Mária Magdolna templom

I. kerület, Vár, Kapisztrán tér 6.

Írta: Varga Máté 2021. április

A tatárjárás után IV. Béla király elhatározására vár épült a budai Várhegyen, amely kis változtatások után, jóformán ma is ugyanolyan elosztással áll, mint a XIII. században: délen a királyi palota, középen a "Mátyás-templom", északon pedig a Mária Magdolna templom, a köréjük épített szűk utcácskákkal és megannyi apró házzal. Az épület első emeleti ablakában 24 tagú harangjáték működik, amelynek legkisebb tagja 8, a legnagyobb csaknem 35 kilogramm tömegű.

A Mátyás-templom (akkori nevén Nagyboldogasszony-templom) a németek, a Mária Magdolna templom a magyarok temploma volt. Ez utóbbi a nagyvásároknak helyt adó téren, a Szombathely téren volt, amely a mai Bécsi kaputól az Úri utcáig tartott, és beletartozott a mai evangélikus templom telke is. E tér délnyugati sarkán állt az egyhajós templom, amelyet a XV. század elején háromhajósra bővítettek. A korabeli ábrázolások szerint tornyát gúlasisak fedte.

A templom első okleveles említése, 1257-ből való, amelyet a németek Nagyboldogasszony plébániája - mint leányegyházát - kezelt.

Évszázadokig elhúzódó perben csak a XV. századra alakult ki a plébánia területének önállósága: Luxemburgi Zsigmond király 1408-ban a székhelyét Budára tette át és ezzel számos főpap és főnemes is ideköltözött. Az ő igényeik kielégítése érdekében számos magyar kereskedő is Budán alakította ki az otthonát. A megnövekedett magyar népesség a XV. század elején kivívta magának, hogy a németekkel egyenrangú jogai legyenek a város irányításában, továbbá a Szent Mária Magdolna-kápolnát plébániai rangra emelték. Ezzel létrejött az önálló magyar egyházközség.

A ma is álló torony és a két oldalkápolna is ekkor épült.

A török hódoltság kezdeti évtizedeiben ez volt az egyetlen templom, amelyet a keresztényeknek meghagytak: a katolikusok a szentélyt, a protestánsok a hajót használták.

Noha ekkor már a budai keresztények többsége a reformáció valamelyik irányzatát követte, sokan hűségesek maradtak a katolikus hitükhöz. Így a templomot meg kellett osztaniuk egy deszkafallal: a szentélyt a katolikusok használták, míg a templomhajót a protestánsok.

A tizenötéves háború kirobbanását követően, 1594-ben a Mária Magdolna-templomot a törökök elvették a keresztényektől és 1602 után dzsámivá alakították. Az új neve Fetih (Győzelem) vagy Szaát (Órás) dzsámi lett.

Az 1686-os ostrom során súlyosan megrongálódott épületet - a gótikus torony kivételével - a ferencesek elbontották, majd a romok eltakarítása után egy barokk templomot építettek fel a helyébe, amely követte elődje tájolását, de nagyobb volt arányaiban. Az eredeti alapokat csak a szentélynél használták fel és a megmaradt torony is barokk köntöst kapott. A templom szomszédságában épült fel a ferencesek rendháza. Az elkészült templomot 1733. február 8-án szentelték fel. A torony sokáig még csonkán, sisak nélkül állt, majd barokk hagymasisakot kapott.

Buda ábrázolása egy 1684-es metszeten (részlet) 4-es számmal a "Juden Kirch", míg 3-as számmal feltehetőleg a Mária Magdolna templom ("der Chisten Kirch") látható

A ferences kolostor pályafutásának II. József vetett véget, ugyanis 1782-ben kiadott rendeletével feloszlatta az összes szerzetesrendet, amely nem tanítással vagy betegápolással foglalkozott. A ferences kolostort 1786-ban kellett végleg elhagyniuk a szerzeteseknek, 1787. október 7-én pedig a templomot is bezárták, a berendezését elszállították. A tervek szerint a templomot három szintre akarták osztani és levéltári funkciót kapott volna.

Azonban II. József hirtelen halála miatt a templom megmenekült. Ezek ismeretében a következő állomás egészen meglepőnek tűnhet, ugyanis miután ismét felszentelték, 1792. június 6-án itt koronázták magyar királlyá I. Ferencet.

