Építész, műegyetemi tanár, az MTA tagja. Schulek Vilmos szemészorvos bátyja, Schulek János építész apja.
Schulek Frigyes felvidéki, szepességi családból
származott. Édesanyja Zsigmondy Auguszta, édesapja Schulek Ágoston
kereskedő, akkori értelemben véve közgazdász, Kossuth Lajos
pénzügyminisztersége idején a minisztérium osztálytitkára. Az 1848-49-es
szabadságharc idején Schulek Ágoston a kormánnyal együtt Debrecenbe
tette át hivatali székhelyét, majd visszatért Pestre. Érintettsége okán
a szabadságharc bukását követően nemkívánatos személlyé nyilvánították,
és családjával együtt újból Debrecenbe költözött. Schulek Frigyes
egyenes ágú ősei ld.: Schulek család (felvidéki).
A gyermek Schulek Frigyes Orsován az újgörög iskolába járt, ahol elemi
tanulmányait oláh, görög és francia nyelven kezdte. 1851-ben és 1852-ben
Lőcsén tanult német nyelven. Apja a kereskedelmi kamara titkáraként
Debrecenbe került, így a gimnázium öt osztályát itt végezte el. Itt
szerette meg a reál tantárgyakat. Szenvedélyesen vonzódott a
rajzművészethez.
1857-től a pesti főreáliskolában fejezte be tanulmányait. Fiatal korától
fogva tudatosan készült az építészeti pályára. Az iskolai szünidőkben
kőműves-segédként helyezkedett el, hogy kitanulja mesterségének kézi
művességét. Kőművesgyakorlati felkészültségéről bizonyítványt is kapott
1861-ben, a budai Polytechnikumban. Schulek Frigyes és Riecke Johanna
(Stuttgart, 1850. február 8.-Budapest, 1944. március 25.), 1872. április
2-án Stuttgartban kötöttek házasságot. Egy fiuk és négy lányuk érte meg
a felnőttkort, négy leányuk és egy fiuk gyermekkorukban meghaltak.
Riecke Johanna szülei Riecke Emil (1810.-1888.) és Walcher Hermine
(1821.-1911.) Riecke Emil lelkész, a stuttgarti királyi árvaház
igazgatója, udvari tanácsos volt. Akadémiai tanulmányait Bécsben Eduard
van der Nüllnél, majd Friedrich von Schmidtnek, a bécsi neogótikus
városháza építőjének mesteriskolájában végezte, egyebek közt barátjával
Steindl Imrével, az
Országház
későbbi tervezőjével egyetemben. Schmidt professzor ültette el benne a
középkori építőművészet ismeretét, és szeretetét.
1866-ban tanulmányútra indult. Párizsban, majd Itália-szerte, később
ismét Bécsben tanulmányozta az építőművészet remekeit. Része volt a
híres Wiener Bauhütte megalapításában, amely az akkori Bécs építészeti
életének egyik központja lett, és amelynek a középkori műemlékeket
ismertető és felvételeit tartalmazó kiadványaik nagy hírre tettek szert
Európa szerte. Közben a festészetben és rajzolásban is fejlesztette
képességeit a bécsi Szépművészeti Akadémián, miközben művészettörténeti
előadásokat hallgatott a bécsi Tudományegyetemen.
1867-ben a párizsi kiállításon nagy sikerrel szerepelt a regensburgi
székesegyház felméréseiről készített rajzaival. Bécsből, barátja Steindl
Imre hívására érkezett Pestre, aki az akkori Lipót utcai új városháza
tervezési munkáihoz vette maga mellé Schuleket. Még nem volt harmincéves
sem, amikor végleg letelepedett Pesten, 1870-ben. Az ulmi székesegyház
restaurációs munkáira szóló felkérést már visszautasította, mert tudását
a hazai műemlékek megőrzésére kívánta fordítani.
