Magyar építész, a XX. század első felének jelentős alkotója, építészeti szakíró.
Főképp történeti stílusban dolgozó templomépítőként
tartják számon, aki eredetileg szobrásznak készült, közben építőmesteri
gyakorlatot szerzett. Majd tanult a bécsi Képzőművészeti Akadémián,
Smidt Frigyes tanítványaként. Iskolai ideje alatti tanulmányutakon
ismerte meg az észak-olaszországi építészetet, ekkor alakult ki vonzalma
a lombardiai téglaarchitektúrához. 1891-től
Steindl Imre asszisztense lett
a Műegyetemen,
ahol az új
Országház belső kiképzésén, és berendezésén dolgozott. 1898-tól a
budapesti Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola tanára, majd
1920-tól igazgatója lett. Tanítványaival főleg az iskolai szünidőkben
felmérte a magyarországi műemlékek állapotát. Tanítványaival együtt
hazai műemlékekről készített felvételeit (1917-ig), hat füzetben adatta
ki az Ipariskolával. 1927-ben az Építész Egylet a Hollán Ernő-díjjal
tüntette ki. 1929-ben nyugdíjazták. A szegedi Fogadalmi templom
altemplomában helyezték örök nyugalomra.
Steindl Imre irodájában is dolgozott, s irányította az Országház
belsőépítészeti munkáit. Több műemlék felújítási munkálataiban vett
részt, restaurálta a kalocsai székesegyházat és az ócsai román kori
református templomot. Építészeti stílusára jellemző volt a historizmus,
eklektikus épületein előszeretettel alkalmazott középkori román és
gótikus formaelemeket. Mintegy félszáz temploma és középülete közül
legkiemelkedőbb alkotásai a zágrábi postaépület (1903), amelyet
Sándy Gyulával tervezett, a
nagykőrösi református templom tornyainak 1907-es évre esedékes
megmagosítása is Foerk és Sándy együttes tervei alapján épült meg, ezzel
mintegy a városképet is előnyösen jellegzetesre alakították. A
téglaburkolatos, eklektizáló építészet igényes és felkészült tervezői
voltak Foerk Ernő és Sándy Gyula.
Kiemelkedő munkái közé tartozik még a diósszentpáli Tüköry-kastély
(1904) is. 1907-1911 között a kalocsai érseki főegyházmegye területén
Petrovácz Gyulával közösen számos templomot épített. Foerk restaurálta
és bővítette a kalocsai székesegyházat, az ő tervei alapján készült el
ott az új főoltár és az érseki sírbolt is. 1912-ben megbízták a
temesvári emléktemplom, a püspöki palota és szeminárium megépítésével. A
következő évben már Szegeden találni, ahol a város vezetése a fogadalmi
templom terveinek átdolgozásával bízta meg.
1913-ban kezdett hozzá a szegedi Fogadalmi templom felépítéséhez
Schulek Frigyes terveit
alakította át Foerk, kellett egy nagyon igényes, de kevésbé drága
templomot terveznie, miután Schulek Frigyes kisebb költségvetést igénylő
tervét sem tudta finanszírozni Szeged városa. Foerk a Fogadalmi templom
építését (1913–1930) azzal a kikötéssel vállalta el a szegedi városi
vezetéstől, hogy Schulek Frigyes eredeti tervein részleteiben
módosíthat, Szeged város ehhez szabad kezet adott Foerk építésznek.
Ennek eredményeképpen alakult ki a mai Fogadalmi templom látványa. Foerk
76 m-ről 93 m-re növelte a tornyok magasságát Schulek terveihez képest,
továbbá a tornyok a főhomlokzathoz képest a szentély irányába tolódtak
el, a főhomlokzat hangsúlyosabbá vált, mint az oldalhomlokzatok, és nagy
rózsaablak került a főbejárat fölé. Foerk kevesebb hangsúlyt adott a
kupolának, kisebbre vette a kupola körpárkányát és szűkebbre a dobot. A
Schulek által tervezett fehér kőburkolattal borított templomot Foerk
téglával burkolta, csak a díszek és a domborművek készültek kőből.
Munkásságának következő állomását jelentette Nagyszombat, ahol a
gimnázium épületének tervei (1914) fűződnek nevéhez. 1922-1924 között
restaurálta az ócsai román kori templomot, majd Foerk tervei alapján
készült el az akkori
Állami
Fa- és Fémipari Szakiskola Újpest kerületében (amely ma Újpesti Két
Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium néven ismeretes),
továbbá a budapesti domonkosok temploma, valamint a szatmári vállaji
római katolikus templom. Budapesten, az akkori Tomori úton lévő Szent
Mihályról elnevezett
plébániatemplom (1930-31) tartozik alkotásai közé, és a Szent
Kvirinus vértanú püspök emlékének szentelt szombathelyi szalezianus
templom is az ő tervező tehetségét dicséri (1932-1933), mintegy az
utolsóként megvalósult munkái közül valóan.
Szakirodalmi munkássága közül kiemelkedik az Árpádkori templomaink
típusa című dolgozata, amelyért megkapta a Hollán Ernő-díjat
1927-ben, a Magyar Mérnök- és Építész Egylettől.
Babér utca 17.