Az Erzsébet királyné szobrára érkezett pályaműveket folyvást nagy közönség nézi a Műcsarnokban. Látszik, mily nagy az érdeklődés. A kegyelet és műérzők mellett még egyéb is foglalkoztatja a nagyközönséget ép úgy, mint a művészeket és szakembereket. Amikor a pályázat már eldőlt, akkor vetődik föl egy új kérdés, ami a pályázat föltételei közé nem is tartozott, de egy pár pályázó mű nagyon elevenen fölveti. Mind többet beszélnek arról, hogy a királyné emlékét oly monumentális mű örökítse meg, mely egészen átalakítsa azt a helyet, a hová szánták. A szoboremelés összekapcsolódott a városrendezéssel, mert Zala és Stróbl tervei nyomán most már valóságos városrendezésről hallani, a budai vároldal beépítéséről, és a szobor olyan építészeti kiképzéséről, hogy a Duna túlsó partjáról a pestiek is gyönyörködhessenek benne.

A pályázatot újra kihirdetik, s előre is nagyon vitás, vájjon a föltételek közé ne vegyék-e föl a monumentális jelleg olyan hangoztatását, mely valóságos építészeti megbízatást foglalna magában az alagút fölötti hegyoldalra nézve. Sokan megszerették azt a gondolatot, hogy a szobor ne a budavári Szent György tér számára készüljön, hanem az egész város számára. Ez úgy volna lehetséges, a mint Zala és Stróbl tervezetei mutatják, ha messze magasló és nagy kiterjedésű építkezések veszik körül a szobrot. Vannak azonban elegen, akik a Szent György térre szánt szobor mellett akarnak maradni. Úgy tetszik, hogy a nézetek harcba keveredtek egymással. Elég érdekesek az okok és felfogások mindkét részen. Vonzónak találják az ötletet, hogy a Lánchíddal szemközt a budai hegyoldalra nagy lépcsőzet vezessen föl, ez vigyen a királyné szobrához, a királyi palota előtti térségre. Költség van rá, mert' a másfél millió koronát a szobrász maga úgy sem bírná fölhasználni.

Ez ellen felhozzák, hogy a királyné szobra és a hegyoldal kiképzése két különböző dolog. Építsenek lépcsőzetet, ehhez azonban nem szükséges okvetetlenül a szoborbefejezés. A szobor álljon a téren, s ne kívánják, hogy a lépcsőzetet nézve hátat fordítson a Szent György térnek, különben mért állítanák oda. Arról volt szó eddig, hogy Erzsébet királyné emlékét szobor hirdesse; ha épülettel akarták volna hirdetni, akkor valamely intézetet, vagy árvaházát emelnek. Az is figyelembe veendő, hogy a kettős feladatnál nem egyenlő szobrászati és építészeti erők találkozhatnak össze. Kaphatunk kitűnő szobrot, de gyönge arkhitekturát és megfordítva, ugyanegy dolognál két talentumot kell igénybe venni. Azt is felhozzák, hogy a későbbi időkre is gondolni kell és ne foglaljunk el minden területet; Erzsébet királynéhoz legméltóbb a szobor, minden nagy kombinációk nélkül és mauzóleumra emlékeztető részek nélkül.

A pályaművek némelyike csakugyan inkább alkalmas volna síremléknek, mauzóleumnak, mint dicsőítést jelentő szobornak. Egyik sajátsága a pályázatnak az is, hogy Erzsébet királynéban a művészek a szenvedő, mártír asszonyt látták, kit bánat és töviskoszorú övez. A mindenkit megnyerő, a hódító szép királyné, kit a hetvenes években ismert és annyiszor látott a magyar főváros, helyet adott a fájdalmas asszonynak. A tervezetek legnagyobb része kupola vagy baldachin alá helyezi a királyné alakját. Ezzel hogy az emlékmű messziről észrevehető legyen, talán hogy messzire is hasson. A királyi palota új szárnya és a tervezett új miniszterelnöki palota közti részen a bástyafalat okvetetlen lebontják, ha pedig lépcsőzet készül (ami valószínűleg akkor is elkészül, ha ezen függelék nélkül kap megbízást valamelyik művészünk), akkor a sikló sem maradhat ott. Fölösleges is lesz. A bástyafal helyén magasan kiemelkedő kőépítményeket szintén kedvelik a tervezetek. Ezek körvonalai jól is hatnának abból a magasságból, de itt is nagyon megvigyázni való, hogy a távolból látható formák nemesek legyenek, s ha már annyira kimagaslanak, zavartalanul megértessék rendeltetésüket. Az aprólékos részletek itt a magasban és a távolságban
elvesznek.

