látható a budai zsidóság késő-középkori és török-kori lakónegyedének - az egykori Zsidó utcának - a XIV. század végén épült imaháza. A déli oldalán gótikus pillérrel osztott, az északi oldalon a nők egykori imahelyének keretes ablakát őrző boltozott imaterem 1964-ben, az épület műemléki kutatása során került feltárásra majd azt követően helyreállításra.

A kutatás nyomán láttak napvilágot a terem falain fennmaradt XVII. századi zsidó feliratok és ábrázolások is. Az egyik falra festett kép égnek irányított íjat ábrázol, a másik Dávid király csillagát. Az ábrák és feliratok kora - Scheiber Sándor professzor szerint - a XVII. századra tehető. A szövegek héber betűinek törökös jellegéből arra következtetett, hogy az imaház a török korban a budai zsidóság szírszefárd csoportjának temploma volt. A feliratok tartalma pedig a zsidók - keresztény támadásokkal kapcsolatos - indokolt rettegésére utal.

A Táncsics Mihály utca 26-os számú ház homlokzata

Az épület kapualjától délre nyíló helyiségben, a Budapesti Történeti Múzeum egyik jelentős gyűjteménye, a Budán előkerült középkori és török kori zsidó sírkövek kerülnek bemutatásra, az imaház falain elhelyezett tablósorozat pedig a budai zsidóság életére, történetére emlékeztet.

Táncsics Mihály utca 24.
A Táncsics Mihály utca 24. (hátoldalában a Fortuna utca 21.) számú ház az összekötő udvari szárnnyal széles U alakú, összefüggő épületkomplexust alkot. A házon két ízben, 1947-ben és 1958-ban folytak műemléki kutatások. A Fortuna utca a középkorban Szent Pál utca nevet viselte, a Táncsics Mihály utca pedig a Zsidó utca volt, ebben az utcában lévén a Bécsi kapu tér felé eső részen a XV. századtól kezdve a zsidónegyed (még a XVII. században is Judengasse néven említik a térképek és leírások).

Buda város középkori okleveleinek van egy csoportja, amely a XVI. század 30-as éveiben keltezett adományozó levelekből áll. Az írásokat Ferdinánd király adta ki párthíveinek, akik ennek alapján az 1526-ban elhagyott, addig zsidók által lakott házakat birtokba vették. Három oklevél ezek közül kifejezetten azokkal a házakkal foglalkozik, amelyek "in loco Zombathel", "In piatea Judeorum" helyezkedtek el: "una parte ad piateam sancti Pauli, altera verő ad piateam Judeorum páterét". Tehát világosan azokra a házakra vonatkoznak, amelyek a Bécsi kapu, Fortuna utca, Táncsics Mihály utca által bezárt háromszögben vannak és két utcára nyíló kapuval bírnak.

A három egymásmelletti ház közül a középső Kismendel zsidó bíróé volt (Táncsics Mihály utca 26.), egyik szomszédja Kismendel zsidó (Táncsics Mihály utca 28.), a másik Ethyeky Albert budai polgár volt (Táncsics Mihály utca 24.). Tehát a Táncsics Mihály utca 24. sz. ház már a középkor végén két utcára néző, egységes komplexus volt, tulajdonosa a XVI. század első felében Ethyeky Albert budai polgár.

A Fortuna utca 21-es számú házról az első olyan okleveles híradás, amely vitathatatlanul azonosítható: Haüy 1687-ből származó térképe, ezen házunk a 182-es számot viseli. Az 1696-os Zaiger térkép leírása azt bizonyítja, hogy a Fortuna utca 21-es ház az 1686. évi ostrom után még viszonylag jó állapotban maradt fenn. A Fortuna utcai homlokzat teljes hossza Haüy szerint 10,11 méter, a Zaiger alapján 9,94 méter, a mai állapot szerint 10,85 méter. A különbség nem lényeges, mindenesetre kizárja annak feltételezését, hogy a Fortuna utcai oldalon a középkorban két ház állott volna.

A Táncsics Mihály utcai homlokzat mai teljes hossza 16,63 méter. Haüy a háznak ezen a szakaszán két házat jelöl, az északi oldalon levőnek hossza 10,01 méter, a déli oldalon levő keskenyebb, 4,74 méter. A két középkori házat elválasztó kő sarokarmirozás maradványai a homlokzaton és a pincében ma is észlelhetők.

