Gellért-hegy

XI. kerület, I. kerület, Gellérhegy

Írta: Varga Máté 2019. augusztus

A Gellért-hegy (korábban Kelen-hegy, németül Blocksberg) Budapest I. és XI. kerületében, a Duna jobb partján álló, 235 méterrel a tengerszint fölé magasodó hegy. A Dunára néző meredek sziklafala és a tetejéről nyíló pesti panoráma páratlan látvány, s Budapest ékkövének is szokták nevezni. Az UNESCO a Gellért-hegy tetején fekvő Citadella erődjével, a budai Várheggyel és a Duna két partjának panorámájával együtt a Gellért-hegyet 1987-ben a Világörökség részévé nyilvánította.

A hegy Gellérthegy Természetvédelmi Terület néven 1997-ben felkerült az országos jelentőségű védett természeti értékek listájára, mint ilyen a Duna-Ipoly Nemzeti Park részévé vált.,

Földrajzi névként (domborzati név) kötőjellel írják: Gellért-hegy, városrészként pedig – más városrészek nevéhez hasonlóan – egybe: Gellérthegy. Ha nem lehet eldönteni, melyik jelentésében szerepel, vagy ha mindkét értelmezés egyaránt lehetséges, hagyományosan az egybeírást alkalmazzák (OH. 197. o.), éppen úgy, mint a Margitsziget esetében is.

A Budai-hegységhez tartozó Gellért-hegy nagyrészt Budapest XI. kerületében található, kisebb északi része az I. kerülethez tartozik. Keleti oldalról a Duna, délnyugatról a Sas-hegy, északnyugatról a Naphegy, északról pedig a Várhegy határolja. Északkeleti végénél az Erzsébet híd, délkeleti végénél a Szabadság híd található.

A Gellért-hegy a törések által feldarabolt budai hegyvidék legkeletibb röge, közvetlenül a Duna partján emelkedik ki négy nagy törésvonal mentén. A keleti törésvonal a Duna mentén fut, vele párhuzamos a nyugati törésvonal a Kis-Gellért-hegy nyugati oldalán, mely ezt elválasztja a Sas-hegytől. Ebben a mélyedésben halad a Budaörsi út. A két észak-déli irányú törés között kelet-nyugat irányú törések futnak a hegy északi és déli oldalán, az északi törés választja el a Nap-hegytől és a Várhegytől. A három hegy közötti medence a Tabán. A Gellért-hegytől délre, a Duna régi árterületén Lágymányos helyezkedik el. A hegy Duna-parti lejtőjét a Duna eróziója tette szabaddá és alakította domború lejtővé; ennek domború vonalát jól láthatjuk a Szabadság híd közepéről. A lejtő alatti mély hasadékban szállnak fel a hévizek is, ez a budapesti termák vonala.

Tömegének legnagyobb részét dolomit építi fel, mely finoman szemcsés, nagyon rideg és minden irányban erősen hasadozott. A hegy déli oldalát az eocén tenger erős hullámai meredek parttá pusztították le; a töredező dolomit nagy darabokban hullott alá, belőle 30-32 m vastagságú konglomerátum réteg keletkezett. A budai márga északról, délről és nyugatról veszi körül, sőt felnyúlik a Gellért-hegy és a Kis-Gellért-hegy mögötti hátra is. Világossárga, fakó színű vékony rétegekből áll, könnyen lepusztul. Később, a pliocénben a termális vonal mentén feltörő vizek - mivel a vizet át nem eresztő budai márgán áttörni nem tudtak - a lazább szerkezetű konglomerátu-mon át kerültek a felszínre.

A meleg vizekben lévő vasból és kénből pirít keletkezett, mely a konglomerátumban lerakódott. A márga lepusztulása után a konglomerátum a felszínre került. A csapadékvíz hatására a pintből limonit lett, ami barna színű, ezért barna a konglomerátum is. A szürkésfehér dolomit és a barna konglomerátum választó vonala jól látszik a Duna-parton a hegyoldalba épített Pálos kolostor kapuja fölött. A mésztufa a Citadellától nyugatra képez felületet; e helyen 1820 körül még kőbánya volt. A mésztufa kristályos, likacsos, fehér, világossárga vagy szürke, szilárd anyag. A hegy déli oldalát löszréteg fedi. A lösz ritkább állagú földes márga, igen képlékeny anyagnak is mondható. A kövületek első feldolgozói között Szabó József és Heckel munkássága jelentős.

A Gellért-hegy eredetileg a Duna medréből sziklás lejtővel emelkedett ki, melyet azóta az úttest szélességében levéstek. Magassága a lábazattól 140 méter, az Adria-tenger szintjétől 235 méter. Lankásan lejt nyugat felé; nyugati végződése 168 méter és alig elkülöníthető, Kis-Gellért-hegy néven ismert. A hegy déli oldalán nyílik a Szent Iván-barlang, a hegy legnagyobb barlangja, mely a Duna rakpartja felett 25 méter magasan fekszik.

A hegy neve az idők folyamán többször változott. Eredetileg Pesti Öreghegynek, majd Kelenhegynek hívták. A középkorban Szent Gellért hegyének nevezték, Gellért csanádi püspökről. A püspök Velencében született, s mint Benedek-rendi apát 1015-től Szent István kérésére Magyarországon folytatott hittérítő tevékenységet és Imre herceg nevelője volt 1030-ban csanádi püspökké lett. A hagyomány szerint 1046-ban a Kelenhegyről taszították le a Vata-lázadás pogány magyarjai. A hegyre a püspök mártíromságára emlékezve a XI-XII. század körül kápolnát építettek.

A hegy lábánál a Duna-parton tektonikus törésvonal mentén meleg vizű, gyógyhatású források sora fakad. Vizüket a Gellért fürdő, a Rudas fürdő és a Rác fürdő hasznosítja. A hegy tövében fakadnak a Gellért fürdő forrásai, vízbőségük naponta 2.600.000 liter, hőfokuk a közös forrásmedencében 46,9 °C, tartalmuk közepesen radioaktív, a mészhidrokarbonátos hévizek közé tartoznak, magas szulfát-tartalommal.

A források egy része már az első Árpád-házi királyok korában ismert volt. II. Endre (1205-1235) a pestis elleni védekezés céljából kórházat állított a Gellért-források fölé, amelyet akkoriban Sáros-fürdőnek neveztek. Vizét a fürdőket különösen kedvelő törökök is megbecsülték. A törökök után I. Lipót rendelkezett vele, majd a későbbiekben 1739-ben itt épült fel a Fehér Ló szálloda. A Ferenc József-híd építése után a főváros Sebestyén Artúr, Hegedűs Ármin és Sterk Izidor tervei alapján építtették újjá: 1918. szeptember 26-án nyitották meg, Szent Gellért Gyógyfürdő és Szálló néven.

Szent Gellért szobra a Gellért-hegyen az Erzsébet híd tengelyében (kép: Varga Máté)

Szent Gellért hittérítő, az első magyar vértanú szobra központi alakja a Gellért-hegy oldalán álló félköríves, árkádos építménynek. A kompozíció főalakja, Szent Gellért püspök, jobbjában keresztet emel az ég felé, a mellékalak a pogány magyar vitéz. Az 1904-ben felállított, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megbízásából készült 7 méter magas szobor főalakját Jankovits Gyula szobrász alkotta, a pogány alak megformálója Gárdos Aladár volt, az építész pedig Francsek Imre.

A hegy lábánál fekvő Rudas gyógyfürdő a főváros legrégibb fürdője, valószínűleg már a rómaiak is használták. Feljegyzések szerint Zsigmond korában a kalocsai érsekség tulajdona volt. A török időben Szokoli Musztafa pasa „Jesil direkli ilidzsaszi" (zöld oszlopos fürdő) néven renováltatta és bővíttette. Buda 1686. évi ostromakor épen maradt. Ezután a királyi kamara Buda városának adományozta. Ez volt akkor az egyetlen városi fürdő. 1896-ban ivócsarnokot építettek hozzá. Az Erzsébet-híd 1964. évi újjáépítése során a hangulatos kiképzésű gyógyvizes ivókutakat - Attila, Hungaria, Juventus - beépítették a hídfeljáró alá.

A török időkben a Gellért-hegyen állt a Fellegvár, belülről kő-, kívülről palánk-építésű, dél felé nyíló kapuval. A törökök egy kisebb derviskolostort létesítettek benne, „Gürz Eliasz tekéje" néven. 1598-ban az ostrom miatt a törökök felgyújtották és elhagyták a Gellért-hegyi erődöt. 1813-tól 1849-ig csillagvizsgáló állt itt, körülötte virágzó szőlőskertekkel. 1814. október 26-án a Bécsi Kongresszus több résztvevője kirándult Budára, és József nádor indítványára megnézték az épülő „Csillagdát" is.

Ekkor járt itt I. Ferenc osztrák császár, I. Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király. A látogatásnál jelen lévő Reichenbach bajor optikusnak (aki a műszerek nagy részét készítette), annyira megtetszett a magyar csillagvizsgáló elrendezése, hogy azt később a München melletti Bogenhausenben építetthez mintául vette. A Csillagda építési költsége 80000 forintot tett ki, 1815. évi avatásánál József nádor is jelen volt. 1820-ban Ferenc császár és neje, Karolina innen figyelték a napfogyatkozást. 1830. júniusában a Pesti Egyetem rektora, Stáhly Ignác orvosprofesszor az obszervatórium számára harangot öntetett, s a delet avval jelezték. A Csillagda fénykorát Montedegoi Albert Ferenc igazgatósága idején élte, majd Buda ostromakor megsemmisült.

Az 1848-49-es szabadságharc után Haynau tábornagy megbízást adott Zitta osztrák altábornagynak hazánk erődláncolatának tervezésére. Ennek első és egyetlen elemeként épült fel 1850 és 1854 között a Gellért-hegyi fellegvár, közismert nevén a Citadella. Az erőd létezését a pesti polgárság már az 1880-as években sérelmesnek találta. 1897-ben az építmény a főváros tulajdonába került és a főbejárat fölötti falrészt jelképesen lebontották. 1919-ben ismét ágyúállás, majd otthontalanok szükséglakása lett. A II. világháborúban légvédelmi ütegállás és vasbetonnal megerősített parancsnoki fedezék, majd fogolytábor volt. 1961-től 1964-ig idegenforgalmi célra alakították át: étterem és presszó nyílt benne. A Történeti Múzeum kiállításon mutatja itt be a hely történetét.

A Gellért-hegy a múltban gazdaságilag is hasznosított volt. Szőlőtermesztéséről a legkorábbi adat 1237-ből való. Verőfényes déli lejtőjén hamarosan meghonosodott a kertkultúra, még a törökök is ültettek gyümölcsfákat, többek között fügét is, sőt ők honosították itt meg a törökpirosító cserjét (Peganum harmala), mely a háremhölgyek számára az ajakfestéket szolgáltatta. Ez utóbbi egészen 1944 teléig tenyészett s a tankok gázolták le. Néhány példányát régebben a Füvészkertbe telepítették át, ott ma is megtalálhatók.

A török idők után a hegyre szőlőt telepítettek. Az utolsó nagy szőlőültetés Kerkápoly Károly birtokán volt, aki 1884-ben vette meg a várostól a hegy déli lejtőjén elterülő parlagot, négyszögölenként 40 krajcárért. A szőlőket ezután nemsokára a filoxéra mind elpusztította. Területüket a múlt század vége felé parcellázták és villákat építettek rá: ez a főváros egyik legrégibb villanegyede. A hegy kőanyagát, különösen az édesvízi mészkövet építkezésre használták.

A kedvező mikroklimatikus viszonyok miatt települt a hegy DNy-i lejtőjére a Vincellérképző Intézet (később Kertészeti Tanintézet), a mai Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, melynek budai arborétuma az ország egyik jelentős élőnövény-gyűjteménye.

A hegy nagyarányú fásítása az 1873-ban hozott határozat után kezdődött meg. Néhány éven belül elkészültek az utak és 12000 forint költséggel 300000 facsemetét ültettek. A Dunára néző lejtő zordságát akarták ezzel csökkenteni, mivel a meredek lejtő állandóan omlott, hatalmas kőtömbök zuhantak le a Duna-partra, veszélyeztetve annak forgalmát és a házak épségét. A veszélyes helyzetben lévő sziklákat eltávolították, a bizonytalanul álló részeket alá-építéssel biztosították (a meredek sziklafal azóta is állandó felügyeletre, javításra szorul).

A hegy alatti rakpart rendezése

A Gellért-hegy Duna felöli oldalában, egy keskeny sávban szűk utca és házsor volt található (Untere Donau Zeile, Alsó Duna sor), amelynek nagyjából 40 háza folyamatosan ki volt téve az esetleges sziklaomlásoknak. Az 1890-es évek végétől a kiépített villamosvágány további terhelést jelentett. Ráadásul mind a házakat, mind a keskeny út forgalmát veszélyeztették a meredek sziklafalakról leomló kőtömbök.

A Gellért-hegy és a Tabán 1872 körül (jól látható a hegy és a Duna közti keskeny sáv a hegy tövébe épített házakkal)

Az említett házsor déli végénél 1896-ban forgalomba került a Ferenc József híd, míg az északi végen az Erzsébet hidat adták át 1903-ban. E két híd budai összeköttetése a főváros közlekedése szempontjából halaszthatatlanná vált. Mivel a városfejlesztési tervekben ekkor már szerepelt a Sáros fürdő bontása (és egy új fürdő megépítése), valamint a Rudas fürdő bővítése, ezért a Főváros és a Közmunkák Tanácsa páratlan lehetőségét látta a két híd és a két fürdő közötti terület parkosított korzóvá alakításának.

1875-ben épp ezért kezdték meg a házsor kisajátítását, így az 1890-es évek végére már valamennyi ház a Főváros tulajdonába, majd később bontásra került.

A házsor állapota 1890 körül (előtérben a Belvárosi plébániatemplom tornyaival)

A Gellért-hegy alatti házsor maradékai 1894-ben (bal szélen a Sáros fürdő)

A Gellérthegy szikláit a déli oldalon már a Ferenc József hídfő megközelíthetősége érdekében is bontani kellett, hasonló tereprendezésre került sor az északi, tabáni oldalon, ahova 1902-re készült el a hatalmas támfal. Megkezdődött a korábbi házsor helyén is a hegy több méternyire való visszabontása az út szélesítése, valamint az omlásveszélyes sziklák eltávolítása érdekében. E Duna-part felé néző rész parkszerű, kerítéses szegélyezésének tervét 1905-ben készíttette el a Közmunkák Tanácsa Francsek Imre építésszel.

A szegélyező kerítés dinamikus oszlopsorával, a belefoglalt pavilonnal, lépcsőzettel, kapukkal szervesen kapcsolódik egyrészt az 1904-ben felállított Szent Gellért szoborhoz (a főalak Jankovits Gyula, a mellékalak Gárdos Aladár alkotása), másrészt az 1934-ben felépült neoromán stílusú pálos kolostorhoz. A pálosok a hegy déli felében lévő barlangban (amely korábban egy beleépített háznak is helyet adott) 1931-ben Lux Kálmán tervei alapján és Weichinger Károly kivitelezésében létesített Sziklatemplomban teljesítettek szolgálatot. A Sziklatemplomot a már 1924-ben létesített Sziklakápolna barlangjának mesterséges bővítésével hozták létre, összeköttetést is teremtve a kolostorral.

A Fővárosi Kertészet angolkert stílusban az 1920-as és 1930-as években alakította át a Gellért-hegyet; a hegy fő útrendszere 1931-ben készült. A déli oldal parkosítására a Sziklakápolna elkészülte után, 1925-ben került sor. A Sziklakápolnát 1925-ben Lux Kálmán (1880-1961) építész, restaurátor irányítása és tervei alapján robbantással képezték ki és tették alkalmassá templomi célra. A kápolna közelében és a hegy déli lejtőjén élő fügebokrok a török telepítés maradványai.

A város vízellátásának javítására a Vízművek Kelen-hegyi úti telepén 2 db, egyenként 20000 m3-es vízmedence épült a hegy belsejében. A Jubileumi park első rendezése 1954-ben, a második 1965-ben volt. A második átépítés 121000 m2-re terjedt ki és 22 millió forintba került; Jancsó Vilmos és Krizsán Zoltánné (BUVÁTI) tervei alapján készítették. E parkkal egy időben létesült a Fővárosi Kertészet kirendeltségének új épülete a XI. Rezeda utca 6. szám alatt (a régi a Sziklatemplom közelében volt). A Citadella nyugati oldalán a teraszosan kiképzett játszótereket az 1970-es években új műanyag csúszdarendszerrel bővítették ki. A Gellért-hegy utolsó nagyszabású parkosítása 1981-ben történt.

2016-os pályázat

2016. november végén zárult le az az állami ötletpályázat, amelyre bárki beküldhette elképzelését arról, milyennek szeretné látni a Gellérthegyet. Hogy teljességében eredeti pályamű nem született, arról nem a pályázók tehetnek, ugyanis a XIX. század közepe óta talán egyetlen magyarországi helyszínről sem készült annyi megvalósítatlan terv, mint a Gellérthegyről. Valamennyi pályaműben visszaköszön ezek közül valamelyik.

A Miniszterelnökség által júliusban kiírt ötletpályázatra 68 beadvány érkezett, és végül 14-et ítélt a bírálóbizottság megvételre érdemesnek. Szinte az összes pályamű elsősorban kilátóként képzeli el a Citadellát, amelyben kialakítanának egy múzeumot vagy látogatóközpontot, esetleg egy szállodát is az ezekhez kapcsolódó vendéglátóhelyekkel. Szinte valamennyi megvásárolt pályázat kötöttpályás közlekedési eszközzel tenné megközelíthetővé a Citadellát és erősítené a sportolási, pihenési lehetőségeket a zöld környezetben.

A 40-es számú pályamű Palotai Tamás, Varga-Ötvös Béla, Kotsis István, Gőczey András, Csuport Györgyné és Éltető Zsófia terve. Jellegzetessége a Citadella épülete felett átívelő "fényhíd", amely remek kilátópont lenne.

A 48-as számú pályamű egy felül nyitott, a túlparti Bálna épületéhez hasonlatos, rácsos szerkezetű szarkofág alá temetné a Citadella rossz emlékű épületét, kertté átépítve az udvarát. A fellegvárból (nyugati torony) alakítaná ki a Magyar Királyok Csarnokát, ahol a magyar uralkodók szimbolikus szarkofágjait helyeznék el, felső szintje pedig kilátóbástyaként működne. A Szabadság-szobor mögé egy hatalmas napkorongot helyezne, amely éjjel holdként világítana.

A 48-as pályamű Viszlai József, Juhász-Nagy Balázs, Viszlai Anita és Halászné Ráczkevi Anna terve. A történelmi szarkofág előtt a Szabadság-szobor a nap és a hold korongjával.

A mostani pályaművek mindegyike vagy rész- vagy központi elemként tartalmazza a kilátóterületek bővítését. A két legeredetibb ötlet közül az egyik (a 29-es számú) a Cidadella falaihoz kívülről emelkedő lépcsősort építene, akár egy piramis oldalai, ezeken ücsörögve szemlélhetnék a járókelők a fővárosi panorámát. Az erőd belsejét pedig egyszerűen feltöltenék földdel, és füvesítenék, mintha az egész csak a hegy csúcsa lenne.

A másik érdekes ötlet (a 39-es számú pályamű) viszont az udvar tetejére, az erődfal magasságában stégépítményből és medencékből álló strandszerűséget építene, ahonnan akár lubickolva is lehetne gyönyörködni a fővárosban, télen pedig korcsolyára váltható a fürdőruha.

A 39-es pályamű a CÉH Zrt. terve. Ők medencéket képzeltek el a Citadella tetejére.

A már említett 40-es pályamű is egy fürdőt képzel el a hotellé alakított fellegvár földszintjére, ám a 14-es pályamű már teljes egészében az egykori fürdőügyi kongresszus jegyében készült. A hegyben, a Citadella alatt alakítaná ki az 1937-ben a Gellért-fürdőben alapított Nemzetközi Fürdőszövetség épületkomplexumát, amelynek kijárati alagútja az Erzsébet és a Szabadság híd közti rakparton lenne. A Rudas fürdő mögött pedig egy másik alagút vezetne be a hegy mélyén lévő ivóbarlanghoz, ahol hét kútból folyna a forrásvíz. A fürdőszövetség épületéből és az ivóbarlangból is lifteken lehetne feljutni a Citadellába, illetve a Citadella sétány mellé.

A Citadella megközelítésének kérdése külön hangsúlyt kapott mind a pályázati kiírásban, mind a pályaművekben – akárcsak a régmúlt terveiben. A múltban minden valamirevaló tervben szerepelt a sikló is – legfeljebb a nyomvonala változott – egészen napjainkig: 2005-ben például létrehoztak a Rác fürdő felújítása kapcsán egy kft.-t a sikló megvalósítására, amelyben a fővárosnak is lett érdekeltsége a magánberuházón kívül. A sikló a Hegyalja út alatti aluljáróból indult volna a Rác fürdőtől. Állítólag három évvel ezelőtt meg is kapta az engedélyeket a négymilliárd forintosra becsült beruházás, ám ezúttal sem tűnik úgy, hogy lesz belőle valami.

Talán éppen ezért a három legjobbnak választott pályamű közül a 43-as számú már nem is ezzel számol, hanem egy hullámvasút ötletét veti fel. A Várhegy alja és a Gellérthegy között közlekedne és lenne egy köztes állomása a Naphegyen. Ezen a távon 7-9 pillérre támaszkodna a vasúti szerkezet, közöttük sétányok is lehetnének, így a sínek nem választanák szét a teret, mint egy siklópálya. Ez a terv – amely egyébként elsősorban a Citadella környezetére, a sétányokra, kilátópontokra, játszóterekre és parkokra koncentrál – a Gellért-hegy másik oldalán való lejutásra is ajánl egy egészen egyedi módot.

A Szabadság-szobortól egy többszintes csúszdarendszeren lehetne lejutni a Gellért térre.

A legjobbnak ítélt pályaművek közül a harmadik (15-ös számú) pedig lanovkában, amolyan libegőben gondolkodik sikló helyett és a felújított Várkert bazártól járna a Citadelláig. Kabinos felvonó építése már az 1930-as években felmerült, de az a Duna fölött ívelt volna át a budai Várhoz a pesti Vigadótól. Pár éve ezt az ötletet elevenítette föl Zoboki Gábor építészirodája, csak épp a libegő a Gellérthegyet kötné össze a pesti Belgrád rakparttal.

A beérkezett pályaművek színvonala magas volt, azonban olyan átfogó tervek nem születtek, melyeket a bírálóbizottság első, második vagy harmadik díjban részesített volna, de három tervet kiemelt áron, 3-3 millió forintért vásárolt meg, míg tizenegy pályaművet egyenként egymillióért –mondta a bizottság társelnöke, Füleky Zsolt az Origónak. A Miniszterelnökség építészeti helyettes államtitkára szerint a megvásárolt tervek elsősorban hasznosítható részmegoldásokat tartalmaznak.

A kiemelt három terv abban mindenképpen a többi fölé emelkedik, hogy a Citadella hasznosítása mellett az egész Gellérthegy tájépítészetére koncentrál, megőrizve a világörökségi helyszín szellemét. Az államtitkár azt mondta, hogy a Gellérthegy távlati fejlesztésében a zöldfelületek és a természetvédelmi szempontok hangsúlyosabb szerepet kapnak majd az építészeti kérdéseknél.

Ez a bárki számára nyitott ötletpályázat csak a legelső lépés volt, ezt követi a szakmai ötletpályázat, amelyen már csak építészek terveit várják majd, és utána kezdődik az átfogó koncepció kidolgozása. Vagyis a megvalósítás még olyan hosszú folyamat, hogy egyelőre költségkalkulációról és határidőkről sem érdemes beszélni.

A Gellérthegyi Sikló

A Pest Megyei Kormányhivatal 2021. november 19-én kelt dokumentuma szerint a Gellérthegyi Sikló Kft. környezetvédelmi engedélyt kap a Gellért-hegyi sikló létesítésére és működtetésére. Az engedély alá tartozó részek: a fogadó tér a fogadóépülettel, az aluljáró és alsó állomás, sikló vasút, Alagút és Orom utcai kitorkolás, felső állomás.

Az engedély kiemeli, hogy a felső állomás esetében alapvető építészeti, sziluett- és világörökség-védelmi elvárás, hogy a siklókabin a Citadella sétány alatt érkezzen meg. Az érvényes szabályozási terv lehetővé teszi, hogy a siklófunkcióhoz kapcsolódó, maximálisan 150 négyzetméter beépített tér kerüljön a Citadella sétány szintjére.

2022. február 17-én a Gellérthegyi Sikló fejlesztéséért felelős cég megkapta a sikló állomásához vezető alagút és a Hegyalja útra felvezető lépcső építésére szóló engedélyt. Ezzel újabb lépéssel került közelebb a megvalósuláshoz a Citadellához felvezető sikló építése. Mint közleményében a cég kiemeli, a Budapest Főváros Kormányhivatala által kiadott dokumentumra azért volt szükség, mert az aluljáró és a lépcső egy önálló engedélyezési eljárás tárgyát képezte a Gellért-hegyi sikló létesítményének részeként.

A cég bízik abban, hogy a fővárosi önkormányzattal folytatott párbeszéd erősítésével hamarosan az utolsó akadályok is elhárulhatnak a Gellért-hegyi sikló építésének megkezdése elől, tekintettel arra, hogy a felvonó megvalósítása céljából létrehozott projekttársaságban kisebbségi tulajdonos Budapesti Közlekedési Központ Zrt. a soron következő taggyűlésen várhatóan már részt tud venni.

A tervek szerint a Gellért-hegyi sikló 2023 második felében kezdheti meg működését.