1871-ben a Mintarajziskola tanára, majd a későbbi Képzőművészeti
Főiskola, ún. Ékítményes és Építészeti tanszék rajztanára lett. Ott ahol
Kelety Gusztáv, Székely Bertalan, és
Lotz Károly festőművészek, valamint Izsó Miklós szobrászművész
tanártársaként oktathatta a művésznövendékeket.
1872-ben Henszlmann Imrének, a magyar művészettörténet nagy úttörőjének
vezetése alatt létrejött Műemlékek Országos Bizottságának alapító tagja,
építésze lett. E minőségében vált ő az ország első restaurátorává. Az ő
tervei nyomán állították helyre egyebek mellett a visegrádi
Salamon-tornyot, amelynek tervrajzait Bécsben is kiállították, és a
nemzetközi zsűri művészeti érmével tüntettek ki. Számos vidéki templom
helyreállítási terveit, vizsgálatát készítette el. Restauráló
tevékenységének egyik legkimagaslóbb alkotása, az 1893-ban befejeződő,
budavári
Mátyás-templom helyreállítási munkálatai voltak.
1895-ben a
Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1917-ben rendes
tagjává választották. Steindl Imre halála után nevezték ki a
Műegyetem
professzorának. 1903 és 1911 között a középkori építészet tanára volt a
budapesti Műegyetemen. 1913-ban nyugdíjazták, de kinevezett utód híján
továbbra is tanított a Műegyetemen. Stílusa a historizmus volt, bizonyos
eklektikus elemekkel. Testi - szellemi frissességét élete végéig
megőrizte.
Az utolsó éveinek javát Balatonlellén töltötte. Itt halt meg és temették
el 1919. szeptember 5-én. Schulek Frigyes hamvait 1959-ben a visegrádi
temetőbe helyezte át a család. Felesége, Riecke Johanna 25 évvel élte
túl, 1944. március 25-én hunyt el Budapesten, 94 éves korában.
A magas kort megért művész életútjához képest is feltűnő, hogy
lehetőségeihez képest is mennyire kevés eredeti mű készült el, keze
nyomán. Módja lett volna pedig számos megbízást vállalni, és elvégezni.
De őt nem ragadta el a mohóság és nem vonzotta a hírnév sem. Anyagi
értelembe vett sikerre sem vágyott, de nem is volt része benne. Szerény
volt, de csak mint magánember, munkájában, művészetében magas
követelményeket állított önmaga, és tanítványai elé. Középkori emlékeink
elhanyagoltsága indította őt azok tanulmányozására és védelmére.
"Tettekre, áldozatokra van szükségünk, mert csak ezekkel tarthatjuk
fenn a romlásnak, végpusztulásnak kitett műemlékeket” - írta Schulek
visszaemlékezésében, és ő valóban tettekkel, áldozatokkal szentelte
életét a múlt emlékeinek.
Schulek Frigyes mester teljesen egyedi alkotásai közül az első, az
1883-ban elkészült legérdekesebb a szegedi "kakasos” református templom,
amely a mester elmélyedő, mégsem utánzó történeti érzékének egyik igen
szép példája. A korában szokatlanul anyagszerű, tiszta téglaarchitektúra
az észak-német gótika komoly, ünnepélyes egyszerűségét idézi fel
bennünk. A kétkaréjos szentély kiképzés meglepő ugyan, de megfelel a
protestáns liturgia szellemének. Sajátos műszaki megoldásként a torony
nem a talajban gyökerezik, hanem a csillagbordás szentély boltozatára
huszártoronyként telepedik rá, amely szervesen kapcsolódik a gerincvonal
és a tetősíkok felületéhez. Schulek a templom mellé állítólag egy sudár
jegenyét is tervezett, amelyet néhány évvel később el is ültettek,
nagymértékben fokozta az épület harmonikus hatását. Hamarosan magassága
azonban a kakasos toronnyal vetekedett, amikor egyszer csak kivágták.
Mondják, amikor az építész Szegeden járva ezt megtudta, könnyek szöktek
a szemébe.