Ez nem csak azért meghökkentő, mivel hat évvel korábban még irattárrá akarták alakítani a templomot, hanem azért is, mert Székesfehérvár 1543-as oszmán elfoglalását követően minden magyar királyt a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban koronáztak meg. A koronázási ceremónia alkalmából épült fel a templom főbejárata előtt a copf stílusú előcsarnok, fedett kocsifelhajtóval. Ám hiába a jeles esemény, a hívek számára továbbra is zárva maradt a Mária Magdolna-templom.

1794-ben - a francia forradalom jakobinusainak mintájára - megindult a magyar jakobinus mozgalom kiépítése, amelynek vezetőit hamar letartóztatták és bíróság elé citálták. Martinovics Ignácot a Mária Magdolna-templomban fosztották meg papi méltóságától, illetve a mozgalom tagjait a szomszédos egykori kolostorban tartották fogva, illetve ítélték el. A halálos ítéleteket 1795. május 20-án hajtották végre a budai Generális-kaszálón, amely azóta a Vérmező nevet viseli.

A templom 1817-ben a budai helyőrséghez került, hogy azt istentiszteleti célokra használhassák. Innen származik az épület másik neve, a Helyőrségi templom. Ekkor elbontották a fedett kocsifelhajtót, illetve a barokk toronysisakot is ekkor cserélték le a jelenlegi bizánci stílusú tetőre. Továbbá ekkor került be a toronyaljba a keresztelőkút is, de természetesen ezek mellett felújították az egész templomot is.

I. Ferenc Józsefet 1867. június 8-án apostoli magyar királlyá koronázták a Nagyboldogasszony-templomban (a Mátyás-templomban). A koronázási ceremónia után a király átsétált a Helyőrségi templomba, hogy ott aranysarkantyús vitézeket avasson. Mivel a Mátyás-templomot Schulek Frigyes vezetésével 1873 és 1893 között restaurálták (a barokk stílusjegyektől megszabadították, majd gótikus köntöst kapott), a feleslegessé vált barokk főoltárt és berendezést a Helyőrségi templomba vitték át, ahol a helyreállítási munkálatok ideje alatt a budavári plébánia is működött.

1893-ban ismét új sisakot kapott a torony, melyhez 1904-ben oroszos hagymavégződést illesztettek. Az első világháború után létrejött önálló római katolikus tábori püspökség a templom belsejének berendezését jelentősen gazdagította.

A Várhegy és a templomtorony a Krisztinaváros felől, 1914-ben (a Várhegy előterében a Vérmező látható)

Az 1922-ben a templom a római katolikus tábori püspökséghez került, így a templom védőszentje Szent János apostol helyett Kapisztrán Szent János lett (aki a XV. század közepén vezette a keresztes csapatokat az 1456-os nándorfehérvári diadalnál. Így érthető módon a Magyar Királyi Honvédség védőszentje lett).

Pár évvel később a templom éjszakai díszkivilágítást és fűtőrendszert kapott, komoly változás azonban nem történt az épületen, bár Lechner Jenő már 1938-ban a torony gótikus arcának visszaállítását és a templom múzeummá alakítását szorgalmazta. Az 1944-es ostrom során több bombatalálat érte az épületet: a tornyon repedések keletkeztek, a 3-4. emelet északnyugati sarka leomlott; hosszházának tetőzete, a szentély és a kápolnák fala szinte teljesen beomlott.

Az igazi pusztítást azonban nem a háború, hanem az 50-es évek "helyreállítása” végezte: hiába készítette el 1946-ban Lux Kálmán a templom felújítási tervét, s hiába kezdődött meg a tetőzet és a szentélyfal visszaépítése, 1953-ban - állítólag Rákosi személyes utasítására - az épületet mégis lebontották (valószínűleg a Magyar Királyi Honvédséghez köthető múltja miatt). Csak tornya menekült meg, néhány forrás szerint Csemegi József egy Rákosi-pantheon kialakításáról szóló mentőötletének köszönhetően.

A gótikus tornyot Csemegi József tervei szerint 1950-52 között állították helyre, a legszembetűnőbb különbség a háború előtti barokk állapothoz képest a csúcsíves ablakokban látható. A toronybelső, az oldalkápolnák és a copf előcsarnok restaurálására 1961-63 között került sor.

