Magyar építész. A hazai klasszicista építészet egyik legnagyobb alakja, a reformkori Pest arculatának kialakításában meghatározó szerepet játszó építész. Hild János építész fia, Hild Viktor újságíró nagyapja.
Szülei második gyermekeként született. Apja – a pesti
Újépület
építésvezetője – környezetében kapta első gyermekkori benyomásait, az
itteni viszonyok közt forrt össze az építészet helyi realitásaival,
igényeivel és küzdelmeivel. A piaristák gimnáziumában tanult 1799 és
1804 között, kitűnő tanuló volt. Az ifjú Hild a Bécsi Művészeti Akadémia
elvégzése után az Esterházyak udvari építésze, a kismartoni kastély
átépíttetője, Charles Moreau (1758–1841) mellett dolgozott Kismartonban
és Bécsben. A gyakorlati ismereteket apja, Hild János építkezésein
sajátította el, akinek 1809-ben már hivatalosan is szerepelt
vállalkozásaiban.
Apja 1811-ben bekövetkezett halálakor félbeszakította tanulmányait, és
építőmesteri engedélyért folyamodott a Helytartótanácshoz, de az
építőipari gyakorlata elmélyítéséhez kötötte az engedély kiadását. Hild
ezért Itáliába utazott, s kiegészítő tanulmányokat végzett Nápolyban,
Rómában, Firenzében és Milánóban. Itt ismerkedett meg a reneszánsz
építészet szerkezeti megoldásaival, az ókeresztény oszlopos-gerendás
templomok egyszerűségével. Nem véletlen, hogy legjelentősebb,
legismertebb alkotásai templomok, azonban az általa tervezett legtöbb
alkotás világi célokat szolgált.
Hazatérését követően, az 1820-as években lendült fel építészi
tevékenysége, s bár már ekkor elismertséget szerzett magának,
legjelentősebb művei az
1838-as pesti árvíz
pusztításait követően épültek fel. 1844-ben megkapta az építőmesteri
címet. A kor legtermékenyebb hazai mestere volt, egyedül Pesten
megközelítően 900 tervre kapott engedélyt, és ezeknek tekintélyes része
meg is valósult.
1836-ban a bécsi Képzőművészeti Akadémia
Pollack Mihállyal együtt
rendes tagjainak sorába felvette. Pest – bár legszebb városrészének
arculatát tevékenysége határozta meg – csak hat évvel később, 1842-ben
ismerte el érdemeit azzal, hogy díszpolgárrá választotta. Újabb tizenkét
év telt el, míg 1854-ben kinevezték "Pest város architektor-építészévé”.
Hild klasszicista stílusban fogant építőtevékenysége nagymértékben
hozzájárult a XIX. század első felének magyarországi, s főként
pest-budai arculatának kialakításához. Élete utolsó évtizedében a
romantikus historizmus felé fordult ugyan, de életművének meghatározó
darabjai a klasszicista stílusban felépült egyházi épületek: az
esztergomi bazilika, az egri főszékesegyház, a ceglédi református
templom és a kunhegyesi református templom ("az Alföld katedrálisa”). Az
ő tervei szerint kezdték el építeni a budapesti
Szent
István-bazilikát is, a terveket utóbb azonban
Ybl Miklós átrajzolta. Ő tervezte
1856-ban a
Deák téri evangélikus templom főhomlokzatát.
Az általa tervezett jelentős középületek közé tartozott az időközben
lebontott, Széchenyi téri
Lloyd-palota,
de Budapesten lépten-nyomon találkozhatni a magánmegbízásokból felépült
Hild-bérházakkal. Ilyenek a Belvárosban a Gross- (József nádor tér 1.),
a Károlyi-, Trattner- (Petőfi Sándor utca 3.), a Derra- és a
Marczibányi-ház (mindkettő az Október 6. utcában), illetve hűvösvölgyi
villái (Csendilla, Hild-villa). A
Kálvin
téri templom oszlopos timpanonnal zárt előcsarnokát az 1838-as pesti
árvíz helyreállítását követően, az oldalkarzatokat pedig 1854-55-ben,
Hild József tervei alapján építették fel, az angol születésű Zichy
Emmanuelné Strachan Sarolta grófnő adományából.
Esztergomban az ő tervei alapján épült a Takarékpénztár épülete, a
Bibliotheka, és az ő tervei szerint fejezték be a papnevelő intézet
épületét is.
1861-ben 1000 forintos fizetését – amelyet 1854-óta mint Pest város
építésze kapott – megvonták. A hetvenen felüli Hild, aki sohasem kereste
a megbízásokat, már csak elvétve kapott olyan munkát, amely
megélhetéséhez nyugodt anyagi alapot biztosított volna.
"Hild József, aki soha, még amikor az ország legfoglalkoztatottabb
építésze volt, sem vitt ún. nagy házat, életének ez utolsó szakaszában,
különösen pedig özvegységének hét évében igénytelen szerénységben élt
lipótvárosi, Fő (ma Arany János) utca 14. sz. bérlakásában, és ritkán
mutatkozott tisztelői körében, a Blumenstöckl-vendéglő Hild
József-asztaltársaságának összejövetelein. Hírét, tekintélyét nem
gyümölcsöztette, mint ahogy sokan tették, akik érdemekben meg sem
közelítették őt, s így a szétfoszló érdeklődésű közvélemény mind kevésbé
tartotta számon".
"Szinte észrevétlenül távozott abból a városból, amelynek annyi száz
épülete fogamzott az ő képzeletében. Meghalt 1867. március 6-án
tüdőgyulladásban, a mai Arany János utca 14. sz. házban lévő lakásán.
1867. március 8-án parentálja el a Fővárosi Lapok mindössze ennyivel:
»Hild József, ismeretes pesti építész tegnapelőtt, 79 éves korában
meghalt«".
Temetésére 1867. március 8-án került sor. A
Kerepesi úti
temető XXV. parcellájában, a 7. sor 10. számú sírjába a legnagyobb
egyszerűséggel helyezték örök nyugalomra földi maradványait.
Lloyd-palota
Deák téri templom
Kálvin téri templom