Pályafutásának legnagyobb sikerét a millenniumi kiállítás Történelmi Épületcsoportjával érte el. E legismertebb műve Budapest XIV. kerületében a Városligeti-tó partján a millenniumi ünnepségek tiszteletére a magyar építészet történetét épületmásolatokkal ábrázoló Történelmi Épületcsoport, amelyet legjellemzőbb részéről Vajdahunyad várának neveznek.

AJÁNLÓ

Alpár Ignác egyik utolsó élő tagja volt annak az építészi nemzedéknek, mely a milleniumot megelőző és az azt követő két évtized során Budapest városképét kialakította. Előtte elment Czigler Győző, Hauszmann Alajos, Petz Samu, Lechner Ödön, akiknek kortársa, majd vetélytársa volt. Alpár pályája azonban a millenium után lendült magasra. Addig csupán a vidéken épített. Sokat és tömegre, költségre nem jelentéktelen épületeket. A fővárosban azonban ismeretlen volt a neve mindaddig, míg az 1896-os Országos Kiállítás történelmi csoportjának épületére kitűzött pályázatot meg nem nyerte.

1855. január 17-én született Józsefvárosban, egy stájer eredetű iparoscsaládban. Apja Schöckl Mátyás már Pesten asztalosmester, üzeme a kor legnagyobb építkezéseihez termelt, mint például a pesti Vigadó nagy fesztávolságú ablakainak kivitelezését. Anyja Eisele Mária Württenbergből idetelepült iparoscsalád leszármazottja.

Schöckl Ignác a belvárosi főreáliskola elvégzése után szegődött el kőműves inasnak, ahonnan 1873-ban szabadult fel. Miután Hauszmann Alajos tanítványa lett, a mester biztatására 1874-től a berlini Építészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ahol a frankfurti operaház építésze, Richard Lucae is oktatta. Lucae tanítványai voltak korábban többek között Hauszmann Alajos, Lechner Ödön és Pártos Gyula is.

Az akadémia elvégzése után egyéb berlini építészirodákban dolgozott, majd 1880-ban elnyerte a Schinkel-érmet. Nevét ezután változtatta meg Alpárra.

Alpár Ignác itáliai tanulmányútra ment, ahonnan Hauszmann hívta haza a budapesti Műszaki Egyetemre tanársegédnek a díszépítés tanszékre, ahol 1882 és 1889 között előbb Steindl Imre, majd maga Hauszmann mellett volt tanársegéd.

Alpár 1883-ban köt házasságot egy aradi kereskedő lányával, Orth Antoniával.

Hauszmann visszaemlékezései alapján tudjuk, hogy Alpár meg akarta pályázni a Műegyetem Építész Tanszékének tanári állását, de miután nem ajánlotta rá, Alpár meg is neheztelt rá. Alpár ekkor lépett a tanári helyett a tervező építészeti pályára: 1888-ban önálló irodát nyitott a Teréz körút 7-ben, majd 1891-től az Almássy tér 11. szám alatt. Utóbbi épületet maga tervezte, s a lakása is ugyanezen helyen volt.

Az Almássy téri ház, amelyet Alpár tervezett, s ahol az irodája működött

Sok híres, vagy a későbbiekben híressé váló építészt foglalkoztatott. Nála dolgozott Almásy Balogh Lóránd, Führer Miklós, Kotál Henrik, Hajós Alfréd, Hübner Jenő, Orth Ambrus, Gyöngyöshalászi Takách Béla, Radó Sándor. Ugyancsak töltöttek nála rövidebb időt: a Vágó testvérek, Jámbor Lajos és Sebestyén Artúr is.

Alpár Ignác a késői historizmus mesterévé vált, aki eklektikus elemeket is alkalmazott épületein. Hírnevét elsősorban középületei alapozták meg. Évtizedekig a Steindl-céh elnöke volt, amely céh az építészethez kapcsolódó szakmák területein mozgó szakemberek, vállalkozók és művészek találkozóhelye volt. A tagok közül Maróti Géza, Moiret Ödön, Markup Béla, Telcs Ede, Róth Miksa, Jungfer József több építkezésén is a munkatársai voltak.

Az 1890-es években pályafutásának csúcsára ért: ő tervezhette meg az Országos Kiállítás történelmi épületcsoportját, azaz a mai Vajdahunyad-várat. Ez az épületegyüttese tette országosan ismertté a nevét, és ettől kezdődik tulajdonképpeni városépítő pályája, amelyben élete főművei keletkeztek.

A városligeti Vajdahunyad-vár 1898-ban

Szerencsés korszak volt. A terjeszkedő fővárosnak új városrészekre és egész sereg új középületre volt szüksége. A Lipótváros közepén terpeszkedő sokudvaros Újépületet akkoriban bontották le, hogy a helyén keletkező mai Szabadság tér háztömbjeit építsék fel a helyére.

AJÁNLÓ

1900-től kezdődően kezdődött életének az a korszaka, mikor a különféle banképületek tervezésén munkálkodott, s melyek a mai napig Budapest főbb tereinek meghatározó városképi elemei.

A Főváros egymás után írta ki a pályázatokat, köztük az Áru- és Értéktőzsdére (Tőzsdepalota) és az Osztrák-Magyar Bank budapesti főépületére (Magyar Nemzeti Bank). A megmérettetések mindegyikéből Alpár Ignác került ki győztesen, s elmondható róla, hogy a Szabadság tér építészeti képét ő alakította ki két hatalmas épületével. Mind a kettő főként az alaprajzi megoldásával nyerte meg a pályabírák tetszését.

Az Osztrák-Magyar Bank épülete 1906-ban

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (Belügyminisztérium) és a Magyar Általános Hitelbank (Külügyminisztérium)  épületeit ezután tervezte, de irodája e korban a történelmi Magyarország teljes egészén dolgozott már: megyeházák, középiskolák, templomok, fürdők, bérházak, villák, kastélyok, katonai épületek, posták, színházak és szállodák egész sora írható a számlájukra.

Alpár Ignác élete során számtalan tanulmányutat tett külföldön, szinte egész Európát bejárta; többször járt Németországban és Olaszországban is. Az Építőmesterek Ipartestülete a testület elnökének választotta, de 1904-től 1907-ig elnöke volt a Magyar Mérnök- és Építészegyletnek is, tagja volt a Műemlékek Országos Bizottságának, az Országos Iparművészeti Társulatnak és az Országos Középítési Tanácsnak is.

Érdekes és sokat bírált épületei között tartják számon a Deák téri Anker-házat, amelyet az első világháború után le is akartak bontani, de szerencsére erre végül nem került sor.

1918. után már nem tervezett, de aktívan részt vett a művészeti közéletben. Feleségének 1918-as halála után feleségül vette Csesznák Ilonát.

Egyesült Államokbeli látogatásáról hazatérőben, 1928. április 27-én halt meg Svájcban. A Vajdahunyad-várban ravatalozták fel, s innen kísérte díszmenet a Kerepesi úti temetőbe (ma Nemzeti Sírkert).

AJÁNLÓ