X. kerület, Kőbánya, Szent László tér 25.

Rohamosan fejlődő fővárosunk tizedik kerületében, Kőbányán a lakosság számának nagy szaporodása mellett a római katholikusoknak eddig csak egy egyszerű kápolnájuk volt, a mely alig 300 hivőt fogadhatott be. E hiányon segítendő, a főváros tanácsa 1892. év végén elhatározta, hogy Kőbányán a szükségnek megfelelő nagyobb és díszes templomot építtet; e czélra 800.000 forintot szavazott meg, s utasította a városi mérnöki hivatal építészeti osztályát, hogy készítsen tervet az újonnan építendő templomhoz. A 200.000 forintból azonban még e városi terv sem lett volna kivihető. Ezért, bár a lehető legtakarékosabban számított költségvetés már készen volt s azt már a minisztérium is jóváhagyta, Alkér tanácsos a tanács megbízásából fölszólította Lechner Ödön műépítészt egy új terv készítésére.

Lechner eleget tett a fölszólításnak s egészen eredeti és önálló tervet készített, mely szerint a templom vas- és betonszerkezettel s majolika burkolással volt javasolva. Ezt a tervei a művészi bizottság kivitelre el is fogadta. De Alkér ez időben elhalván, a tervek átvizsgálására újabb bizottság küldetett ki, mely a Lechner minimális alapon készült számítását túllépte az által, hogy egyes falakat vastagabbakká kivánt tenni és ezek kiviteléhez drágább anyagot választott, továbbá a beépítendő területet is megnagyobbította: aztán a sürgőssége miatt be sem várva az ujabb költségvetést, kiadta a rendeletet az építkezés előmunkálatainak megkezdésére.

1894 év május havában megkezdték a földmunkálatokat, a melyeknél az előre nem látható akadályok miatt az alapozási költségeket ismét túl kellett lépni. Az építés folyamata alatt az ezredévi kiállítási munkálatok megkezdésével az általános munkadíj húsz százalékkal emelkedvén, ez szintén előre nem látható költségemelkedést idézett elő. Így a már megállapított végleges költségvetés, mely háromszáztízezer forintban volt kiszámítva, ismét módosítandó lett s újabban 1896-ban 382.765 forintban állapíttatott meg.

A költségvetés alapján épült tehát az új Szent László templom, a mely Kőbánya legnagyobb terén immár készen áll. Ma még a gipszöntő díszítők dolgoznak benne és e miatt a padlózatát sem lehetett elkészíteni.

A templomépítő-bizottság most már időszerűnek látta a templom leendő berendezéséről is gondoskodni. Ekkor jutott nyilvánosságra a városi tanács azon határozata, hogy a templom belső berendezésének kivitelénél mellőzni akarja a tervező műépítészt és azzal mást bíz meg. Kifogásul azt hozták föl Lechner Ödön ellen, hogy nem készült el az építéssel a határidőre.

Lechner esetleges mellőzése ellen építészek és művészek egyetértőleg fölszólaltak és egy igen sok aláírással ellátott beadványban kérték is a fővárosi tanácsot, hogy ne engedje a magyaros jellegű stylban emelt épület művészi harmóniáját idegen kezek beleavatkozásával megzavarni.

Egy monumentális alkotás egyöntetűsége - így szól e beadvány - okvetetlenül megkívánja azt, hogy külseje és belső kiképzése egyugyanazon építész művészi egyéniségének kifejezője legyen. Ha ez már általános művészeti elv, úgy parancsolólag lép föl ez akkor, amikor egy alkotásnál nem történetileg fejlődött stílről vagy művészi irányról van szó, hanem egy oly individuális irányról, a melynek ez idő szerint csak egyetlenegy képviselője van. Az, a mit Leclmer Ödön alkotott a kőbányai templomban, bármiként vélekedjenek is egyesek az irányról, a művész egyéb alkotásaival együtt kétségtelenül már magában viseli csiráját egy fejlődni képes nemzeti architekturának. E művészi stílnek természeténél fogva első sorban monumentális alkotásoknál lehet helye és épen az erre leghivatottabb tényezőknek, az állam példáján a fővárosnak volna kötelessége egy fejlődő és már is szép eredményekkel dicsekvő nemzeti stíl-iránynak támogatása és fejlesztése. A kőbányai templom ennek az iránynak eddigelé legérettebb gyümölcse. Módjában volna most a fővárosi tanácsnak a templom belső berendezésénél alkalmat nyújtani a művésznek arra, hogy az egyházi dekoratív és műipari tárgyak egyöntetű tervezésével egész nemzedékeknek adjon példát e stílben való tervezésre nézve. Kérjük tehát a főváros tanácsát, ne ejtse el ezt az alkalmat, mikor úgy a fővárosnak, mint a nemzeti művészetnek szolgálatot teliét.

A kőbányai Szent László templom rajza, 1898.

A templom, melynek rajzát itt bemutatjuk, Kőbányán az úgynevezett Bánya-téren épült egy emelkedett helyen, a hol a templomot a ferenezvárosi templom mintájára park fogja környezni.