Közismert műve a neoromán stílusban felépült János-hegyi
Erzsébet-kilátó, amelynek környékén barátjával, Székely Bertalannal
oly gyakorta sétálgatott.
A szegedi Fogadalmi templom teljes tervezetét is elkészítette 1912-ben,
de végül is nem került kivitelezésre, mert a városnak nem volt elég
pénze Schulek terveihez. A város vezetése felszólította akkor a tervek
átdolgozására, amely költségek csökkentését célozták meg. Schulek - bár
kedvetlenül - el is végezte a kívánt változtatásokat, de a kiviteli
tervek szoros határideje, az ő minden részletre kiterjedő, lassabb
munkastílusa számára terhes volt ez, és így visszalépett a továbbiaktól,
s ezzel átadta a terepet Foerk Ernő
építésznek, aki vállalta, hogy monumentális templomot épít Szegednek.
Schulek Fogadalmi templom terve ma is ismert, sokan gondolták és
gondolják úgy, hogy Schulek tervének megvalósítása szerencsésebb lett
volna. Ezen persze ma már nincs mit gondolkodni, Szeged és környéke
népéből már több adót nem lehetett kipréselni, a dóm építése, az első
világháború, a forradalmak mind leginkább a sok szegény embert sújtotta,
nagy áldozatokat hoztak azért, hogy a magas állami és helyi adókat
befizessék mind a dualizmus korában, mind a két világháború közt, bizony
gyakran látjuk, hogy építészek szép tervei a pénzügyi szűkösségen buknak
el. Így járt Schulek szegedi Fogadalmi templom terve is.
A budai Mátyás-templom nagyszabású felújítási műveletek kapcsán került
elő a
Halászbástya terve, amelynek több lépcsőben elkészült
épületegyüttese önálló építészeti alkotásai közül, élete főművének
számít. A Halászbástya megépítése kapcsán elmondható, hogy a budai
Várhegynek ezt az alapvetően és eredendően hadi célokat szolgáló
területét Schulek úgy alakította át békés sétánnyá és kilátó objektummá,
hogy a Várhegy építészetileg és városképileg elhanyagolt szakasza, a
Várhegy egyik jelentőség teljes építészeti egységét alkossa a mögöttes
és felújított Mátyás-templom egyberendezésével.
A pusztulóban lévő bástyafalnak még ép és hasznavehető szakaszait az
újonnan létesített bástyafal tömegeivel egyetlen megszakíthatatlan, de
arányosan tagolt tömegbe foglalta össze úgy, hogy a régi falak
merevségét fellazította és támaszfalként is, városszépítő elemként is
megfelelő bázist alkotott. A műhöz tartozó tereprendezés során
alkalmazkodott a környezet adottságaihoz. Az a mód, ahogyan a
bástyafalak alján lévő természetes alakban megmaradt régi, súlyosan nagy
tömegű kőtömbből a bástyaalap kiemelkedik és lendületesen átnő a
faragott kő részletekbe, s ahogyan a bástya a tömör kőtömegből felfelé
magasodva egyre áttörtebbé, egyre könnyebbé válik, egészen a bástyával
egy összképet alkotó templom csiketornyáig - az architektúra olyan
nagyvonalúságáról tanúskodik, amely igazi mesterre vall.
A részletek finomsága, kidolgozottsága a középkori céhmesterek műveinek
áhítatos műgondjával és ízlésével vetekedik. A Halászbástya - mint
Budapest idegenforgalmának egyik leglátogatottabb objektuma - vonzását
nemcsak a mű látványának, hanem a róla táruló csodálatos panorámának is
köszönheti. A várhegyi sáncok kőfalán, ahol egykor ágyú dörgött, és
csatazaj harsogott, ma békés látogatók ezrei gyönyörködnek a főváros és
az épület nyújtotta szépségben, hála Schulek Frigyes nagyszerű
építészeti képzelőerejének.
János-hegyi Erzsébet-kilátó
Halászbástya
Mátyás-templom