Általában sok oly eszme és gondolat keletkezett, mely a pályázat kihirdetésekor még szunnyadt, vagy nem vették figyelembe. Az új pályázat tehát fokozza az érdeklődést és az igényeket. Az első pályázat eredménye, hogy behatón tárja föl a nagy művészi feladatot. Három pályaművet 10000 koronával jutalmaztak meg. Egyet elismeréssel tüntettek ki, hetet pedig 3000 koronával megvásároltak.

Zala György pályaműve

Zala György szobrász Bálint és Jámbor építészekkel együtt kapta a legtöbb szavazatot, s e szerint a sorrendben az első kitüntetést. A ZALA-BÁLINT-JÁMBOR hármasszövetség abból indult ki, hogy a csöndes életű Budavárban állítandó emlék kívül esik a fővárosi közönség forgalmi körén, s a hely ezen emlékművel mintegy betagolódna a főváros vérkeringésébe azáltal, hogy látványával közelebb kerül a pesti oldalhoz. Egy modern akropolist gondoltak ki az építészek a Lánchíd folytatásaként, az alagút hatalmas íve fölött, szoboralakokkal, emlékszerű lépcsőzettel, mely a pázsit és bokrok közt haladva, márványépítmény keretében, a királyné szobrával nyer befejezést. A várfokon messze ellátszón emelkedik a két tornyú építkezés. A plasztikai megoldásnak sok a becses részlete. A királyné karcsú alakja oszlopok közt áll, egyszerű ruhában, életének legszebb idejében, a hetvenes évekből való arckép után mintázva. Hermelin palástjából kibontakozva, minden dísz nélkül lép le a trónusról. Mintegy népe közé jön le. Arca kifejezésével, keresetlen mozdulatával jóságát, szerető odaadását kívánja kifejezni a művész. Jobbról és balról majdnem oltárszerű fölépítésben, széles szerkezetben készült csoportok a nemzet hódolatát viszik a királyi asszony elé. E csoportokban jut kifejezésre a nemzet fájdalma, reménysége, szeretete ós büszkesége. Képviselik e csoportok az egész nemzetet, apraját-nagyját és köztük a nemzet művészeit, költőit, kiknek művészi eszménye lesz a nagy királyné alakja. Ezek az alakok nemzeti viseletükben tisztán magyar alakoknak vannak gondolva, realisztikusak, anélkül azonban, hogy a monumentális mű keretéből kiesnének. Az emlék többi szobrászati dísze Zala művészi érzékével és klasszikái jelképes tartalommal, de mégis mint az építészeti rész kiegészítése szerepel. Megmintázásában épen ezért az arkhitekturához simul, annak körvonalait egészíti ki.

Zala György terve

Zala György terve

Stróbl Alajos pályaműve

Stróbl Alajosé a második kitüntetett mű. Gerster Kálmán építész vele együtt szintén a hegyoldal beépítését tervezi, több szobrászati díszítéssel, mint Zaláék. Itt azonban maga a királyné szobra nem egyenesen az alagút fölött állna, mert a terv a siklót megmaradónak gondolván, a tulajdonképpeni emléket arrább helyezi. A sikló felső nyilasa és az alagút torkolata fölötti helyet szemelte ki Stróbl oda fent a várban, alól pedig építési részekkel hat a szemre aképpen, hogy megnyugtasson, amiért a szobor nem az alagút fölött állna, hanem lejjebb. Stróbl a várfokon a királyi palota és a miniszterelnöki új palota közé oszlopos kupolát tervez, az alá a királyné álló alakját, akit egy olajágat kínáló géniusz készül onnan levezetni a nemzethez. A királyné azt a mozdulatot teszi, hogy leszáll a nép közé. E gondolat egyszersmind magyarázza a hegyoldal nagy lépcsős építkezését. A két alak márvány volna. Egyáltalában faragott munkával készülne az egész monumentum. Csak a kupola külseje lenne bronz. Már a belső homorodásában, a mennyezeten színes mozaik Erzsébet királyné apotheozisát hirdetné. A szobormű talapzatát és a hozzá vivő lépcső oldalait körülvennék (tíz méteres magasságban) a tiroli márványból vésett domború képek, mind a királyné életét tüntetvén föl. Elől a koronázás 1867-ben a Mátyás-templomban, aztán amint a királyné Szent István palástját javítja; családi kör Gödöllőn az egész királyi család tagjaival; egy másik faragott képen gödöllői szarvas vadászat, és egy magyar család, melynek a királyné alamizsnát osztogat; Deák koporsójára koszorút tesz. Ott lenne a görögországi achillejoni kastély, a királyné magánya. A szobrászat beszélne itt a rendelkezésére álló eszközökkel. A folytatás volna a hegyoldalon alávezető lépcsőzet, melynél a főrész az építésnek jutna. Ennek közepét egy szobrászati mű tenné változatossá, a fülkében elhelyezett gyászoló Hungária. Az alapzaton alól medence nyílik, melybe zuhatag omlik. A medence szélét fölkapaszkodó vízilovak foglalják el, s ez látványosságul szolgálna a Lánchíd térről nézve. A művész még az alagút párkányzatát is igénybe akarja venni. Ide tervezi egyik oldalra János vitézt, amint a sárkányon megérkezik az Óperenciás-tengerről; a másikra a bikával birkózó Toldi Miklóst.