A három-hajós beosztású épület elején emelkedik a sikerült tagolású, nyolczvan méter magas torony (két méterrel magasabb a Mátyás-templom tornyánál). A toronynak mintegy 23 méter magasságban kiugró erkélye van, melyet magyaros ékítményű káva övez. Fölebb minden oldalon egy-egy nyúlánk keskeny ablak nyílik, díszes rézbádog zsaluzattal. Az ablakokon felül egy-egy három méter átmérőjű majolika óralap díszlik igen csinos csúcsíves keretben. A torony alján három külön bejárat vezet a templom előcsarnokába. A nagy toronyhoz két oldalról egy-egy kisebb, egyenként 35 méter magasságú díszes torony simul, az egyik a szent sír, a másik a keresztelő kápolna helyét jelzi. Ezenkívül a díszes cserepekkel fedett tetőzet mögül 4-4 kisebb torony emelkedik, melyekben a különböző helyekre vivő lépcsők vannak elhelyezve. A tetőzet gerinezén, épen a kereszthajó közepe fölött emelkedik az úgynevezett huszártorony, a mely 50
méter magas.

Az egész épület lábazata, valamint az összes lépcsősetek magyarországi vörös márványból készültek, míg a többi szerkezeti rész a legkitűnőbb bőrszínű nyerstéglákból készült, melyeknek külső lapjait reczézett fehéres szürke zománcz borítja. A párkányzatok érdekes díszítményei magyaros formák felhasználásával barnás sárga, Zsolnay-féle pyrogranitból készültek az összes szobrászmunkákkal együtt. Ennek az anyagnak a szilárdsága vetekedik bármely más kőanyaggal, s idővel a tompább színt öltő nyers tégla igen emelni fogja színhatásával az épület összhangját. A középhajó falazatát a két oldalhajó fedélzetéből kihajló, kecsesen áttört ívek tartják: ezek szintén nyers téglából készültek.

A tetőzetek szélét szép rajzú szegélyek határolják a legkeményebb vörösrézből készítve a tetőzetével együtt, melynek végződése aranyozva van. Ha mindezek az idő hatása alatt elváltoznak, megkapván patinájukat, kellemes zöld foltokban fognak elválni az épület többi anyagától. A meredek fedélzet díszítményei táblázatok módjára van kirakva különböző színű mázos cserepekből.

A templom belsejébe a hatszögletű előcsarnokon át lépünk be, melynek csillagalakú boltozatát festmények fogják díszíteni; de beljebb még kellemesebb meglepetés vár reánk. Az általános templom-alaktól elütő újat látunk megkapó művészi megoldással. A templom hajójában karcsú oszlopok tartják a díszes egyszerűséggel alkotott kórust, mely mögött külön tágas helyiség van a földszinti előcsarnok fölött. A templom belsejét három hajóra osztják a két oldali karcsú oszlopsorok. A középső fő hajó falai ízléssel vannak tagolva falfestmények számára, melyeket a hatalmas, 22 méter magasságban összehajló mennyezet góthikus íveivel együtt, négy-négy köríves ablak világít meg. A szép hajlású íveken azonnal feltűnik egy sajátszerű áttört csipkedísz, mely a díszítményi megoldásban megadja a templom egyéni karakterét.

Lechner Ödön e díszítményi formákat a legegyszerűbb közkézen forgó tárgyak vonalaiból alkotta össze. Ezeknek nem lévén eddig elnevezésük, a kecskeméti nép, a melynek híres városházán először kerültek alkalmazásba, külön magyaros népies módra keresztelte el őket. A hajló karcsú csipkeszegélyt hernyónak, a kunkorodó tömörebb formát kakastaréjnak, a falak kép-tereit körülvevő csoportokban alkalmazott gyöngyszerű csomókat pedig hosszas tojásalakuk miatt kígyótojásoknak nevezte el. Ez a magyaros jellegű megoldás még jobban feltűnik a karcsú, arányos oszlopok fejein, a hol a kihajló íveket az akantusz és egyéb elcsépelt díszítmények helyett magyaros edények ékítményeiből és az Alföld mezei virágainak egyszerű formáiból szerkesztette a műépítész.

Az 50 méter hosszú és 10 méter széles középhajó mellett alacsonyabb boltozattal húzódik a hat-hat méter széles két oldalhajó. Világításukat e helyiségek félkörű ablakokon nyerik. Ott, a hol a kereszthajó 23 méter hosszban és 10 méter szélességben átvágja a templom hoszszát, négy hatalmas oszlopcsoport tartja a mennyezetet: a 22 méter magasba nyúló oszlopok síkjain szerencsés tagolásban ismétlődnek a magyar díszítő motívumok. A nappali világosságot két hatalmas ablak szolgáltatja; ezek alatt van a két oldalbejárat. E tágas kereszthajón túl van az ötszögletű szentély magas ablakaival kitűnően megvilágítva. Két oldalán külön bejárat vezet a szentélyt félkörben körülvevő sekrestyébe, melyet üvegfalak osztanak több külön helyiségre. Úgy e helyiség, mint a templom öszszes részei feltűnően világosak, és h a a nyár folyamán fölrakják a díszes üvegablakokat, megkapja kellemes, még mindig igen világos hangulatát, a mely az ezután készítendő falfestmények és templomi bútorzatok változatos színeit kellemes összhangba fogja hozni. A kereszthajóban álló nagy oszlopcsoport mellé tervezte Lechner Ödön a csupa magyaros motívumú és formájú szószéket: ugyanilyen stylban készítik a szentély főoltárát.

A templom már mostani állapotában is igazolja azt az általános véleményt, hogy az a magyaros karakter felé törekvő műépítészének igen sikerült alkotása. A kétezer lelket befogadó szép templom egyik legszebb dísze lesz fővárosunknak.