BudapestCity.org | Bobula János

Bobula János, id.

(Liptóújvár, 1844. március 15. – Budapest, 1903. november 15.)

Írta: Varga Máté 2021. november

Ján Nepomuk Bobula néven született, szlovák származású építész, építészeti szakíró, ifj. Bobula János apja. Az 1885. évi országos őszi kiállítás épületeinek tervezője és kivitelezője. Építészete a mai napig meghatározza Budapest arculatát.

Építőmester, építész, szakíró, politikus és közember. Tizenhét évesen kezdett dolgozni a pesti építkezéseken, majd ösztöndíj segítségével elvégezte a Műszaki Egyetem Építészmérnöki karát. Az egyetem elvégzése után Németországban és Franciaországban tett nagyobb utazást. Onnan hazatérve kisebb emeletes és földszintes házakat épített. Építészeti tevékenységének súlypontja a nyolcvanas évek elejére esik. Fő műve az Andrássy út 62. alatt lévő palotája, mely 1882-ben készült el. Csak nyolc évig volt a tulajdona, végül 1950-ben a Magyar Állam kezébe került, s lett a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézete. Az Országház fő felügyelője volt.

Bobula 1861-ben, mindössze 17 évesen érkezett Pestre. A Műegyetem elvégzése után hírnevet szerzett szakmájában, aminek egyértelmű bizonyítéka, hogy az 1889-es Magyar Salon című folyóiratban a főváros 9 legnevesebb építésze között találjuk.

Lyka Károly írja róla a Művészet folyóirat 1904. évi első számában: "Az olasz renaissance hívének vallotta magát s e stílus formanyelvében tervezte épületeit melyek világos, célszerű szerkezetükkel, harmonikus tagoltsággal jeleskednek”.

Ez igaz Bobula saját palotájára is. 1879-ben árajánlatot tett a telekre, s már a következő évben meg is kapta az építési engedélyt, majd hozzáfoghatott otthona megépítéséhez, ami egyben munkásságának csúcsa is volt.

Munkáját nagy odaadással és szakértelemmel végezte, bármilyen rangú épületről is volt szó. Ugyanolyan szenvedéllyel állt hozzá a Trefort Gimnázium tervezéséhez, mint a VIII. kerületi Tisztviselőtelep házaihoz. Mivel szívén viselte az ügyet, fizetség nélkül elvállalta az 1885-ös országos őszi kiállítás szervezését, amelyre két évet készült, s fáradozásaiért a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki.

Az ügy azért is volt rendkívül fontos, mert gyakorlatilag ez az esemény volt az 1896-os Ezredéves Országos Kiállítás főpróbája, amin sajnos mégsem vehetett részt, hiszen addigra csődbement. (Pedig 1896-ban több még Bobula által tervezett épületet is felhasználtak a kiállítás során.) Az 1880-as években még az ország leggazdagabb vállalkozói közé tartozott, az 1890-es évekre azonban máig tisztázatlan okok miatt elvesztette vagyona nagy részét, valószínűleg nagylelkű adományainak köszönhetően.

Építészete a mai napig meghatározza Budapest arculatát, rengeteg épületet tervezett.

Az 1878-ban épült Zichy-palota (Andrássy út 68.) eredetileg iskolának épült, de később gróf Zichy Rezsőné elegáns palotává alakíttatta át. Az eredeti funkciója a homlokzatán és a téralakításán is látszik. Az épület visszafogottságában is impozáns. A belsőben sajnos nem sok eredeti elem őrződött meg, mivel a kommunista államosítás után sok évtizedig ismét iskolaként funkcionált. 2008-ban azonban felújították, és luxuslakásokat alakítottak ki benne, továbbá több új építésű szárnyat is hozzáépítettek, amelyekben szintén elegáns lakások találhatók.

Impozáns munkája az 1879-ben épült Schneider-palota (Eötvös utca 7.), melyet apósának, Pozdech Józsefnek és hat lányának tervezett, s csak később lett Schneider Vencel kereskedő tulajdona. A nagyméretű, historizáló palota főhomlokzata reprezentatív, de visszafogott, a belső térben azonban igazi luxus látható. A főlépcsőház kovácsoltvas rácsai nagyon jellegzetesek és több helyen találkozhatunk gazdagon aranyozott fa díszítésekkel, csavart oszlopokkal.

Másik híres épülete, a saját maga által is főművének nevezett Bobula-palota (Andrássy út 62.) valóban a legimpozánsabb épülete. Nem csoda, hiszen ez nem csak családja lakhelyéül, hanem egyfajta referenciamunkaként is szolgált. Az 1882 és 1883 között épült, historizáló, neoreneszánsz loggiákkal díszített homlokzatú palota a korszakban az Andrássy út legelegánsabb épületének számított. A Bobula-palota külső és belső kialakításában is sokban hasonlít az 1876-ban épült Ádám-palotára, melyet ugyan Weber Antal tervezett, de az építkezést Bobula vezette, így minden szegletét jól ismerte.

Bobula János több ismert iskolát is tervezett, mint például a Trefort utcai gimnáziumot (ma: ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium, Trefort utca 8.), amely a firenzei palotákra emlékeztet. Homlokzata a hatalmas és sík téglaburkolattal monumentális hatást kelt, de egyúttal visszafogott is a csekély díszítés miatt. A Trefort Ágoston megbízásából létrehozott iskola építésére először 215.000 forintot szántak, de az Országgyűlés csak 180.000-et szavazott meg, Bobula azonban bravúrosan még olcsóbban, 150.000 forintból fel tudta építeni a kiváló iskolát - talán épp ezért is lett ennyire "egyszerű".