A Táncsics Mihály utcai oldal az 1696. évi ostrom után a Fortuna utcai oldalnál jobb állapotban maradt fenn, még jó részben ép falai és boltozatai voltak. A megadott homlokzathosszúság 41 cm különbséggel egyezik a maival, tehát a Haüy térképén még feltüntetett két házat 1686 és 1696 között egyesítették. Mind a Fortuna utca 21., mind a Táncsics Mihály utca 24-es számú háznál a Zaiger leírása azonos háztulajdonost tüntet fel: „Hans Geörg Göring burgl. barbierer pro nunc Friedrich Zimmermann et uxor eius Maria Catherina." Az 1944-45-ös ostrom idején az épület súlyosan megsérült. A Fortuna utcára néző épületszárny emeleti része teljesen elpusztult, földszinti falai is súlyosan megrongálódtak.

A Táncsics Mihály utcai homlokzatnak a középső része omlott le. Az első rendszeres műemléki kutatások a Táncsics Mihály utca 24-es számú házon a szerkezeti helyreállítást megelőzően, Gerevich László vezetésével 1947-ben zajlottak le. Ennek eredményeképpen került felszínre az azóta már a Vármúzeumban kiállításra került, táncoló párt ábrázoló XV. századi freskó. Értékes építészeti részletek is napvilágra kerültek: a Táncsics Mihály utcai homlokzaton a törökfejes kapu felső párkánya mellett XV. századi felülvilágító ablak, ugyanezen az oldalon a földszinti északi helyiség nyugati falán pedig élszedéses XV. századi ajtó. A Táncsics Mihály utcai homlokzat keleti oldalán a magyar középkori építészetben idegen formájú ívindítást tártak fel. Ezt Gerevich László török eredetűnek tartja, annál is inkább, mert a házon elhelyezett törökfejes díszítések arra vallanak, hogy az épülettel kapcsolatban ebben az időben (XVIII. század) még a hódoltság idejére emlékeztető erős hagyomány élt. Az újabb műemléki kutatásra - elsősorban a Fortuna utcai oldalon és az udvari szárnyon - 1958. december 1. és 18. között került sor.

Az utca Bécsi kapu tér felőli végén található a Király Étterem, amely a kulináris élvezeteket kereső- és kedvelő vendégei számára varázsol kellemes hangulatot egyedülálló zenés programjaival. Ehhez a hely elegáns és magával ragadó hangulata biztosítja a kifogástalan környezetet. Az étterem a tradicionális magyar konyha sajátosságait megőrizve a legújabb nemzetközi irányvonalakat is követi.

A Király Étterem épülete a Táncsics Mihály utca 25. alatt

Bécsi kapu tér

A Bécsi kapu tér az Ostrom utca, a Táncsics Mihály utca és a Petermann Bíró utca találkozásánál található. A téren látható a Bécsi kapu, a Magyar Országos Levéltár épülete, a budavári evangélikus templom valamint a Bécsi kapu téri szőlőtőke is. A tér a budai vár egyik jelentős forgalmi csomópontja, ahol a Várnegyedet átszelő utcák (Táncsics Mihály utca, Fortuna utca, Ostrom utca, Kard utca, Petermann bíró utca) összefutnak.

A középkorban a Kapisztrán térrel összefüggő területet együttesen a szombathely, szombati vásárhely vagy szombat piac névvel illették, utalva az itt szombatonként tartott vásárokra. A török hódoltság alatt a tér a Szombathely mahalleszi nevet viselte. A Bécsi kapuról sokáig mindenféle fegyverek lógtak le (amikről a néphagyomány úgy tartotta, Toldi Miklós fegyverei), ezek azonban a XVIII. században nyom nélkül eltűntek. A tér Buda 1686-os visszafoglalása körüli években nyerte el mai alakját, 1874-ben pedig a mai nevét.

Bécsi kapu tér 1.
Copf stílusú ház, mely 1795 körül épült.

Bécsi kapu tér 2-4.
A Magyar Országos Levéltár neoromán stílusú palotája, mely 1924-re készült el.

Bécsi kapu tér 5.
1780 környékén épült ház. Udvari függőfolyosója vasrácskorlátos, lépcsőháza copf stílusjegyeket őriz. Lobner János nevű kovácsmester volt az első tulajdonosa.

Bécsi kapu tér 6.
1730 táján épült, barokk és copf stílus keveredik benne, homlokzatán gótikus falzárványok is láthatóak. Nepomuki Szent János szobra található az emeleti ablakok közti fülkében.

