Építész, műegyetemi tanár, udvari tanácsos.
1854. március 19-én keresztelték, a család ekkor a
józsefvárosi Ludoviceum utca 479. szám alatt lakott. A terézvárosi
evangélikus elemi után az 1864. szeptember 15-én megnyílt Sütő utcai új
evangélikus gimnáziumban (a mai Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban)
folytatta tanulmányait és a IV. kerületi (akkor belvárosi)
főreáliskolában fejezte be.
A középiskola elvégzése után 1871-ben beiratkozott a
József Nádor
Műegyetemre, melynek két évig volt hallgatója. Mint önéletrajzában
írja: "Az építészi szakosztály akkor még kezdetleges állapotban
lévén, a stuttgarti műegyetemet kerestem fel, melynek szintén két évig
voltam hallgatója”.
1876-ban az egyéves önkéntes katonai szolgálata (tüzértiszti vizsga
letételével) letelt. Ezt követően két évig a bécsi Képzőművészeti
Akadémián Theophil Hansen tanítványa volt. A bécsi akadémián 1878-ban
egy királyi palota tervezetével az akkori építészhallgatói legmagasabb
kitüntetést nyerte el. Az ugyanazon évben megalakult Verein der
Architekten an der Akademie der Bildenden Künste – a
műépítész-hallgatókat tömörítő diákegyesület, a későbbi Hansen Theophil
Club – sorrendben első elnökévé választották. Hazatérése után másfél
évig dolgozott Schulek Frigyes
mellett a budavári
Nagyboldogasszony-templom helyreállításán, majd négy hónapos
olaszországi tanulmányút után megszerezte oklevelét a műegyetemen, mint
önéletrajzában írja: "egyik lettem a legelső magyar okleveles
építészeknek”. Az 1880-as évek elején
Hauszmann Alajos irodájában
dolgozott.
Nevéhez köthető a nádasdladányi neogótikus plébániatemplom tervezése
(1884–1885). A magyar Hansen-tanítványokkal ellentétben épületein nem a
neoreneszánsz formákhoz, hanem a középkori stílusokhoz kötődött, ami
valószínűleg stuttgarti tanulmányaival és Schulek hatásával függött
össze.
"Mikor a Királyi József Nádor Műegyetem Múzeum körúti új hajlékába
költözött”, 1882-ben Pecz Samu Schnédár János (1826-1896) egyetemi
tanár és szakíró mellett a középítéstani katedra, egyidejűleg
Steindl Imre (1839-1902) tanár
mellett a középkori tanszék tanársegédje lett, amely minőségben és
beosztásban 1887-ig működött. 1886-ban két tanulmányt publikált: "A
görög kőszerkezetek ismertetése, különös tekintettel a görög dór
szentély szerkezetére”, ill. "Az ókeresztény templom-építészet
fejlődése” címmel. A két dolgozat, valamint előzetesen Bécsben
végzett speciális tanulmányai alapján az ókori építészet magántanárává
habilitálták.
1884-ben a dévaványai református templomra kiírt pályázaton első díjat
nyert, de végül a templomot Ybl
Miklós tervei szerint építették meg.
A budapesti
unitárius egyház templomát 1885-ben kezdte tervezni, majd egy
módosítás után (1888) 1890-ben fejezte be.
1888-ban készült el a debreceni Kossuth utcai református templom,
amelynek kapcsán a protestáns templomépítésről vallott nézeteit foglalta
össze és jelentette meg "A protestáns templomok építéséről,
kapcsolatban a debreceni kálvinista új templom részletes ismertetésével”
címmel.
1887-től rendkívüli, majd 1888-tól rendes tanárként középítéstant
tanított a Műegyetemen. 1890-ben a budapesti
Erzsébetvárosi plébániatemplom pályázatán Aigner Sándorral és
Steindl Imrével együtt megosztott első díjat kapott, de a fővárosi
közgyűlés döntése alapján Steindl Imre terve szerint építették fel a
templomot.
A budai
Szilágyi Dezső téri református templomot Pecz 1892-ben készített
díjnyertes pályatervei alapján – kisebb módosításokkal – 1896-ra
építették meg. Ekkor készült el a Vámház körúti
Központi Vásárcsarnok, majd 1898-ban az ideiglenes előadónak szánt,
de a mai napig álló Gólyavár a Műegyetem (ma az ELTE Múzeum körúti
épülete) kertjében.
Az 1890-es években néhány bérházat tervezett, a
Szépművészeti Múzeumra kiírt pályázaton pedig első díjat kapott.
1900-ban Beregszászban gimnáziumot, 1902-ben Ungváron reáliskolát
építettek tervei szerint. A Magyar Mérnök- és Építész-egyletnek, majd
1901-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete Építészeti
Szakbizottságának egyaránt tagja volt. A fiumei Tengerészeti Akadémiára
egy 1901-ben megnyert pályázat után kapott megbízást. 1903–1905 között
készült el tervei szerint a Városligeti fasorban az evangélikus
gimnázium és hozzá tartozó
templom.
Czigler Győző 1905-ben
bekövetkezett halála után az új műegyetemi épületek építésének feladatát
vette át. Az ő nevéhez fűződik a könyvtár, a műszaki mechanika,
mechanika technológia, a géplaboratórium és gépház tervezése. Ezekért a
munkákért udvari tanácsosi címmel jutalmazták.
1905-ben a debreceni főgimnázium tervezésére, 1911-ben egy
tisztviselőház építésére kapott megbízást a Budapest IX., Üllői út 121.
alatt. 1898-ban készítette el a
Magyar
Nemzeti Levéltár első vázlatterveit, s az 1913-ban elkezdett
kivitelezés 1922-ben bekövetkezett halála után is, egészen 1926-ig
folyt.
Önéletrajzában kiemelkedő feladatként értékelte a Vásárcsarnok, a
Műegyetem és az Országos Levéltár épületeinek tervezését és
kivitelezését, bőven írt is róluk.
Noha a középkori stílusok formavilága jellemző munkáira, a téglából
épített hagyományos gótikus szerkezetek mellett modern anyagokat is
használt. Megjelennek nála különböző vasszerkezetek, és az épületek
alapozásában a beton is. Templomainál és középületeinél egyaránt a
rendeltetésből indult ki, így tervezett a levéltárnak és a műegyetemi
könyvtárnak továbbépíthető raktárhelyiséget, és így szerkesztette meg a
Szilágyi Dezső téri református templom alaprajzát oly módon, hogy az
épület centrumában levő ötszög középpontjában az Úr asztalát helyezte
el.
Halálát szervi szívbaj, érelmeszesedés okozta. Rerrich Béla, tanítványa
és később tervezőtársa a róla írt nekrológjában kiemelte: "A
szerkezeteknek volt igazi mestere és így igazi mestere volt az
építőművészetnek is. Egyes munkái, mint például a vásárcsarnok, az
országos levéltár és a műegyetemi könyvtár raktárépületeinek szerkezeti
megoldása, a műegyetemi könyvtár olvasótermének hálóboltozatos lefedése
szinte a virtuozitásig menő szerkezeti megoldások, melyeket csak az mer
megvalósítani, aki mestere szakmájának”.
A Levéltár épülete 1932-ben
A Szilágyi Dezső téri templom
Központi Vásárcsarnok