Ehhez hasonló, ám dekoratívabb homlokzatú az 1889-re elkészült Állami Gimnázium (ma: Madách Imre Gimnázium, Barcsay utca 5.), amelynek tervezésével szintén Bobulát bízta meg Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter. Az épület legjellegzetesebb elemei a homlokzaton található négy mozaikkép, amelyeket Stettka Gyula festőművész tervei alapján a velencei Candiani cég készített el. Érdekesség, hogy az épület 1901-es bővítésével Ifjabb Bobula Jánost bízták meg. Az 1990-es években újabb átalakítás történt, ekkor üvegezett vasszerkezettel bővítették az épületet, amitől az jóval világosabb lett.

Bobula színvonalas középületei közé tartozik a Semmelweis Egyetem Sebészeti Klinikája is (Üllői út 78.), amely 1914-ben készült el, némi szecessziós behatással. A főhomlokzat legjellegzetesebb eleme a középső rizaliton nyíló főbejárat és a fölötte látható, nagyméretű ablakok.

Az épület dekorációja érdekes és egzotikus hatásokat mutató. A maszkokra emlékeztető elemei igencsak eredetiek, amelyek az épület többi homlokzatán is feltűnnek redukált formában. A homlokzatok téglaburkolatának szövetébe több helyen mintát rejtett el az építész, ami korábbi művein nem volt jellemző.

Bobula emellett több bérházat is tervezett: ezek közül az egyik legimpozánsabb az 1877-ben átadott Bajcsy-Zsilinszky út 27. és 29. számú épületek, amelyek földszintjén - a kor elvárásainak megfelelően - üzlethelyiségeket, emeletein pedig lakásokat alakítottak ki.

A XIX. században épült lakóházakra általánosságban jellemző, hogy felfelé haladva az emeleteken, egyre kisebb és egyre kevésbé komfortos lakások találhatók, ami általában a homlokzatokon is megmutatkozik. Bobula épületein is láthatjuk, hogy a dekoratív, neoreneszánsz homlokzatok a felsőbb emeleteken már kevésbé díszítettek.

Bobula nem csak tervezést, hanem kivitelezést is vállalt, amelyre jó példa a Pokupcic-ház (Andrássy út 11.) és a Gomperz-ház (Andrássy út 20.), amelyeket Freund Vilmos tervezett, de ő épített fel.

Meglepő módon, de szobrot is tervezett: Széchenyi István gróf szobrát 1880-ban emelték fel a mai Széchenyi téren, a Lánchíddal szemben. A szobrot Weber Antal építésszel és Engel József szobrásszal közösen hozta létre.

Bobula János viszont nem csak építészként volt meghatározó alakja a szakmának, hanem az ő javaslatára hozták létre az Építész Kamarát, valamint indult el az Építészeti Szemle 1892-ben. Utóbbinak főszerkesztője volt, amely pozícióban fia, ifjabb Bobula János követte. A XIX. század utolsó évtizedében munkaerő-közvetítő irodát is nyitott, hogy ezzel segítse meg a fellendülő budapesti építkezések munkaerőéhségét.

Élete végén politikai helyzete megingott, a szlovák és a magyar oldal is igaztalan vádakkal illette. Utolsó fontos munkájaként az Országház építkezéseit vezette.

Halála előtt nem sokkal kinevezték a főrendiházi palota gondnokává. Halálának századik évfordulójára emlékezve, 2003. november 15-én emléktáblát avattak a Bobula-palota falán.

Felesége Pozdech Mária (Jozef Pozdech harangöntő lánya). Fiai: János (építész) és Titus (építész Amerikában).

Szerkesztette a Junos című, ifjúsághoz szóló szórakoztató lapot. 1868-ban létrehozta a Slovensky národnodemokraticky spolok (Pesti Nemzeti Demokrata Tót Kört) és annak sajtóorgánumát, a Slovenské noviny (Szlovák Újság 1868-75) című lapot. 1876-ban létrehozta a Dunaj című folyóiratot, de csak hat száma jelent meg. 1869-72-ben Bobula vezetése alatt működött az első "tót-magyar" nyomda és könyvkiadó, a Minerva.

1872-ben megalakította a Segélyező Pénztárat (Pomocná pokladnica). A magyar kormány nemzetiség ellenes politikája következtében megszüntetett Matica slovenskát, és a három szlovák gimnázium bezárását követően Bobula visszafordult, és eltávolodott a szlovák közélettől.

- 1888-ban kiadkja a Magyarország iparügye című könyvet, amelyről mindenki elismeréssel nyilatkozik.
- Az Építészeti Szemle alapító szerkesztője volt 1892 és 1898 között.
- 1897-ben adta ki Huszonöt év magyar ipar szolgálatában címmel.
- 1876-an megválasztották Terézváros képviselőjének.
- 1892-97 között Ólubló választási körzetének képviselője lett.
- A Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője volt 1892 és 1897 között.

1903. november 15-én hunyt el, sírja a Fiumei úti sírkertben található.

Bobula János, id.

(Liptóújvár, 1844. március 15. – Budapest, 1903. november 15.)

Arckép

Fontosabb épületei

Ajánlott cikkek