Stróbl Alajos terve

Stróbl Alajos terve

Telcs Ede pályaműve

Telcs Ede pályaműve a harmadik. A művész a szobrot a Szent György térre szánta. A jelentékeny építészi rész Tőry Emil műve. A királyné alakja szabadon van hagyva, arkhitekturai környezetben. Négy oszlopból képzett építmény (pülon) emelkedik magasba, s ennek párkányán három géniusz tartja a koronát. Az oszlop alján nyugodtan ül a királyné, s fogadja a hódoló szeretetet. Jobbról, balról a királyné szobrától az emlékmű két szárnyában domborművileg látjuk kifejezve ezt a szeretetet, a mint tolong a királyné felé öreg, fiatal, szegény és gazdag, munkás, beteg és rokkant. A királynéhoz két oldalt legközelebb eső csoport alakjai erőteljesen előlépnek a falból, aztán pedig a csoport féldomborműben folytatódik mind a két oldalon.

A szárnyakat obeliszkek díszítik, s az ezeken keletkezett területekre a jótékony női erények magasztalását szánta Telcs Ede, az irgalmasság és a rabok fölszabadítása relief képét. Az emlékmű túlsó részén a mezők nem domborművekkel, hanem táblázatokkal töltetnének be melyek emlékszerű adatok, igék följegyzésére szolgálnának. Ezen a részen a közepet a nagy oszlopos pillon alatt egy baldachinszerű kiképzés alkotja, befogadására a Mater dolorosanak, a fájdalmas anyának. A fájdalmas Máriának nemcsak jelképes értelme volna ez, hanem alkalmassá válnék imahelyűi szolgálni a budavári körmenetre messze vidékről gyülekezőknek. Az egész mű lépcsős teraszon emelkedik. Az építészeti résznél az látszik mérvadónak, hogy inkább körvonalaival, mint részleteivel hasson, és hogy az idő viszontagságaival is szembe szálljon.

Telcs Ede terve

Telcs Ede terve

Fadrusz János pályaműve

Fadrusz János szobra külön elismerésben részesült, s a bizottság külön javaslattal fog intézkedni, miután csak három díj volt kitűzve.

Az emlékművet a téren helyezi el. Márványlépcsők fölött emelkedik a minden oldalán tágas bolthajtásban nyíló szép román stílű kupola, márvány oszlopokkal. Mozaik képekkel födött fal előtt, ékes trónon ül a Patrona Hungáriáé, Magyarország védasszonya, Szűz Mária. Jobbról, balról folyosó, s ezekben állnak a magyar szentek, Máriához legközelebb Szent Erzsébet, Boldog Margit.

Ez a középső csoport a kupola alatt. Innen a körfalazat folyosóján jobbra a tróntól: Szent István és Szent Gellért; balra Szent László és Szent Imre. E külön csoportokat két-két angyal teszi teljessé, egyik állva, másik térdelve és virágokat hintve. így várják Erzsébet királyné megérkezését, szeretettel, megható ünnepélyességgel.

A magyar királyné a lépcsőkön az Ég Királynéja trónjához ért, egy angyal kísérte idáig, a halál angyala. Erzsébet királyné a trón előtt visszafordul az angyalhoz, és a fejéről levett töviskoszorút átadja a már letérdelt angyalnak. Költői gondolat. Vége a földi szenvedésnek, Erzsébet királyné a magyar szentek körébe tért.