Bécsi kapu tér 7.
A ház homlokzatán domborművek állnak, melyek Vergilius, Cicero, Szókratész, Quintilianus valamint Seneca festett medalionokba zárt alakjait ábrázolják. A ház 1807 környékén épült, Grigely József a latin és az irodalom professzora számára. Híres vendégként megfordult itt az 1930-as években Thomas Mann is, mint az akkori tulajdonos, Hatvany Lajos báró meghívottja.

Bécsi kapu tér 8.
Az Esterházy család tulajdonában állt egykor ez a zárt félkörívű sarokerkélyes ház, legutolsó lakója gróf Esterházy Móric volt. Udvarán védett szőlőtőke terem, mely 1947-ben bújt elő a romok alól.

Kazinczy-emlékkút
Az emlékkút egy kis parkban áll a tér közepén. A keleti oldalán, az író, költő, műfordító domborművű bal profilja alatt "Kazinczy Ferenc emlékének 1831-1931", a nyugati oldalán pedig "Kazinczy Ferenc halála évfordulójára emelte a Székesfőváros közönsége" felirat olvasható. A mécsest tartó sudár nőalak és a költő bal profiljának domborműve Pásztor János szobrászművész alkotása. Bővebben lásd: Kazinczy-emlekkút

Országos Levéltár
A Bécsi kapu teret észak felől hatalmas palota zárja le. Több, részben középkori ház lebontása után 1913-1920 között, neoromán stílusban épült Petz Samu tervei alapján. A levéltár hazánk legfontosabb okmánytára, az országgyűlés, a minisztériumok, a bíróságok, továbbá a történelmi jelentőségű családok és személyek iratainak gyűjteménye. Bővebben lásd: Országos Levéltár

Az Országos Levéltár épülete a Bécsi kapu tér északi oldalán

A Kard utca látványa a Bécsi kapu tér felől

Nádor utca és Kapisztrán tér

A Bécsi kaputól a Nádor utcán át jutunk el a Kapisztrán térig, ahol a Várnegyedhez mérten egy viszonylag nagy területre jutunk. Déli végében a Mária Magdolna-templom romja, északi részén pedig az egykori Nádor-laktanya (ma Hadtörténeti Múzeum) épülete látható.

A Mária-Magdolna torony környéke romterület, a Hadtörténeti Múzeum mögött kis park van. A téren áll Kapisztrán szent János szobra, Damkó József alkotása.

Tóth Árpád sétány

Mai nevét a közelben lakó Tóth Árpádról 1946-ban kapta. Korábbi nevei: gróf Bethlen István bástyasétány, Bástya sétány, Bastei Promenad.

A Budai Várnegyed Attila út felé eső szélén, közvetlenül a támfalhoz simulva halad. Kiindulópontja és számozásának kezdete a Dísz térnél található – ám kezdetét a Fehérvári rondellától számítják – és a várfal tetején az Anjou bástyáig tart.

A sétány helyén a középkorban egy keskeny, hadicélokat szolgáló sikátor húzódott. Miután a vár védelmi jelentősége csökkent, 1810 körül elkezdődött egy járható út kifejlődése. Buda visszafoglalásának 250. évfordulója alkalmából, 1934-36-ban alakították át sétánnyá és rendezték a nyugati szakasz környezetét. Mai formáját a második világháború pusztításait követő helyreállítási munkálatok során kapta 1966-70 között. Legutóbb 2005 és 2011 között újították fel.

Középrészén található Petri Lajos Az erdélyi kettes huszárok hősi emlékműve című lovasszobra, középtájon Fürtös György Zsolnay-díszkútja (ismert még Ősforrás, illetve Ivókút néven is) volt 1973-tól 2008-ig, mikor eltűnt a helyéről.[4] A Fehérvári rondellán áll Görgei Artúr tábornok lovasszobra, melynek eredetijét Vastagh György készítette és 1935-ben állították fel, a jelenlegi egy Marton László által készített másolat, amit 1998-ban helyeztek ide.

Babits Mihály sétány

A Babits Mihály sétány egy elhagyatott, poros kis utca a Vár északi, észak-keleti határvonalán, közvetlenül a várfal mellett. Dél felé eső vége a Táncsics Mihály utcából nyílik, míg északi végén található a Bécsi kapu. Az utca egyébiránt zsákutca, hiszen a Bécsi kapunál nem lehet gépjárművel a Bécsi kapu térre kijutni; a sétány a kapu tetejére vezet, az Országos Levéltár oldalába. A Bécsi kapu térre lépcsőn juthatunk le.

Sajnos az utca nincsen kikövezve és padokat sem találni rajta, ellenben a forgalom hiánya miatt kellemesen csendes.