Magyar építész, festőművész, a modern magyar építészet egyik úttörője. Korának egyik legismertebb családiház tervezője.
Apja Árkay
Aladár (1868–1932) építész, iparművész, festő volt. Építészeti
felfogása az eklektikus kezdetektől, a szecesszión keresztül eljut a
modern – avantgárd – irányzatokig.
Árkay Bertalan az egyetemi tanulmányait a Budapesti Királyi József Nádor
Műegyetemen végezte el 1925-ben, majd apja irodájába került. 1926-ban a
párizsi Academie des Beaux-Arts ösztöndíjasa volt és Thier, párizsi
építész irodájában dolgozott. 1926-1927 között a bécsi Akademie der
Bildenden Künste főiskolán és a Meisterschule für Architectur-on tanult,
Peter Behrenstől. 1937-től a Szépirodalmi és művészeti Akadémiának,
1941-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt. 1961-ben
festményeivel II. díjat nyert a párizsi Salon des Beaux-Arts
kiállításán.
Árkay Bertalan a két világháború közötti időszak egyik legtöbbet
foglalkoztatott családi ház tervező építész volt. Az általa tervezett
családi házak legtöbbje magas építészeti színvonalat képvisel.
Kiemelkedik templom tervezési tevékenysége is. Apjával – Árkay Aladárral
– közösen tervezte az 1928-tól közadakozásból épülő Mohácsi Fogadalmi
templomot és a Budapest. XII. Csaba utcában felépített
Városmajori Jézus szíve plébániatemplomot. Mindkettőt apja halála
után fejezte be. A Városmajori templom üvegablakai Árkay első
feleségének, Árkayné Sztehlo Lilinek a munkái.
Középületei közül megemlíthető az 1938-ban tervezett OTI rendelő és
kórház Sopronban, az 1939-ben létesült Rózsadombi Leventeotthon és a
Sátoraljaújhelyi polgári iskola 1940-ből. Az ő tervei szerint valósult
meg – 1936-ban – a Milánói Triennálé Magyar pavilonja is.
Tervezői tevékenysége mellett kiemelkedik pályázati munkássága is. Ezek
között a legismertebb a "Szent Korona útja és Vitézek tere építészeti
megoldása" pályamű, amellyel I. díjat nyert (ma: Petőfi híd budai
hídfő és Irinyi József út Október 23-i útig terjedő szakasza). A
rendezési terv töredékében valósult meg. Ezt mutatja a két út
találkozásánál látható félköríves beépítés.
A második világháború után műemléki helyreállításokon dolgozott (Váci
székesegyház altemplom, vagy a budapesti Szépművészeti Múzeum épülete).
1949-től a Középülettervező Iroda (KÖZTI) dolgozója volt nyugdíjazásáig.
1956 után munkái főként egyházi megbízások voltak (Cegléd, Hort, Gerjen,
Polgár, Taksony, Győr-Kisbácsa, Héhalom római katolikus templomainak
tervezése vagy helyreállítása). Festményeivel ebben az időben is rangos
külföldi tárlatokon vett részt.
Az I. és II. világháború utáni időszak építészetének szinte minden olyan
megnyilatkozásában szerepet vállalt, amelyben a közhasznúság, és egyben
az építészetnek mint művészetnek továbbfejlesztési lehetőségét látta.
Alma utca 2/c