Az építészeti rész Korb és Griegl munkája. Fadrusz művét a közönség megilletődéssel szemléli a Műcsarnokban. A nemzetközi bírálat nem említi a szobor magyarságát. Ezt idegen nem is igen veszi észre.

Fadrusz János terve

Donáth Gyula pályaműve

Donáth Gyula műve a megvásárolt művek közé tartozik. A tér közepén helyezi el a szobrot, félkörű építmény közt. Lépcsők vezetnek föl hozzá. A királyné egyszerű talapzaton ül, nemes nyugodtsággal, fejedelmi jelvények nélkül, bal karját a római stílű szék szélén nyugtatva, ölében nyugtatott jobbjában legyezőt tart, a nőiesség szimbólumát. Ez az alak derült, nyájas, a szeretett királyné, ki azokban a verőfényes időkben oly sokat élt köztünk. Szobrától különválva húzódik két oldalt a félkörű fal, két-két mozaiknak hagyott helyivel, melyek a királyné életéből mutatnak jeleneteket. A szobor két oldalán magasabban, mint a szobor, nyúlik föl egy-egy posztament, legtetején allegorikus alakkal, alább az egyiken a meghatott költő, a másikon lobogót tartó, lelkesülő magyar. A félkör két végén nagy gömbökön ismét egy-egy allegorikus alak.

Dontáh Gyula terve

Rintel Géza pályaműve

Rintel Géza fiatal szobrász pályaművét is megvették. Lépcsős síkon emelkedik a monumentum, a vallásos fogadalmi oszlopokra emlékeztetőn. Középen fölmagasló részén legfelül Mária, mint Magyarország védasszonya; alább az oldal-oszlopok párkányán egy-egy angyal, kik a magyar koronát tisztelik. A középső építmény előtt kiszökellő talapzaton áll a királyné, a koronázási öltözetben. Két oldalt körfal, ezek végződésénél egy-egy sfinx, a sfinxek alatt hódoló alakok. A körfal belső hajlása két dombormű számára ad helyet. Ez a tervezet egyik oldala. A másikon a magas oszlopzat valóságos oltárrá alakúi. Ott nyugszik a keresztről levett Krisztus és ráborulva sír Mária. A körfal görbületébe itt is domborműveket kivan alkalmazni a művész.

Rintel Géza terve

Damkó József pályaműve

Damkó József, fiatal szobrász legfőbb figyelmét Erzsébet királyné alakjára fordította. E művet is megvették. A királyné alakjának mintázása szépen sikerűit kupola alatt áll, jobb kezét áldóan terjeszti az alatta csoportosult alakokra, az öreg honvédra, aki zászlóját hajtja meg előtte, az anyára, aki gyermekével jött hozzá. Jobb és bal oldalon még két csoportot mintázott a művész, a hódoló népet ábrázolva. Az emlékmű hátsó részén levő dombormű azt a jelenetet tüntetné föl, amint Erzsébet királynő koszorút tesz Deák Ferenc ravatalára. Az emlékmű építészeti részét Villányi János építész és építőmester készítette.

Damkó József terve

Dunaiszky László pályaműve

Dunaiszky, ki az úttörő szobrászok közül való, hosszú hallgatás és mély elvonultság után ezen a pályázaton találkozunk ismét. Az ifjabb nemzedék alig emlékezik reá. Pályázó művét megvették. Magas talapzaton állva ábrázolja a királynét, fejedelmi díszben, fején koronával. A talapzat négy oldalán külön szoborművek a szeretetet, lelkesedést fejezik ki. A művész már 80 éves.

Dunaiszky László terve

Mátrai György pályaműve

Mátrai György pályaművét is megvételre érdemesítette a bírálat. A fiatal szobrász, kinek atyja Mátrai Lajos szobrász-tanár, Parisban tanult, s a Műcsarnok kiállításain plasztikus szobrokkal keltett figyelmet. Mátrai György kupolás épület mély kapuzata alatt ülő szoborban mintázta a királyné alakját, sok művészi érzékkel. Az épület alsó része gömbölydeden veszi körül az emlékművet. Förk építész-tanár készítette a jelentékeny épületrészt.

Róna József pályaműve

Róna József is kupola alá helyezte a királyné álló alakját. A kupolát kígyózó oszlopok tartják. Magyaros díszöltözetében, fején diadémmal, nyugodtan áll a királyné, összefogott kezeiben legyezővel. Virágok, koszorúk, pálmaágak veszik körül a talapzat felső szegélyét.

Róna József terve