Húsz évvel később, 1986-ban alakították ki a torony előtti romkertet: a gótikus falakat egy méterrel a járószint fölé emelték, így a barokk maradványok eltemetésével csak a gótikus templom körvonalát, valamint a burkolat mintájában az első, egyhajós templom alaprajzát mutatva be – mint később kiderült, a gótikus templom esetében néhol méteres eltéréssel. Az egykori templom méretét érzékelteti a toronnyal átellenben felállított gótikus szentélyablak (amely valószínűleg sokkal magasabban lehetett az eredeti középkori templomon). A barokk templomra csak a gótikus tornyon helyreállított, attól teljesen idegen barokk sisak emlékeztet.

A torony sokáig elhagyatottan állt, többször fel kellett újítani, így például 1956-ban, amikor aknarobbanás ejtett sebet a toronysisakon, vagy a 80-as években: előbb az idő, utána pedig az előző restaurálás okozta károkat javították. Hasznosítására több terv is készült: eleinte csak kilátóban gondolkoztak, aztán a funkciók egyre bővültek, a 70-es években a nagy belmagasságú oldalkápolnák szintekre osztásával alakítottak volna ki társalgót, előadó- és kiállító tereket és modern berendezésű kávézót, a 80-as években borozót álmodtak a háború után kifosztott kriptába, kávézót az előcsarnokba és pénzváltót a toronyba. Végül ásványi anyagokat, bizsukat és művészeti alkotásokat árusító üzlet működött a toronyban, pár évig. A templom újjáépítése is felvetődött 1989-ben, ekkor háromhajós, gótikus stílusú, de krómacél szerkezetű, üveghomlokzatú épület terve látott napvilágot. Az ötlet hamar elfelejtődött, a templom felépítése pedig csak 1999-ben került újból terítékre, a Millennium alkalmából.

A Honvédelmi Minisztérium Kollégiumának felkérésére ekkor Balázs Mihály építész, a lágymányosi Magyar Szentek Templomának társtervezője készített terveket a rekonstrukcióhoz. Balázs terve helyreállítja a gótikus tornyot egy hozzá illeszkedő gúlasisakkal, és új templomhajót épít, amely a környező épületek tömegéhez, magasságához illeszkedve tölti be a most a téren tátongó lyukat. Nem foglal állást sem a gótikus, sem a barokk állapot mellett, aszimmetrikus arányaival, párkánymagasságaival mindkettőt érzékelteti, és kortársi megoldásokban is bővelkedik.

A terv a Helyőrségi Főtemplomról szól, de a főhajóhoz történeti múzeumnak helyt adó épület is csatlakozik; itt a járószint alatti romok és a rekonstruált szentélyablak helyett inkább változó vastagságú téglafalba helyezett kőtöredékek emlékeztetnek a templom múltjára. A déli oldalon több száz kis ablak nyílik, az ezeken keresztül beszűrődő bőséges fény egész nap vándorol az épületbelsőben.

Azonban a Honvédelmi Minisztériumnál végbement személyi változások miatt a tervet „elnapolták”, ennek már több éve. Az alapkoncepciót egyébként is többen támadták: mi szükség van egy ekkora templomra a várban, miközben templomból van több is, de például alapvető turisztikai funkciók hiányoznak? Azóta galéria működik a toronyban, de rendezvényszervezés céljából bárki kibérelheti, habár a fűtés nem megoldható.

Utoljára az Örökségi Napok során szerették volna "újjáépíteni” a templomot, bár csak néhány percre, lézertechnikával; de sem szél, amely elfújta a mesterséges füstöt, sem a folyton lecsapó biztosíték nem akarta, hogy ez megtörténjen. Mindenesetre a torony, a romkert és a rekonstruált szentélyablak együttesének köszönhetően az egykori templom óriási méretei máig lehengerlőek; vagy, ahogy Szerb Antal írta 1935-ben Budapesti Kalauz Marslakók Számára című sorozatában "az éktelenül nagy”, még teljes épületről: "a Westminster Abbey nagyobb, de mellette nem lesz ilyen kicsi az ember […] Vessen keresztet és meneküljön”.

Mária Magdolna templom

I. kerület, Vár, Kapisztrán tér 6.

Képek

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek