A Kiegyezést követően Budapest még nem volt egységes város, viszont számtalan terv született a leendő főváros fejlesztésére. Ezekben már gondoltak egy belvárosi főútra, két nagy körútra, Óbuda, Buda és Pest egyesítésére, valamint egy olyan egységes megjelenésre, amely méltón hírdetné Magyarország első városának rangját.

AJÁNLÓ

A három település, Óbuda, Buda és Pest egyesítését már a XIX. század elején tervbe vették, amit egy tiszavirág életű egyesítés követett 1849-ben, - Széchenyi ötletétől vezérelve - Budapest néven. Az 1867-es Kiegyezést követően minden akadály elhárult azelől, hogy a régi városok alapjaira egy új világváros épüljön.

A jövőbeni főváros megjelenéséről sok-sok vita folyt az ország és a városok vezetésének tagjai között (lásd: Városépítészeti modell). E viták alatt abban próbáltak meg dűlőre jutni, hogy az alakulgató metropoliszban hová épüljön új híd, új vasútvonal, hol épüljön meg az új körút, meddig húzódjon a rakpart, hová telepítsenek közraktárakat és pályaudvarokat, de ekkor kellett dönteni arról is, hogy a Belvárost körút vagy hajócsatorna szelje e ketté, s az új főutak milyen irányban fussanak.

A legfontosabb irányító és felügyelő szervezet, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1870-ben jött létre, amely az indulásának évében máris felvett 24 millió forintos hitelt, hogy mielőbb nekiláthasson a főváros rendezésének. E fejlesztés érdekében pályázatot írtak ki 1871-ben, amelynek eredményeként született meg az első egységes terv Pest rendezésére - Buda ekkor még halasztást kapott, ugyanis nem készültek el időre a szükséges térképészeti felmérések.

"E nagy mű megállapításánál, mely egy-két századra nyújtja a keretet és alakot, melyen belül és mely szerint a főváros fejlődni fog" - fogalmazza meg Pesttel kapcsolatban a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1872-es jelentése.

A rendezési terv két nagy részre tagolódott: egy újonnan létesítendő körút belső részére, valamint az ettől kívülre eső területekre.

Legfontosabb feladatnak a Belváros rendezését tartották, amelyben össze kellett kötni a Kerepesi utat a Dunával (azaz létre kellett hozni a mai Rákóczi utat a történelmi városmagon keresztül), valamint az ódon és szűk utcák helyett szélesebb és levegősebb közterületeket kellett teremteni. Sajnos mindez a középkori Pest esztelen pusztításával járt, amelynek során szinte nyom nélkül sikerült eltűntetni a történelmi város nyomait (lásd: A Belváros lerombolása) (míg Prágába épp a középkori városmag miatt látogatnak el turisták milliói, addig Budapesten - kevés kivétellel - semmi nyom nem maradt meg e korszakból - a Szerk.).

A mai Lipótváros északi része ekkor jórészt szabályozatlan volt, amely tulajdonképp a a város szélének számított, de a szabályozásban komolyan számoltak e területtel, amelyben nagy falat volt az Újépület rendezése: "Midőn építették, nagyságánál fogva Pestnek büszkesége és később, igen sokáig, a város terjedésének mintegy útmutatója volt; ma nem egyéb, mint a fokozott ízlésnek és szépségi igényeknek többet meg nem felelő kőhalmaz és végtelen akadálya a város fejlődésének, melynek ma, egy rövid század múlva, úgyszólván már szivében áll" - írja róla a fentebb már említett 1872-es jelentés. Ekkor ugyan még bizonytalan volt az épületmonstrum megszerzésének ideje, viszont már számoltak vele.

Ferencváros ekkor még ipari területként szerepelt az elképzelésekben, aminek rendezését az építendő Nagykörút függvényében határozták meg: "Ferenczváros lévén hivatva a fővárosi gyár-, ipar- és őstermény-kereskedés gyúpontjává lenni, itt tágas forgalmi vonalakról kellett gondoskodni".

Érdekesség, hogy a mai Hungária körút és egy közbenső körút elképzelése már akkor megjelent, amikor a Nagykörút még csak papíron létezett.

"A fővárosi közmunka-tanács azon nézetben van, hogy a már fennálló váczi, kerepesi, kőbányai, üllői és soroksári főutakon kívül, több elsőrendű sugárirányú út előállítása még a legtávolabb jövőre terjesztett gondoskodás által sem indokoltathatnék, miért is a szabályozási tervbe felvett másod- és harmadrendű jelentőséggel bíró és sugárirányú utak létesítése csupán csak az illető telekbirtokokhoz való hozzájuthatás és a helyi közlekedés érdekében állapíttatott meg" - írja a jelentés egy esetleges újabb sugárút építéséről.

Az elképzelés szerint Kőbányát a fővároshoz csatolták, amelyet ipari területnek, valamint a sertéstenyésztés központjánk szántak. A terv továbbá foglalkozott a közraktárakkal, a lóversenytérrel, az új temetővel és Városligettel is, de megjegyezték, hogy e terület rendezésére a terv csak 1873-ban fog megszületni.

AJÁNLÓ

A Belváros 1872-es rendezési terve Siklóssy könyvéből

AJÁNLÓ