A XIX. század derekának osztrák származású magyar építésze.
Bécsben, 1829. január 12-én született. Fiatalon, az
1848–49-es
forradalom és szabadságharc idején került Magyarországra. A nagy
bajai tűzvész után a város jórészt az ő tervei szerint épült fel újból.
Még Baján feleségül vette Türr István tábornok Rozália nevű húgát,
akitől leánya született. 1856-tól
Gerster Károly kassai építésszel dolgozott együtt, annak haláláig.
Az 1860-as években a fővárosba költöztek. Ezidőtájt építette József
nádor budai palotáját, valamint a Budai
Váralagút nyugati
bejáróját. Sógora, Türr tábornok révén a hatvanas évek nagy politikai
mozgalmaihoz is fűzték bizonyos — titkolt — szálak. Otthona Türr
emigráns barátainak mintegy találkozó szalonjául szolgált.
Részt vett a kassai Szent Erzsébet-dóm restaurálásának munkájában,
amiért a király 1871-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette
ki, s a "Silberne Medaille für Kunst und Wissenschaft” ezüst
érmet is megkapta. A Zerge utcában állott háza művészek találkozóhelye
is volt, így Munkácsy Mihály is nem egyszer itt töltötte idejét, ha
Budapestre látogatott. Egész kis galériája volt jórészt magyar művekből,
ezeknek egy része (ifj. Markó Károly, Klimkovics Ferenc stb.) 1914-ben
unokái birtokában voltak.
Frey Lajos 1877-ben halt meg, saját tervei szerint készült kriptájába
temették el a
vízivárosi temetőben (A vízivárosi temetőt lényegében 1885-ig
használták. Ugyanakkor a főváros kimondta, hogy kivételes esetekben
tovább is lehet temetkezni benne. Véglegesen csak 1930 elején szűnt
meg).
Aranykéz utca 1. (Lahner-ház)
Ferenciek tere 7-8.
Lónyay utca 7. (Nágel-ház)